Kezdőoldal

Szomorú eseménnyel, gyászszünettel kezdődött a bajnokság 5. fordulója. Vasárnap tragikus hirtelenséggel elhunyt Szalka Júlia, a mindenki által kedvelt népszerű játékos. A sors furcsa fintora, hogy a múlt héten még játszott az I/B osztályban. Juli sok szép sikert ért el bridzspályafutása alatt, nagyon gyakori indulója volt mind a budapesti, mind a vidéki versenyeknek, és szinte minden héten játszott valamelyik bridzsklubban is. Ezenkívül neki azt is köszönheti a magyar bridzssport, hogy egy kiváló válogatott játékost nevelt fel, hiszen Tamás fiával is réges-régóta találkozhatunk a versenyasztaloknál. Emlékét kegyelettel megőrizzük.

A mezőny – ha helyettesítésekkel is – ismét teljes volt, így a páratlan napok szerinti 30 leosztást nézhették végig az érdeklődők a LoveBridge honlapján. A hét játszmájának a 20. leosztást választottuk. 

A szkórlapon volt minden, gém teljesítés zsűrielvétellel, kontra nélküli 3, 5 és 6 bukás, jó és rossz ellenjáték, kreatív indító kijátszás, valamint óvatos és bátor licit. De erre a partira akár azt a címkét is aggathattuk volna, hogy a hét legtöbb rossz licitjét tartalmazó leosztása, mert ennyi licithibával az első osztályban ritkán lehet találkozni. A leggyakoribb felvétel és írás 4 kőr volt egy bukással Észak–Délen, de egy párnak sikerült 9 lapos színtalálkozással treffben a biztonságos 3-as magasságon leállni úgy, hogy Kelet–Nyugat a 4 kárót még teljesíteni tudta volna. (A vezetését az 5. fordulót követően is megtartó Dumbovich Miklós–Winkler Gábor pár Szabó Csaba és Marjai Péter ellen – Fotók: Kovács Gergely)

Kezdjük a zsűripartival.

A Kerti István–Tichler Krisztián páros valamilyen licitzavar következtében úgy jutott el 5 káróig, hogy Észak–Dél az 1 treff indulás után már nem szólalt meg. Az 5 káró adu indulásra teljesíthető volt, mert a pikk impassz ült, a pikk tízesre elment egy kézi treff vesztő, így 11 ütéssel a felvevő könnyen hazaért. Sőt, szürt is csinálhatott volna, ha a kézben megütött adu kezdés után azonnal pikk impasszt ad a dámával, lerántja a pikk ászt, pikket lop magasan, asztalra megy aduval, és a két úr pikkre eldobja kézi rossz treffjeit. Azt gyanítom, hogy Kelet–Nyugat a Ghestem-konvenciót alkalmazta, így a 3 treff közbeszólás pikket és kárót jelenthetett legalább 5–5 elosztással. Nyugat valószínűleg téves felvilágosítást adott Délnek, mert a közbeszóló egyik színét kőrnek vélhette, következésképpen 4 kőrre ugrott, mellyel kiblöffölte Észak–Dél 8 lapos színtalálkozását. Kelet érezhette a bajt, és kimenekült 4 pikkbe (kicsit érthetetlen, mert ha feltételezi, hogy Nyugat tudja, miről is van szó, akkor passzolnia kellett volna, hiszen nem lehetetlen, hogy partnerének hetes-nyolcas kőrje van). Végül persze megtalálták a kárót, de a zsűri úgy döntött, hogy az 5 káró felvétel maradt, azonban nem teljesült, és egy bukással könyvelték el a partit. Ez a beírás 90 százalékos eredményt hozott Észak–Délnek. De volt még egy ennél is jobb.

Azzal egyetérthetünk, hogy Észak 1 treffel elindul. Azzal is, hogy Kelet 1 pikkel közbeszól és Dél negatív kontrát ad. Véleményem szerint Nyugat helyén a 2 káró licit most ingyen van, nagy baj nem lehet belőle. Így meg lehet találni az esetleges 5–3-as kárót, mert ez a licit talán némi pikk toleranciát is mutat (szingli pikkel nem is mondanám), és az indító kijátszáshoz, valamint az ellenjátékhoz is jó útmutatót ad. Nyugat passza után Észak kényelmesen mondhatott 2 treffet, bár nekem a 3 treffre ugrás szimpatikusabb lett volna. Annak egyrészt kizáró hatása is van, másrészt a pikk nem ül jól ugyan, de a hetes szín, a hármas kőr segítség és a szingli káró mindezt kárpótolni tudja. 2 treff után az éljátékosok közül kevesen passzoltak volna Kelet helyén, hiszen a 2 káró – bell ide vagy oda – szinte ingyen van, itt mégis ez történt. Erre a kicsit érthetetlen, de szerencsés 2 kőr licit következett, mely ebben a helyzetben nem ötös, hanem legalább hatos színt szokott ígérni. Észak helyében örültem volna, hogy megvan a kőrtalálkozás, ő azonban furcsa módon 3 treffet licitált. Miután a fejemhez kaptam, magamban megállapítottam, hogy ennél az asztalnál – szerintem – mind a négy játékos hibázott. És ezúttal is igazolódott lovag Csepeli Miklós mondása: Jó partit lehet írni jó licittel, rossz licittel… De ez maradjon köztünk! Mert lehet, hogy rosszul mértem fel a helyzetet, hiszen tévedhetek én is. Ez azonban általában kizárt, és soha nem fordult még elő. És akkor is csak ritkán. Ha a licit nem, az ellenjáték ellenben jó volt, és kőr kezdésre a felvevő csak tízet tudott ütni, de a +130 így is elég volt az osztatlan topszkórhoz.

Egy kivételével a többi asztalnál magasabban végződött a licit. A 4 kőrnek nem volt esélye, hiszen élből kiállt két pikk, egy kőr és egy káró.

Miután Kemény György 3 treffre ugrott, Kelet–Nyugat 10 lapos káró találkozása rejtve maradt, mint cilinderben a nyúl. Sok asztalnál hasonló volt az ellenjáték. Pikk kezdésre Kelet megütötte két pikkjét, kárót hívott, ütött a dáma. Nyugat káróval kiszállt, az asztal lopott, és a felvevő négy aduhívás után egy bukással zárt –100-ért és 64 százalékért. Voltak azért kreatívabb Nyugatok is. Például Bunth Ágnes, aki a káró dáma ütése után treffet hívott, és ezzel felkínálta a lehetőséget a rontásra.

Macskásy Gáboron azonban nem fogott ki, mert ő Dél helyén megérezte a veszélyt, és megmutatta, hogyan kell előrelátóan játszani. Kézben ütött a királlyal, ellopott egy kárót, majd hívta az adukat, és ugyanúgy járt, mint mások.

Benedek Béla is treffet hívott a negyedik ütésben, amivel zavarba hozta a felvevőt, aki ráadásul csak 3 kőrt játszott, és akkor még nem sejtette, hogy topszkórban ül, ha teljesít.

Hegedüs Orsolya–Kelen Károly licitmenetével fejben egyetértettem, 3 kőrig magam se licitáltam volna másként. Orsi azonban újraértékelt. Azt tudta, hogy Dél limitált, mert nem mondott 2 kőrt az 1 pikkre. És azt is sejtette, hogy a pikk kisgábli valószínűleg rosszul ül. És bár a 3 kőr ebben a helyzetben általában kényszerítő licit, mégis lepasszolta. Arra gondolt, hogy itt nem kell lökni a gémeket, hiszen ez nem csapat-, hanem MP-verseny. De passzának a legfőbb oka szerintem az volt, hogy őt segítette a női megérzés. És valóban! Dél csodálkozva nézett a képernyőre, amikor még nem látta meg az asztalt. És a passz hatása alatt lehetett végig, mert fel sem ocsúdott a felvevőjáték alatt. Ütött a treff királlyal és lehívta a kőr ászt. Ezzel még nem lett volna baj, hiszen a Macskásy-féle elővigyázatosság nem juthat mindenkinek eszébe. Ha a kőr dámával folytatja, nem veszít semmit, hiszen 3–2 elosztás esetén teríteni lehet. 4–1-nél viszont fontos, hogy a kőr dámával folytassa a felvevő, mert akkor a harmadik treffre eldobható a kézi vesztő kárója, és akármikor lop Nyugat, a kőr király megmarad hídnak az asztalra. Dél azonban a kőr ász után kis kőrrel folytatta, és a felvétel összeomlott, két bukás lett a vége, mert a pikk nyolcas elherdálása is számított a végelszámolásnál, –200 és 33 százalék Észak–Délnek. (Kelen Károly és Kuttner György)

Bekő Zsófia kapta a leggyilkosabb ellenjátékot, hiszen az asztalt látva az ő szemszögéből úgy nézett ki, hogy Berkes Márton treff hatos indulása szingli. (Kelet 2 treff licitjére nem történt alertálás, ami azért felvet némi elgondoltatni és zsűrit hívni valót.) Ez az indulás eleve két bukást vetített előre, és azt is csak akkor lehetett volna elérni, ha Zsófi kétszer aduzik, de úgy, hogy a kőr ász-dámával kezd, majd treffekkel folytatja, és a harmadik treffre kézből kárót dob. Ekkor kiad két pikket, egy kőrt és egy kárót biztosan, valamint még egy pikket vagy egy adut, a pikk nyolcas-hetes ugyanis tartja a frontot Kelet pikk tízese ellen. A felvétel így csak kettőt bukhat, mivel a kőr király őrzi az asztalt. Persze ha látnok, akkor játszhat úgy is, hogy csak egyet aduzik és a káró lopást célozza meg. Nem csoda, hogy a felvevő nem a bukásra, hanem a teljesítésre, sőt, 12 ütésre célzott, a mínusz három viszont csak 23 százalékot ért.

Érdekesen alakult a játék a vezető Dumbovich–Winkler páros asztalán is. Dumbovich Miklós a káró ásszal kezdett, majd pikkre váltott. Winkler Gábor ütött a dámával és nem találta ki, hogy a buktatáshoz treffre kellene váltani (Nyugat akkor később a harmadik pikkre eldobja maradék treffjét és meghal az asztal). De ki hívna ilyenkor treffet? Csak egy látnok! Gábor azonban nem a triviális pikk ász folytatást választotta, mint a többiek, hanem feladatot adott a felvevőnek. Kőrt hívott! Sztrapkovics László az első akadályt még jól vette, mert nem figurát tett kézből, a tízest vitte a király. Most a pikk király kihívása lett volna a teljesítéshez vezető út, de ki az a felvevő, aki nem adut hívna ilyenkor, hogy elvigye az összes maradék ütést? Pedig Winklerre gyanakodhatott volna, hogy látva ezt az asztalt mégsem a pikk ásszal, hanem partnere adu ütésében bízva kőrrel folytatja. Sztrapkovics adut hívott és megmentett egy bukást, mert ellopott egy kárót. Az egy bukással így is jól járt, átlag feletti partit írt.

Most következzenek a vicces szanok. Volt olyan asztal, amelyen 2 szant játszott Észak. Nem könnyű eljutni ehhez a felvételhez, valakinek mégis sikerült. Az már csak ráadás volt, hogy a felvétel három helyett ötöt bukott. A 3 szant játszó felvevők kockáztattak a licitben, de az ellenjátékosok és a felvevők ezeknél az asztaloknál sem voltak mindig topon. Az ide vagy oda topszkór az indító kijátszáson múlt, és az ellenjátékosok jól vizsgáztak, hiszen mindannyian káróval kezdtek.

A fordulót 60 százalék feletti teljesítménnyel nyerő Szilágyi László–Talyigás Péter asztalánál a 3 szan szürrel teljesült! Igaz, hogy Kelet–Nyugaton, így Észak szempontjából az volt a bibi, hogy ő volt a felvevő és nem a másik vonal. A hat bukás nekik 0, Szilágyiéknak 100 százalékot hozott. (A fordulót 60 százalék fölötti eredménnyel Talyigás Péter és Szilágyi László nyerte, itt éppen Szőnyi György és Hittmann László az ellenfelük)

A dobogón az elmúlt fordulóhoz képest nem történt változás, továbbra is Dumbovich–Winkler vezet Mezei–Honti és Hoffmann–Magyar Á. előtt.

B-oldal – 2. leosztás
Az I/B osztály 5. fordulóját Kerekes Zsuzsanna–Varga Sándor nyerte a Hajnal Dániel–Vida Mihály és a Kovács Balázs–Scharnitzky Péter párok előtt. Az összetettben Kovács G.–Fris, Scharnitzky–Kovács B., Kaderják–Molnár a sorrend az élen. A 2. leosztás kicsit igazságtalan volt azon párok számára, akik 32 ponttal szlemet mondtak, hiszen normál káró elosztás esetén még a nagyszlem is teljesíthető lett volna. A káró azonban 5–0 volt, így a 7 és 6 káró felvételek eleve bukásra voltak ítélve. A 6 szant viszont káró kezdésre teljesíteni lehetett, mégis csak egy felvevő járt sikerrel. 

A káró bubi kezdést kézben kell ütni. Dél egyetlen feladata az, hogy maradék kárójából ne dobjon el egyet sem, mert akkor a felvevő egy káró kiadásával könnyen teljesít. Ha Dél követi ezt a gondolatot, akkor a jó felvevő arra játszik, hogy amikor mindenkinél öt lap maradt, akkor eltalálja, hogy Délnél a maradék négy kárón kívül egy kőr vagy egy pikk kártya lapul. Adott partiban Dél valószínűleg az értéktelennek látszó kis kőrjeitől szabadul meg, így a kőrök lehívása után kiderül, hogy a kárók mellett már csak egy pikk van Délnél. A treffek és a kőrök lehívása után tehát ez lesz az ötlapos végállás, amikor a felvevő Keletről hív:

A káró négyesre Dél kénytelen befeküdni a hetessel, különben ütne az ötös. A káró király üt az asztalon, és a felvevő a pikk ásszal kézbe megy, ezáltal Délnél nem marad kibúvó lap. Kelet a káró hatost hívja és Dél tehetetlen. Üt a kilencessel, de bele kell hívnia a kéz dáma-nyolcas villájába!