Utolsó előtti forduló a Magyar Kupában és csatolt részeiben, így négykezes sorozatunkban is. Mesteri húzások, szokatlan hívások, négy parti története négy szerzőtől.
Mi a különbség a jó játékos és a mester között? Mi, mi, hát a mester jobban játszik! Többről van szó. Vagy inkább másról.
Megtanuljuk a játék alapfogásait, licitálási alapelvek, ellenjáték-konvenciók, impassz, deblokkolás, átmenetek őrzése, építése stb., és jó esetben a megfelelő helyzetben alkalmazzuk őket, illetve kombináljuk egyikét a másikával. Aztán olykor direkt ellene megyünk valamelyiknek, rosszabb időszakainkban rákapunk a törvényszegés ízére, aztán rájövünk _vagy nem..._, hogy ezzel a szabadossággal sok zsíros MP-től vagy IMP-től fosztjuk meg magunkat, és visszatérünk a sémák világába, a mi igazi közegünkbe, majd újra elkap a hübrisz, és így tovább. Hullámzunk. Nem tehetünk mást, ugyanabban a térben mozgunk, önmagunk korlátai között, esetleg idővel tágítjuk valamennyire _fejlődünk_, de foglyok maradunk..
Mit tesz a mester _zseni_? Mintha rá nem érvényes a halandókra ható bridzsfizika, más közegben mozog, ott mások a törvények, és ott ő nagyon jól kiismeri magát. Persze mi is tudjuk, hogy színjáték ellen milyen helyzetben jön szóba ász alól indulni, mikor emeljük meg a partnert dublóval hármas fittet ígérve, mikor érdemes blöffölni, fals lapot kijátszani, kivágni az üres királyt, és olykor sikerülnek is a manővereink _vagy megússzuk őket különösebb kár nélkül – izgalmunkban az is sikernek tetszik_, de meggyőződésem, hogy a mester másképp látja ugyanazt a valóságszeletet, mint mi. Mondjuk mint a Mátrixban; a lefutó zöld karakterek valami számunkra láthatatlan rendet teremtenek a szeme előtt.
Persze nem lesz sikeres minden húzása, de ez a húzás szó valószínűleg nem is jó, hiszen az ő szemszögéből nézve talán semmi különös nem történik, csak az, aminek a rendelkezésre álló információk alapján természetszerűleg történnie kell. Talán más szóba sem jön. Hogy a bridzs alapsématárában nem így szerepel? Hát istenem! Azért a sok talán, mert fogalmam sincs, hogy működik a mester belső világa, csak így próbálom modellezni a különbséget. Nem tetszett a más dimenziós hasonlat? Mondok mást: erdőben mész, sok út van, van jó és olyan is, amelyik nem a célodhoz visz. Nem hagyod el a mások által már járt utat, félsz, hogy eltévedsz, csak a kitaposott ösvények közül próbálod meg a nyerőt kiválasztani. Ő bezzeg bevág a fák közé, ha az ösztöne, meg a gazdag tapasztalata azt mondja. Hogy mennyit számol és mennyi a megérzés, azt nehéz lenne megmondani, de az biztos, hogy olyan információkat is vesz _és aztán a helyükre illeszt_, amiknek a mi földhözragadt radarképernyőinken nyoma sincs.
Magyar Kupa 21. leosztás – Koltai Gábor
Ebben a sorozatban eddig egy-egy ellenjáték helyzetet választottam ki, és most megint jön egy. Mi lesz a jövő héten, az utolsó menetben? Persze elég gyakran játszunk ellenjátékot, így nem árt egy kis elemezgetés ilyen téren.
Ez a lapunk Észak helyén, és az indító kijátszás látszólag nem nagy probléma: a treff indulás nem tűnik jó ötletnek, a káró ászt és az adut is gyorsan elvetjük – tehát marad a pikk. No de melyik?
Ha kis szerencsénk van, akkor három ütésünk lesz a maradék három színből, és ha a pikk ászt, vagy királyt „hozza” a partner, akkor talán mindegy, hogy melyik pikkel jövünk, de ha csak a bubit? Akkor a pikk dáma indulással könnyen erdőbe küldhetjük az ellenfelet, ha AKT_x_ van az asztalon, de akkor is jobb a dáma indulás, ha osztva van a két pikk figura az ellenvonalon, hiszen a kis pikk indulással könnyen behajthatjuk a partnerünk bubiját, a dáma indulásunk után meg igen könnyen üthet az a bubi.
Nézzük meg az asztalt is, meg az első pár ütést…
Partnerünk a pikk hármast teszi _kicsivel kérünk, kicsi-nagy a páros_, a felvevő üt a királlyal és kárót hív. Engedjük ütni az asztalon _a partnerünk a kettest teszi_, a treff hívásba jön a négyes és az ötös, ütünk a bubival, és eljött az idő, hogy a zseniális indulásunk gyümölcsét betakarítsuk.
Már látjuk a felvevő csalódott arcát a szkrín túloldalán, amikor a partnerünk üt a pikk bubival. Persze jobb lenne, ha a felvevő hívná ezt a pikket, mert egy picit feltűnő lehet, ha mi hívjuk. De valamit hívni kell, és minden egyéb nagyon rosszul fest. Áldozzuk fel a biztos adu ütésünket, esetleg kapjuk le a káró ászt, és utána hívjunk egy treffet?
Egyik nagyobb butaságnak tűnik, mint a másik. Nézzük szépen sorban, most már az összes lap ismeretében.
– Ha adut hívunk, azt elengedi a felvevő, és hív egy újabb kárót _hiába dobná el a második káróját a pikkre, keresztlopással már csak kilencet tudna ütni_. Ezután treff hívásokkal szépen kivégezzük – akár két adut is üthetünk azután, hogy látszólag feladtuk az adu ütésünket.
– Ha a káró ászt lekapjuk, és utána hívunk treffet, akkor az előzőkhöz hasonló módon könnyedén üthetünk a két ászunkon kívül két adut.
Talán már látszik, hogy a pikk folytatásra viszont megvan a parti. A felvevő megpróbálhat ütni a tízessel, az se ront a helyzetén: lopás a kézben, lopás az asztalon, pikkre elmegy a káró, majd két lopás a kézben és két lopás az asztalon – ezután a háromlapos végállásban az asztalról jöhet egy káró, amibe Dél még kárót ad, Északnak el kell lopnia, és az adu bubi lesz a felvevő tizedik ütése.
Majdnem ugyanez a helyzet, ha a pikk helyett treff hívás jön – az a különbség, hogy most a háromlapos végállásban kézből hív treffet a felvevő, és ha Délnek lenne egy nagyobb aduja Észak legkisebbjénél, akkor el tudná buktatni a partit, így viszont nem.
A zseniális indulást nem én találtam ki, hanem az ellenfél, a bridzsoktatóként is közismert éljátékosunk. Lehet, hogy a nyerő folytatást is kitalálta volna, de sajnos erre nem került sor, mivel az asztalnál a felvevőjáték nem így ment, tehát az ellenjátékban sem állt elő az a helyzet, amikor szépségdíjas megoldást produkálhatott volna. Sajnálom, hogy ezt a lehetőséget a rossz felvevőjátékommal elrontottam – de nekem ez a parti az asztalnál túl bonyolult volt. Lehet, hogy az utólagos elemzése is az…
Mi van itt!? Gábor a negyedik dáma-kilencesből a dáma indulást dicsőíti, négykezesünk második keze pedig arra mutat rá mindjárt, hogy milyen jó dolog dubló bubiból a kis lapot hívni. És a legzavarbaejtőbb, hogy igazuk is van.
Őrület, Pierre, őrület!
Budapest Kupa 30. leosztás – Hoffmann Tamás
Ez a parti Nyugat ellenjátéka miatt érdekes. Az indulás a kőr ász, amibe a partner kicsit tesz _kicsi-nagy páros_. Mit hívjunk? Nyilván nem lenne rossz elvenni az asztali lopásokat, a baj csak az, hogy egyrészt ütést veszthetünk aduban, másrészt az aduzás után a kárót már három kicsivel is fel lehet szedni. Mindennek ellenére az aduhívás fontosabb, mivel keresztlopás fenyeget, az aduütést pedig nem biztos, hogy elveszítjük a bubi-kicsiből való szokatlan hívás miatt.
Tehát kis treff, kicsi, dáma, ász. Pikk lopás és most treff következik, amit a felvevő elenged, és mi ütünk a bubival _huh!_. Most jön a káró szín elleni küzdelem, mivel kezd kikristályosodni a felvevő elosztása. A dámát a partnernél kell feltételezni, különben nincs esély, ezért a legjobb gyorsan kitenni a káró királyt. Egyrészt lehet, hogy a felvevő azt hiszi, hogy nálunk a dáma is, és elengedi _ez esetben a pikk ász elegendő a buktatáshoz_, de ha ezt nem is teszi, a partner meg tudja majd akadályozni a káró lehívását. A felvevő üt, kőrt lop, kárót hív, amit a partner kihagy, a következőt viszont már megüti, pikket hív, de sajnos a felvevő terít a pikk ász-királyon kívül csak egy kicsije maradt, amit meg tudunk ütni. Ennek ellenére az elgondolás a buktatás felé indult, mivel, ha a felvevőnek nem ász-királya, hanem csak király-dámája van, akkor a pikk visszahívás után már két pikkje adó ki, és a felvétel elbukik.
Mindenesetre a mezőny jó része tízet ütött treff játékban az Észak–Dél lapokkal, így tehát vigasztalhat a mondás: kleine fische gute fische.
A korábban már megszólított Péter _Pierre_ horgára nem holmi töredék, hanem gém akadt. Pedig nem horgász, nem madarász, hanem Scharnitzky.
Budapest Kupa 16. leosztás – Scharnitzky Péter
Északnak el kell döntenie, hogy melyik gémet válassza. A 4333-as elosztás, valamint az a körülmény, hogy a partner egy gyenge ötös nemes színt licitált, inkább az adu nélküli gém felé billenti a mérleg nyelvét. Örömömre szolgál, hogy tizenegyen választották a szan gémet, és csak hárman _a nyolclapos színtalálkozás birtokában talán automatikusan_ a kőrt.
No de attól, hogy a jobbik felvételt választottuk, még nem teljesítettünk. Szinte mindegyik szan gém ellen kis pikkel támadtak. Mivel a treff színt az asztalról kell hívni, és a kőr is blokkol, szükségünk van asztali átmenetekre később is, tehát a nagyobb pikkeket az asztalon kell hagyni. A kőr ász lehívásakor kiderül az 5–0-s elosztás, aminek most örülünk, mert egyrészt megerősítést nyert a licitálás során hozott jó döntésünk, másrészt ha a rivális asztalon kőr gémet játszanak, akkor biztosan bukni fognak. Viszont így nekünk is csak nyolc ütésünk van a pikkeket is beleszámítva, tehát szükség van egy treff ütésre is. Ebben a színben adhatnánk impasszt a tízes ellen, de nyilván a kettős szöktetés sokkal jobb esély, bár ahhoz kétszer is az asztalról kell hívni. Kérdés, hogy a kőrök deblokkolása után mivel menjünk le az asztalra.
Ha a pikk 4–3-ban van elosztva, akkor talán ezzel a színnel kell próbálkozni, hiszen ha kárót hívunk most, akkor nem örülnénk, ha a treff beütések után az ellenfél is ezt a színt erőltetné. Még egy veszélyforrás leselkedik ránk: el kellene kerülni, hogy a három fekete beütésen kívül az ellenfél megüsse a tizenharmadik pikket és az ötödik menet kőrt. Jó ellenjátékra ez sajnos nem lehetséges: Keletnek a második pikket sem szabad megütnie, majd a treff ász beütés után nem szabad a magas pikkjeit lehívnia, hanem a kőrt kell hívnia, hogy abból is kidolgozzon egy ütést. A partner treff beütése után így pikkel még marad közlekedés a buktató ütés lehívásához.
Akkor most fölösleges volt a bukó szan gémet választani a bukó kőr gém helyett? Nem, mert a szan gém elbuktatásához nagyon pontosan kell az ellenjátékot játszani, ami csak két párnak sikerült, kilenc helyen valahol félresiklott valami.
Nálunk történetesen akkor, amikor a három kézi kőr lehívása után _Nyugat mindháromszor kis treffet adott_ a treff bubit hívtam, és Kelet egyből elvitte az ásszal. Újabb kis pikk, ezt is én ütöttem, az asztalon, onnan treff, és már meg is voltam. Csak másnap, a kiosztások böngészésekor tűnt föl, hogy Kelet nem ajándékot adott, hiszen nem sok mérlegelnivalója volt a treff hívásra...
Sorrendben utolsó szerzőnk is ajándékról ír, görög ajándékról.
Magyar Kupa 13. leosztás – Kuttner György
Ma már a szkórhelyzet sem tudja megfékezni a versenyzőket. Tiszta vörösben zajlott le a következő.
Dél kőr ász nyitás után, lehívta a pikk ászt, és a dámával folytatta.
A felvevő válaszút elé került. Ha elhanyagolja az eső figurákat, két lehetősége van. Asztali lopással biztosíthatja a felvételt ülő treff impasszal, ha a Király legfeljebb másodlagos. A másik lehetőség kézben lopni, de ekkor a káró dáma impassznak is ülnie kell. _Aki utálja az impasszokat, játszhat Észak beszorítására a piros színekben. Ehhez aduzás előtt kell felhasználni a kőr átmenetet. Az indulás azonban nem teszi igazán kívánatossá ezt a választást._
Mielőtt azonban belebonyolódnánk a két impassz jobb, mint az egy levezetésébe, nézzünk a
z éppen asztalon lévő pikk dáma szemébe. Mintha tudna valamit, amit mi még nem.
Más _kézenfekvően kőr_ hívásra egyenes játékunk lenne. Aduzás után a végjátékban eldönthetnénk: a káró impasszra vagy Észak beszorítására játsszunk. A pikk dáma gazdája új lehetőséget kínál, és talán nem véletlenül. A hívás üzenete: tudom, ez most a szükséges folytatás. Talán egy kisebb címlet a színből nem lenne ennyire feltűnő…
Ezután Kelet nem törődik a felkínált ajándékkal, higgadtan megadja a két impasszt, és teljesít.
A felvevő Honti László volt. Az elemzést közvetlenül a parti után a szkrín másik oldaláról M
acskásy Gábornak köszönhetjük. Erős pár!
