Két éve a budapesti Európa-bajnokságon volt először nem játszó csapatkapitány, akkor a nyílt válogatott mellett dolgozott, az idei ostendi Eb előtt a nők kérték fel a feladatra. Aztán végül a világbajnoki részvételért végig harcban lévő nyílt csapat életébe is belefolyt kint a versenyen. Egyértelműen úgy látja, hogy szigorúan a játékerő tekintetében ott a helye a magyaroknak az elitben, de hogy ez az eredmény ki is jöjjön a nyílt csapatból, először csapatot kéne építeni. Talyigás Pétert megdöbbentette, hogy a játékosok mennyire nem tartják fontosnak ez irányú lépéseit.
2015-ben két évre Hollandiába, az Észak-Brabant tartományhoz tartozó Tilburgba költöztem tanulni. Hollandia bridzsező nemzet, a nyílt, a női és a fiatalabb korosztály válogatottjai is évek óta a világ élmezőnyébe tartoznak. Nem volt kétséges, hogy ha két egész évet ebben az országban fogok tölteni és bridzsezni is szeretnék megtanulni, muszáj lesz felkeresnem egy bridzsklubot, amíg itt lakom. Nagy meglepetésemre elsőre ötöt is kidobott a kereső. Ráböktem az átmeneti lakóhelyemhez legközelebb esőre: Café Theseus.
Szalka Tamás új partnerrel és megújult Galimmal lett első a csapatbajnokságban, ráadásul Czímer Csabával a cross-IMP-értékelés szerint a legjobbak voltak a mezőnyben. Beszélgetésünkből kiderül, miért mentek szét Kemény Györggyel a budapesti Európa-bajnokság után egy évvel, és az is, hogy szerinte miért hatásos mans-bellben a gyenge erős treff.
Több mint negyven évvel az első írásban megjelent interjúja után most nekünk adta a másodikat, már csak ezért is volt miről beszélgetni. Az apropó az volt, hogy a dunaújvárosi versenyen aratott győzelmével elsőként lépte át az örökmesterpont-listán a kétszázezres határt. A sikerek mellett szóba kerülnek a kudarcok – bevallottan sok volt belőlük –, jó pár bridzsszakmai kérdés, megtudjuk, miért nem játszott a budapesti Eb-n a lengyelek elleni kulcsmeccsen, és az is kiderül, miként lett belőle egy görög újságcikkben Szilágyi József néven felvevő egy olyan helyen, ahol sosem járt, egy olyan partiban, amit sosem játszott, de ami mégis az övé. Mi persze mindnyájan tudjuk a nevét: Szilágyi László.
Főszerepe volt és van a csalóbotrányok ítélethozatalaiban, a negyvenes évei elején jár, de már több mint húsz éve annak, hogy először felnőtt világversenyen bridzsezett, a budapesti Európa-bajnokságon régen látott közelségben volt a magyar válogatottal a Bermuda-kupa-részvételhez. Aligha van itthon olyan játékos, aki ne őt tartaná a legtehetségesebb magyar bridzsezőnek, de vajon hogy áll a munkához? Erről és a csalásokról, az ítéletek igazságosságáról, a nyári Eb tanulságairól beszélgettünk Winkler Gáborral. Meg arról, hogy hova tart a bridzs itthon és a világban.
Ahogy az MTI szokásos év végi összesítőjében is olvasható: a férfiaknál Dumbovich Miklós, a nőknél Fischer Brigitta lett az év bridzsezője Magyarországon. A Magyar Bridzs Szövetség – az elmúlt évekhez hasonlóan – a csapatbajnokság utáni éves mesterpontlista nemenkénti legjobbját tekinti 2016 legjobbjának.
Negyedszer kezdek neki ennek a beszámolónak. Próbálom megfejteni, hogy miért. Talán azért, mert ellentmond egymásnak, amit érzek, és amit gondolok? A szívem azt dohogja, hogy a budapesti Eb a nyílt csapat számára végül elszalasztott lehetőség lett. Focihasonlattal élve: nem is arról van szó, hogy az utolsó 3 percben már csak tartani kellett volna a labdát, hanem arról, hogy még egy kapott gól is belefért volna. Kettő már nem… Az eszem azt mondja, megmutattuk, hogy a magyar válogatott világszínvonalon tud bridzselni. Ez óriási eredmény, óriási büszkeség.
Eltelt egy hónap a sikertelen, egyesek szerint tragikus budapesti Európa-bajnokság óta, és a mi és miért kérdések változatlanul élnek bennem, ezért egy öninterjú formájában felteszem ezeket, és igyekszem választ találni rájuk.
A Groupama Arénában találkozunk, de nagyon elfoglalt. Kézzel írt napirendjét mutatja, sűrű a program, rengeteg az értekezlet. Igazolványa szerint a budapesti Eb vendége, de én inkább a vendéglátók közé sorolnám, csekély szabadidejében idegenvezetőként az EBL tisztségviselőit kalauzolja Pesten és Budán. Aztán az Ottlik-kiállítást javaslom, az IF Kávézót, a programokat. „Bridzs és jazz” – olvassa a szórólapon. „A két kedvencem” – mondja Retek György, és másnap már a Ráday utcában beszélgetünk házi limonádé mellett.
