Kezdőoldal

Az 1937-es világbajnokság és a 80-as évek elejének nemzetközi párosversenyei után a harmadik hazai rendezésű nagy verseny. 1986. július 19. és 27. között hosszú idő után először rendezhetett Magyarország bridzsvilágversenyt, a hattagú magyar csapat egyik játékosa mesél a harminc évvel ezelőtti ifjúsági Európa-bajnokságról.

Akkori bridzsdiplomatáink (Csikós-Nagy Béla szövetségi elnök, Salgó Gábor, Szappanos Géza, Vikor György, Villányi Ágoston, Pogány János és mások) első igazi „újkori” sikerüket könyvelhették el. A szervezés, előkészítés vezérei többek között Szász Domokos (Atyec), Kőszegi Ferenc voltak. Így kaphatott otthont Budapesten, a Budakeszi úti Rege Szállóban a 10. ifi Európa-bajnokság. Akkoriban csak egy (nyílt) versenyt rendeztek 25 éves felső korhatárral. (Ma már, az ifi Eb-ékkel egy időben és helyen, megtartják a 20 és 15 évben limitált ifik, sőt külön a korosztályos lányok Európa-bajnokságát is.) (Pelikán József és Jean Besse elemez, mellettük Ottlik Géza, a háttérben Sebes Gábor)

A rendezés joga megvolt. Az előkészületek folytak. Az addig is már sok versenyen bizonyító Ihrig Péter és csapata (Beck Márti, Ragályi Judit, Koltai Gábor és mások) garanciát jelentett a magas színvonalú lebonyolításra is. De kik fognak játszani? A felhozatal – csakúgy, mint az azóta eltelt 30 esztendőben – nem volt népes. Talán 8-10 játékos jöhetett egyáltalán szóba. Kovács Zoli, a kapitány (segítője Szász Gyuri volt), már fél évvel korábban kihirdette a csapatot.

A csapat tengelyét két rutinos játékos, Lakatos Péter és Vikor Dani (akik már az előző két ifi Eb-n is a csapat tagjai voltak) alkották. Mellettük három, akkor még teljesen újonc, Quittner Guszti, Szőnyi Gyuri, Gellér Janó és én kerültünk a csapatba. Nekem is csak az jelentette az összes rutinomat, hogy már ott voltam mint tartalék az előző, hasselti ifi Eb-n. (Harminc évvel később: Lakatos Péter, Szőnyi György, Gellér János, Takács Gábor, Vikor Dániel, Quittner Gusztáv)

Az erőviszonyoknak megfelelően Kovács Zoli nem három párban, hanem két hármasban gondolkozott. Így Lakatos Quittnerrel és Szőnyivel, míg Vikor, Gellérrel és velem játszott felváltva. Talán a nagy játékerő-különbség (mi négyünk tudása akkoriban jóindulattal is csak az I/B alját súrolhatta) miatt is sok volt a vita. Az edzések is ideges hangulatban teltek, a koncepciókat gyakran váltogattuk. Még az alaprendszer (precíziós) is csak a felkészülés hajrájában lett végleges. A versenyen is, különösen az elején, kapkodás, erőlködés tetézte a tudás hiányát. A hasselti 6. hely magasra tette a lécet, de a kiöregedettek (Macskásy Gábor és Kerekes Tamás) mi négyen újoncok nem tudtuk pótolni, és az éljátékosoknak sem sikerült mindig jól „a hátukra venni a pályát”.

14. hely lett a vége 19 csapatból. Szerintem ez volt a realitás. Valószínűleg az előző ifi Eb eredménye és a hazai pálya optimizmusa miatt emelte a hazai bridzsközvélemény magasabbra elvárásait, de sajnos csalódniuk kellett. Nekünk, játékosoknak sem estek jól a pofonok. Talán a pszichés felkészülés sikerült a legrosszabbul. Rendkívül megilletődöttek, önbizalom-hiányosak voltunk az elején. A kaput a második fordulóban, a rámában, Dániától elszenvedett 25–3 tette be. Az első öt fordulóban amúgy négy nagyobb és egy kisebb vereséget szenvedtünk (7,8-as átlag). Ezzel el is szálltunk. Ekkor – az első két nap után – utolsó előttiek voltunk 39 ponttal, 16 ponttal leszakadva az előttünk álló németektől. Az utána következő 14 fordulóban már vállalható (majdnem 16 pontos) átlagot csináltunk: nyolc győzelem, egy döntetlen, egy kimaradás (18 pontért) egy kis- és három közepes vereség (a mezőny elején végző Angliától, Norvégiától és Olaszországtól) volt a további mérleg. Talán a „most már úgyis minden mindegy” levehette rólunk a lelki terhet. De ez akkor már csak erre volt elég.

Nem véletlen, hogy harminc év után is csak a játékon kívüli momentumokban tudunk jó emlékeket felidézni. A szervezők az akkori legmodernebb technikával kiváló munkát végeztek. Nyugodtan állíthatom, hogy bridzsversenyt ilyen színvonalon addig még nem rendeztek Magyarországon. A már említetteken kívül sokat tettek mások is. Kelen Karcsi volt a „sajtóösszekötő”. Ennyi napon át egyfolytában, addig sosem jelent meg bridzstudósítás a vezető magyar napilapokban (Népszabadság, Népsport, Esti Hírlap). A Bulletinnek sokat tapasztalt nemzetközi szerkesztősége volt, de írt bele Szász Gyuri, Kelen Karcsi, Hajlik Gábor is magas színvonalon. Sem tartalmában, sem küllemében nem maradt el a két évvel korábbi hasselti bulletinektől. Nem kisebb nevek, mint Ottlik Géza, Pelikán József vagy Jean Besse gondoskodtak arról, hogy a ráma közönsége is jól szórakozzon. Zsűrizésben folytatta felfutó karrierjét Kertész Ádám, itt alapozta meg későbbi nemzetközi pályafutását Boóc Andris, de megismerhettük Gál Pétert is ebben a szerepben. Itt volt az EBL teljes vezérkara. A velük való kapcsolattartásban bridzsvezetőinken kívül Schmitt Pál olimpiai bajnok, akkori MOB-elnök (későbbi köztársasági elnök), civilben lelkes amatőr bridzsező is jeleskedett. Személyével, nyelvtudásával, protokolláris szerepvállalásával sokat emelt a magyar bridzs megítélésén. Csapatvezetőként jelen volt jó néhány európai éljátékos. Az olasz csapatot például segítőként elkísérte a bridzs Peléje, Giorgio Belladonna is.

Nem utolsó sorban a jövő nagyjai közül is megismerhettünk néhányat a közel 150 játékosból. Ezen az ifi Eb-n tűnt fel az olasz csapatban, a jelenlegi világranglista vezető, tavaly csalással megvádolt (ma már monacói) Fulvio Fantoni, az akkor még csak 17 éves Alfredo Versace és a szintén világsztár Norberto Bocchi (ő ugyan már az előző ifi Eb-n is ott volt az akkor 2. helyezett csapatban). A mai ranglistákat nézve talán az ő 6. helyük nagyobb csalódás lehetett.

Ott voltak az 1986-os, budapesti ifi Eb-n és most júniusban a felnőtt Eb-n a Groupama Stadionban is játszanak:
Jean-Christophe Quantin (francia)
Benedicte Cronier (francia)
Morten Bilde (dán)
Lars Blakset (dán)
Norberto Bocchi (olasz)
Alfredo Versace (olasz)
Franck Multon (monacói, 1986-ban francia)
Michael Gromöller (német)
Andreas Babsch (osztrák)
Marco Sasselli (svájci)
Tom Hanlon (ír)
Mark Moran (ír)

De, hogy ne maradjunk kártya nélkül, lássuk most az Eb legszebb felvevőjátékát Boóc Andris tollából, ahogyan a Bridzsélet 1986/4-es számában megjelent:

A felvevő a norvég Jan A. Stoevneng, az ellenfél Belgium.

Hosszú licitsorozat után Kelet a felvevő 6 kőrben. Dél a „biztos” adu bubi kezdést választotta. Stoevneng ütött az ásszal, amelybe Észak a dámát adta, leleplezve az aduszín ellenvonali elosztását. Ez az egyetlen támadás, amire a felvevő teljesíthet, ha Dél elosztása pontosan az adott kiosztásnak megfelelő. Treff ász, treff lopással folytatta a játékot. Káró ásszal kézbe ment, megadta a pikk impasszt, lejátszotta a pikk ászt (treffet dobott), pikk lopással kézbe ment, majd treffet lopott az asztali utolsó aduval. Lejátszotta a káró király-dámát. Ebben az állásban hívott az asztalról:

Az asztal lapját lopta a 7-essel, így biztosan üt még kettőt a maradék háromból.

Tényleg szép játék volt. A szerkesztő a végén megjegyezte, hogy ha Észak elcseréli a káró bubiját Dél kőr hatosára és akkor is beteszi (így már dubló) kőr dámáját az első ütésbe (amit biztonsággal „ingyen” megtehetne), akkor Stoevneng megbukta volna a terített felvételt. Igaz, akkor is biztosan ez a parti kapta volna a szépségdíjat, csak akkor Észak lett volna a díjazott játékos.

A teljesség kedvéért a végeredmény (zárójelben az ellenük szerzett pontjaink, *-gal azt az 5 csapatot jelöltem, amellyel az első 5 fordulóban játszottunk):
1. Hollandia 364 (10)*
2. Franciaország 341 (14)
3. Dánia 329 (3)*
4. Anglia 328 (7)
5. Norvégia 327 (8)
6. Olaszország 323 (6)
7. Svédország 317 (16)
8. Lengyelország 316 (22)
9. Finnország 307 (7)*
10. Németország 297 (15)
11. Izrael 287 (17)
12. Izland 267 (17)
13. Spanyolország 266 (6)*
14. Magyarország 259
15. Görögország 258 (24)
16. Ausztria 244 (13)*
17. Svájc 224 (17)
18. Belgium 207 (16)
19. Írország 177 (20)

Kelen Karcsitól megtudtam, hogy ezen a linken nagyon sok bridzsvilágverseny bulletinje megtalálható, köszönöm, nekem is segített az adatok kigyűjtésekor.