Kezdőoldal

A nem is olyan rég véget érő budapesti Európa-bajnokságon azt a feladatot kaptam, hogy én osszam be, melyik mérkőzést ki közvetíti a hazai operátorok közül. Gondoltam, ha már belülről megtapasztalhattam az eseményt magát, megosztom az élményeket, s betekintést nyújtok, hogyan is „operáltunk” a tíz nap alatt. (Bekő Zsófia szelfije a magyar operátorokkal)

Az operátorkodás úgy zajlik, hogy egy paravánnal elkerített asztalnál ül a négy játékos, mellettük egy magasított asztalnál maga az operátor, aki folyamatosan látja BBO-n keresztül az összes játékos lapját, s rögzíti, amit épp licitálnak és tesznek a játékosok. Egyszerűnek tűnik, nem?

Nos, a gond időnként a játékosok sebessége: a licitekkel nincs még gond, azt követni lehet, de néha a játékosok olyannyira begyorsulnak, hogy gyakran nem lehet látni, ki milyen lapot tett az előző ütésbe, és mi maradt a kezében (habár két játékos lapja többnyire látható, mivel az operátor az asztal sarkán ül, de az természetesen nem elég). Amennyiben ilyesmi történik, az operátor kénytelen beteríteni a valahányadik ütés után – ami persze problémás, s az első pár napban sok gond volt ezzel, de aztán a többség belejött.

Az élelmesebb operátorok megkeresték a párok konvenciókártyáit, így már a licitek közben be tudták írni a megfelelő felvilágosításokat, még jobban együtt élve a játékkal. Persze minden licitet nem lehet megtalálni, ezért sokszor „le kellett lesni”, hogy mit írnak egymásnak a papírra, hiszen jobbára nem szóban, hanem papíron „mesélték” el egymásnak a licitek jelentését. Volt, hogy maguk a játékosok voltak segítőkészek: a licitmenet végén odaadták a papírt, hogy írogassuk be a licitek jelentését. (Előtérben a szerző, háttérben a főszereplők: a monacói Geir Helgemo–Tor Helness és a holland Bas Drijver–Sjoert Brink)

A boxokban többnyire két laptop állt rendelkezésre (kivéve az 5-ös nyílt és zárt termet, ahol próbaképpen egy gépről ment a közvetítés): ezek egyikén volt maga a BBO, amit mi kezeltünk, a másikon pedig a kamera képe, azaz, amit a Youtube-on lehetett látni a közvetítés alatt. Például a BBO 1-es asztal meccseit ezen a linken lehet megtekinteni (még mindig).

A magyarok meccseit nem közvetíthettük: alapvetően a nyílt és a zárt teremben is külföldi operátorok tették a dolgukat, leszámítva egy-két alkalmat, amikor éppen nem voltak elegen. Viszont a többi nívós meccset, beleértve azon mérkőzéseket, amiket a helyszínen, az első emeleten lehetett megtekinteni (hangos vugraph közvetítés, angolul), azt mindig a Szetei Zsolt és Tibor Tamás által toborzott – többnyire – ifik közvetítették.

Nem ment kezdetben minden zökkenőmentesen, hiszen pár dologra nem lehettünk felkészítve. Például időnként valamiért nem töltötte be a következő partit. Ilyenkor eleinte még hívtuk Traian Chirát – ő felelt az egész BBO-ért a helyszínen –, aki mindent megoldott gyorsan. Később aztán már mindenki simán kezelte a dolgot: tudtuk hogyan kell orvosolni a problémát. Ahogy például azt is megtapasztalhattuk, hogy a beterítés után kell várni úgy 5 másodpercet az új parti behívásáig, különben a rendszer lefagy. (Sok-sok paraván, kis operátor és Szilágyi László – fotó: Kerekes Sándor)

A technika különösen tetszett nekünk, ugyanis a játékosok nevét nem nekünk kellett beírni egyenként, hanem az első partival párhuzamosan a gép töltötte be, az alapján az ültetés alapján, amit az országok kapitánya előzőleg leadott.

Mint az „operátorok főnökének” szerencsére nem volt oly sok konfliktusom: ha valakinek megmondtam, hová fog ülni és milyen meccset közvetít, többnyire elfogadta. Persze azért igyekeztem mindenkit betenni egy-egy jó meccsre, valamint a kéréseket is figyelembe venni. Hiszen voltak, akik párosával szerettek volna operátorkodni (8 parti után cserével), volt, aki nem szeretett női meccset adni, volt, aki nem szeretett az „egylaptopos” 5-ös boxban ülni, s volt, aki mindenáron ragaszkodott ahhoz, hogy a helyes bolgár fiút közvetítse stb.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy amellett, hogy munka volt a javából, hasznos is lehetett sokunk számára. A gyakorlottabb operátorok kvázi együtt tudtak gondolkodni a játékosokkal: „Ezzel most be kéne mondani a gémet, vagy sem? Nézzük, hogy dönt Tor Helness, a világ egyik legjobb játékosa!”. Avagy a közvetítő is egyszerre nézővé vált, amiből bizony sokat lehetett tanulni.

S a végére egy kedves kis történet. A fentebb említett Traian lelkünkre kötötte, hogy ha nem tudtuk követni a játékot, és terítünk, akkor egyetlen kérdést tehettünk fel: Hány ütés? S erre érkezett a megfelelő válasz maguktól a játékosoktól – akik amúgy mindig készségesen válaszoltak. Tehát történt, hogy 3 szan volt a felvétel, s az operátor megkérdezte az ütések számát, jött is a válasz: 11. Erre operátorunk beterítette a 2 szürt. Utólag kiderült, hogy hibás az eredmény, ugyanis 7 bukás történt valójában az asztalnál! Hát igen, nem mindegy, hogy merre is az a bizonyos 11 ütés...