Kezdőoldal

– Tavaly jól játszottatok Kemény Gyurival a válogatottban, az idén mégis újra külön próbáltátok meg, ami úgy tűnik, bevált. Mi volt a váltás oka?
– Gyurival nagyon különbözően gondolkodunk a bridzs néhány alapkérdésében. Valószínűleg mindkét gondolkodásmóddal lehet hasonlóan jó eredményeket elérni, azonban ilyen különbségekkel nagyon nehéz hosszú távon jól működő párt kialakítani. Ezt persze tudtuk, amikor összeültünk, az Eb előtt – Talyigás Péter remek segítségével – sokat dolgoztunk mindketten rajta, az Eb idejére és még utána egy ideig félre tudtuk tenni a nézetkülönbségeket, de azok később túlságosan nagy terhet jelentettek mindkettőnk számára. Ezért úgy döntöttünk, hogy külön folytatjuk. Egy csapatban maradtunk, és azt gondolom, hogy a jó viszony teljes mértékben megmaradt közöttünk, mostanában is többször beszéltünk a közösen megélt partikról. (Egyeztet a nyílt csapat a 2016-os, budapesti Európa-bajnokságon, háttal az akkori páros: Kemény György és Szalka Tamás – Fotó: Kovács Gergely)

– A másfél évvel ezelőtti, hazai Európa-bajnokság nagy élmény lehetett. Hogy élted meg, mennyit tett hozzá a játékodhoz?
– Az Eb-t összességében pozitívan éltem meg, az utolsó napig az egész csapatnak igen jól ment a játék, nagyon jó volt a hangulat a párokon és az egész csapaton belül. Nekem nagyon sokat jelentett ez az esemény, nemcsak azért, mert Budapesten és nagyon jó csapatban játszhattam, hanem azért is, mert ez csak a második felnőtt válogatottságom volt. Sajnos az utolsó nap két meccse miatt nem teljesült az előzetesen lehetetlennek tűnő, de a verseny alatt közel kerülő álom, a 7. hely elérése és a kijutás a Bermuda-kupára. Tárgyilagosan értékelve azért a 10-15. hely valamelyike már jónak mondható eredmény még a legjobb magyar csapattól is. Tavaly annyi történt, hogy pont a végén jött az a két rossz meccs, amely törvényszerűen minden csapatnak eljön a rengeteg forduló alatt. Azt nem gondolom, hogy a játékom kifejezetten az Eb miatt javult volna, azonban az esemény előtt sokat dolgoztunk a párunkon és ezalatt rengeteget tanultam olyan területeken, amelyek nem közvetlenül a játékhoz kapcsolódnak, mégis ilyen szinten a játéktudással összemérhetően fontos elemei a bridzsnek. Abból a szempontból szerencsésnek tartom magamat, hogy – legalábbis saját véleményem szerint – a játékomnak nem szokott rosszat tenni egy ilyen jellegű megmérettetés, a kiélezett helyzet. Szerintem az Eb alatt is hoztam a saját színvonalamat. Persze volt néhány olyan hiba, amelyet utólag nagyon sajnáltam (pl. a svédek ellen egy elbukott szlem, amelyet alaposabb elemzéssel meg kellett volna csinálnom, kilenclapos adunál a tudottan kevesebb üres hellyel rendelkező játékos felé kellett volna impasszt adni az adu dáma ellen), de a bridzs ilyen: olyan nincs, aki soha nem hibázik, aki pedig szinte soha nem hibázik, az a világ legjobbjai között van.

– Jelenlegi partneredet, Czímer Csabit régóta ismerjük mindketten, hogy jöttetek össze?
– Csabival régebben nagyon sokat játszottam, bajnokságokon és egyéb versenyeken is. Mindig is úgy éreztem, hogy vele nagyon hasonló a felfogásunk, a bridzsfilozófiánk. Mivel az év elején, Gyurival történő szétválásunkkor úgy láttam, neki sincs stabil partnere, megkerestem őt. Azt hiszem, ő is szívesen játszik velem, úgyhogy egyszerű volt a megállapodás. (Nem először játszanak együtt: Szalka Tamás és Czímer Csaba 2011-ben – Fotó: Bozzai Bence)

– Hogyan alakult ki a csapat jelenlegi összeállítása? A Marjai Péter–Szabó Csaba pár tavalyi szerződtetése úgy tűnik, nagy siker.
– Igen, szerintem nagyon jó, összeszokott párt alkotnak, bármely csapat örömmel választaná őket. A Magyar Kupa után egyértelmű volt, hogy maradnak a csapatban. A névadót is tartalmazó Gál Péter–Kemény György pár is magától értetődő volt, minket pedig ebben az összeállításban is simán befogadtak a többiek...

– Ezúttal erős treffet játszol, amit, ha jól tudom, még sosem vagy csak nagyon keveset. Mi a véleményed róla? Tetszik, jobb mint a sztenderd?
– Ebben tévedsz! Csabival is sokat játszottam erős treffet, már sok-sok évvel ezelőtt is. Az első ilyen rendszerünk a Rousseau volt, természetes, négyes major szín indulásokkal és erős treffel. Később Csabi mellett Zoller Robival és Mráz Mátéval is reléken alapuló erős treffet játszottam, ezek ráadásul nagyon különböztek egymástól. Csabival és Robival a jelenlegihez is nagyon hasonlítót, Mátéval pedig Szalay-féle alapokon nyugvó rendszert játszottuk. Az erős treff legnagyobb előnye véleményem szerint az, hogy a szűkebb sávos 1-es indulások miatt jóval könnyebb erős treff alapon azt az agresszív stílusú, minél gyengébb lapokkal azonnal licitálni megközelítést alkalmazni, amely meglátásom szerint a mai modern bridzs alapja. Meg vagyok győződve arról, hogy nem véletlen, hogy a világ legjobbjainak jelentős többsége ebben a stílusban játszik. Biztos vagyok abban, hogy ők már nagymértékben támaszkodnak a modern IT-eszközökre, számítógépes szimulációkat is alkalmaznak a legeredményesebb stílus kialakításának érdekében.
Én még fontosnak gondolom, és egyébként a Bocchiék-féle Big Bang rendszerben is nagy hangsúlyt kap, hogy mans-bell szkórhelyzetben kicsit másképp érdemes licitálni, mint az összes többiben. Ezt a mi rendszerünkben – a „mi” itt kissé fellengzősen hangzik, mert a rendszer döntő részét Csabi találta ki még régen – a következőképp alkalmazzuk: csak ebben a szkórhelyzetben 9–12 pontos 1 szan indulást játszunk, ahol ezt szabad, különben 10–12 pontosat, minden más szkórhelyzetben erős szant, és a 9–13 pontos egyenlőtlen lapokat szinte mindig elindítjuk az 1-es magasságon vagy természetes 2 treffel. Ekkor az erős 1 treff indulás határa egyenlőtlen lapoknál 14 pontra száll le, a pozitív válaszok pedig 1 ponttal erősebbek (9+) lesznek. Minden rendszernek vannak előnyei és hátrányai egy másikhoz képest, nekem elsősorban az előbbiek miatt tetszik az erős treff. Mindemellett azért azt is érdemes elmondani, hogy sokkal fontosabb, hogy alaposan, részletesen kidolgozott rendszerre legyen egy párnak, mint hogy erős treff, sztenderd vagy egyéb alapon licitál.

– Ez az agresszívabb stílus nem állt távol tőled sztenderdben sem. Nem okoz problémát néha a 14 pontos 1 treff indulás?
– Azt hangsúlyozni szeretném, hogy egyenlőtlen lapok esetében a 14+ pontos 1 treffnek nem az ellenfelek megzavarása a célja, hanem egyszerűen így tudjuk elindítani a szokásosnál jóval gyengébb egyenlőtlen lapokat. Ha van fit, akkor két legalább 23 pontos, egyenlőtlen elosztást is tartalmazó lap esetében olyan gyakran van gém, hogy ez a megközelítés csak misfit esetén jelenthet problémát. Megítélésem szerint ez sokkal kevesebb hátránnyal jár, mint amekkora előnyünk származik a gyenge lapok indításából. Egyébként ezt a stílust szeptember óta játsszuk, azóta nem nagyon tudok beszámolni sem jelentős előnyt, sem nagyobb hátrányt okozó 14-15 pontos erős treffes partiról. Abban viszont biztos vagyok, hogy a 9–13 pontos indulások többször hoztak jó partit. Még annyit hozzátennék ehhez a témához, hogy több olyan játékost is ismerek, akik rendszeresen indítanak 14 pontos egyenlőtlen lapot 1 treffel, csak talán náluk ez így nincs explicit meghatározva.

– Milyen volt a bajnokság a te szemszögedből? Az eleje nagyon erős volt, de a végére hullámvölgybe kerültetek kicsit, miért?
– Én végig jól éreztem magam, persze az utolsó meccsek hoztak feszültségeket. Jó érzés egy olyan csapatban játszani, amelyben mind az öt másik tagot kifejezetten kedvelem és bármelyikükkel öröm beszélgetni bridzsről vagy az élet más dolgairól is. Ezt szerencsére azért el tudom mondani az elmúlt évek bármely Galim csapatának tagjairól is. Csabi és Peti nagyon kiegyensúlyozott és jó teljesítményt nyújtottak a bajnokság alatt és egyébként már a Magyar Kupában is. Nagyon örülök, hogy egy csapatban játszunk velük. Petyusával és Gyurival sok éve egy csapatban játszom, őket azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni. A bajnokság végén a hullámvölgy valóban eljött. Nem elemeztem ezt részletesen, de érzésem szerint ennek egyrészt az volt az oka, hogy jobb csapatok ellen játszottunk, másrészt pedig inkább a véletlennek köszönhető: előfordultak hibák is, de inkább több szerencsétlen megoldás. Talán ugyanazok a megoldások az első részben bejöttek, a második felében pedig jóval többször írtunk rossz partit velük. (A 2017-es csapatbajnokság győztese, a Galim: Szalka Tamás, Kemény György, Czímer Csaba, Marjai Péter, Gál Péter, Szabó Csaba – Fotó: Hegedűs László)

– A szezon előtt sokan úgy gondolták, hogy a két összeszokott pár mellett talán Csabi és te lehettek a csapat gyenge pontja, ehhez képest megnyertétek a teljes cross-IMP-értékelést. Miben tudtatok jobbak lenni a mezőnyhöz, illetve önmagatokhoz képest?
– A cross-IMP-értékelésről azt gondolom, hogy a nagyságrendek, irányok tekintetében reális, azonban az egyes értékek nem biztos, hogy hűen kifejezik az egyes párok eredményességét. Az biztos, hogy egy +0,5 IMP-átlagot hozó pár jobb, mint egy –0,5-ös, de egy 0,5-es meg egy 0,7-es között már nem biztos, hogy van különbség. Ráadásul a csapat meccseinek jelentős részét nem kedden játszotta, úgyhogy ezek nem is szerepelnek az I/A cross-IMP-értékelésében. (Csabi táblázatában azért mindegyik meccs ki van értékelve az adott osztályhoz képest, ami szerintem sokkal reálisabb a semminél, és azért úgy sem kell szégyenkeznünk…) Úgy érzékeltem, hogy Csabival nagyon stabil teljesítményt nyújtottunk, szerencsével és kevés nagy hibával játszva (ezek jó része pont az interjút végző sporttárs csapata ellen történt…). Az is fontos, hogy bonyolult rendszerünket nagyon ritkán tévesztettük el, akkor is leginkább én. Én két komolyabb tévesztésemre emlékszem, az egyik nem számított, egy érdektelen 3 szanba jutottunk így is, a másik – szintén ellenetek – óvásig jutott, és ott többé-kevésbé reális ítélet született. A kevés tévesztés annak is köszönhető, hogy nyáron sokat edzettünk házipartiban, Hámori Zsuzsi és Jakus Laci ellen.
Amennyire vissza tudok tekinteni, az eredményességben kisebb szerepe volt a rendszer által biztosított „fegyvereknek” vagy briliáns megoldásoknak, inkább a kevés hiba és az ellenfelek hibáinak kihasználása számított. Erre egyébként mindkét játszó párunk esetében jó példa a GAMAX elleni meccs, ahol a 32 partiban összesen 14 IMP-t adtunk le a nagyon erős csapat ellen. Azt hiszem, ez volt a legkevesebb leadott IMP a bajnokság összes meccsét tekintve, talán ennek is köszönhető a végső győzelmünk.

– Melyik volt a kedvenc partid a bajnokságban?
A fentiek miatt nem is tudok csodás partikat bemutatni. Az én kedvencem, elsősorban a kiélezett helyzet miatt, a bajnokság utolsó partija, amelyet mi valóban utolsónak játszottunk.

11. forduló, 32. leosztás

A Visoft ellen játszottunk, félidőben ők vezettek és simán előfordulhatott volna, hogy ezen az utolsó partin, az utolsó liciten múlik a bajnokság sorsa, meg az is múlhatott rajta, hogy ők bejutnak-e az első hatba. Végül hosszas gondolkodás után elhittem azt, hogy az ellenfélnek nagyon elosztásos lapja van, illetve – ebből is látszik, milyen fontos a partner gondolkodásának ismerete – tudtam azt is, hogy Csabi sokszor licitál így hosszú káróval, olyan lapokkal, amelyekkel más esetleg egyből 5 kárót mondana, így rámondtam a 6 treffre a 6 kárót. Ez nagyon jó döntésnek bizonyult, a 6 treff simán megvan, a 6 káró pedig tökéletes ellenjátékra is csak hármat bukott, gém alá. (A BridgeMate-be 5 káró kontra –3 került, de valójában 6 káró kontrát játszottunk.)

Nem tudom, máshol hogy ment a licit, de négy helyen játszottak 6 treffet, sehol máshol nem mondták rá a 6 kárót. A parti után úgy éreztem, lehet, hogy ezen múlik majd a bajnokság. A sors iróniája, hogy nem sok múlt a licitemen – a másik asztalon Észak elindult 2 pikkel, Kelet pedig a szóba jövő licitek közül az ebben a partiban legrosszabb eredménnyel járót választotta: 3 szan, ami öt káró lehívásával egy bukott. Ez a parti is kicsit megmutatja azt, amit az előbb mondtam a hullámvölgyről, itt az 5 treff, a 3 szan, talán még a 3 treff is szóba jöhet, szerintem nem lehet hibáztatni a 3 szan licitet, az adott partiban mégis leadtunk egy gémnyit. A bajnokság elején a hasonló választásokból általában jól jöttünk ki. A partiban ráadásul az Elastron a saját meccsén 5 treff +1-et írt, ellenfelük 7 treffet bukott kontrával, úgyhogy a jó döntésemmel egymáshoz képest két gémnyit vesztettünk...