xÍnyenc fogások XI. – Mindenki szorul

Az előző részben az önbeszorításokkal foglalkoztam. A téma ráhúzható az ellenvonalra, és most ezt nézzük meg. Ekkor az egyik védő beszoríthatja a másikat. Sőt, önmagát is. Ehhez más nem kell, csak pár ütés. Ottlik Géza szóhasználatával létezik öngyilkos, testvérgyilkos és kettősgyilkos beszorítás. Igen, már szajkóztam elégszer, így játszottak a harmincas években. Ferenczy György szívesen alkalmazta. Widder Lala megemlékezett erről, a Bridzséletben megjelent cikkét olvasva gondoltam arra, hogy a támadó szín visszatételét elnevezem Ferenczy-cselnek.

A támadó szín visszatételének két funkciót tulajdonítok. Egyrészt elvágja a védelem kommunikációját, másrészt a lehúzott ütések által az ütésszám közeledik a lapszámhoz. Ha az állás szerkezete alkalmas a beszorításhoz, a felvevő megtalálja a megoldást. Amennyiben a védő ódzkodik ütéseit levenni, akkor beszorítás nem lesz, csakhogy a felvevő akkor egyszerűen magasíthat, vagy más módon szerezhet ütést.

Sokan ismerik Belladonna híres partiját, amikor felvevőként csak egy kárót hívhatott le, majd a szín visszatétele után kényszerhívással nyert ütést, végül még be is szorította a védőt. Úgy gondolom, a támadó szín visszatételén alapuló kényszerhívással működő gyilkos beszorításnak a megnevezése legyen Belladonna-csel, míg a kényszerhívást nélkülöző hasonló beszorításos játék Ferenczy-csel. A 3 szan felvételekben aránylag gyakran élünk ezzel a technikával. Tipikus példa következik:

Nyugat pikk ötössel indul, Kelet üt. Visszahívja. Nyugat a kettest teszi. Az ellenfelek a tizenegyes szabály szerint indulnak, 5–3 a pikk. Kőrrel kézbe, és pikket hívunk. No, most közlekedjenek!

Ha Nyugat nem akar testvérgyilkosságot, áttér más színre. Bízunk abban, hogy Kelet három treffet tart, és treffet magasítunk. Ha Nyugat megüti pikkjeit, akkor később Keletet szorítjuk a minorokban.

Az ellenvonalon ülve aránylag gyakran gabalyodunk a pszeudó gyilkos beszorítások hálójába. Saját ütéseinket lekapjuk, majd egy lapunk van, azt fogjuk hívni, amelyet a partner üt. Igen ám, de szegény partnerünk két különböző színű kártyájából melyiket dobja? Ha figyelt, tudja, ha nem figyelt, ne kínozzuk, ezért csak annyi ütést hívjunk le, amennyit muszáj.

Hallott már valaki a kétvonalas beszorításokról? Ilyenkor egyszerre szorul a két különböző vonal. Akkor ez mire jó? Beszorítani a másik kezet? Ez igaz, de az ellenfél is szenved, és csak az a kérdés, kit ér nagyobb kár.

Párosverseny, Keleten ülünk. A szkórhelyzetet nem jegyeztem fel, csak a licitet. Passzolunk, Dél is. Nyugat 1 treffel indul, Észak kontrázik, a 3 treffünkre Dél 4 pikket mond. Manapság Dél licitálna a második helyen, annak idején a szín minőségéhez is kötötték a nyitó licitet.

• 1. Treff király az indulás.
• 2. Treff dáma, Dél ellopja.
• 3. Dél pikket hív a dámához.
• 4. Dél ellopja az utolsó treffet.
• 5. Pikk bubi, király, ász.

Dél kiaduzik, kézből kárót hív az ászhoz, asztalról káró és ütünk. Mit hívunk?

Treffel beszorítjuk a partnert. Erre a kőr kiosztásra gondolunk, és kőrt hívunk. Dél berobog a kőr ásszal, leveszi a kárót. Nem húz? Jön az utolsó pikk, és Nyugatnak vége. Ez történt a versenyen. 11 ütés.

Ha most treffel jövünk, Dél lopja. Kelet tényleg szorul, de kőrt dob. Az asztal szintén szorul! Ettől kétvonalas a prés. A káró dobása kisebb esélyű játék, a felvevő kőrt hajít. A kőrt mi is védjük, nincs ütésnyerés. Tulajdonképpen ez egy kamikaze hívás, a saját erő és az ellenfél együttes megsemmisítésére irányul.

Még beszélhetnék az egymásutáni szorításokról, a visszaszorításokról és egyéb különleges facsarásokról. Sajnos a szorítások fárasztóak, úgyhogy ezt a témát lezárjuk. Zárszóként visszakanyarodunk a régi időkbe.