Kezdőoldal

Nem volt könnyű. Viszonylag jól kezdtünk, de a bajnokság első felében nagy pluszt kellett volna csinálnunk, mivel a második felében sokkal erősebb párok vártak ránk. Ez nem sikerült _félidőben: –0,02_.

Még a 6. nap után sem nézett ki rosszul a táblázat, mármint a mi szempontunkból: 17. hely, –12,22 IMP.

A 7. nap azonban katasztrofálisra sikeredett: –50,91 IMP, amivel már –63,13 IMP lett az aktuális összetett eredményünk. Még ez is a 22. helyet jelentette, de már 25 IMP sem választott el a legjobb kiesőtől, és hátra volt még az utolsó nap, azaz a legnehezebb kör.

Bridzsen kívüli okok is hozzájárultak ahhoz, hogy idegesek voltunk, de maga a helyzet sem volt kellemes. Talán ez volt az oka, hogy már az első partiban teljesen megzavarodtam, és egy voltaképpen egyszerű licithelyzetben elvesztettem a fonalat: –12,60 IMP. Ezután sem tértünk magunkhoz, szinte mindenről rosszul jöttünk le, a vége –31,60 lett, és a –94,73 IMP már a vonal alatti helyre sorolt minket.

Ezt egy újabb zakó követte _–15,73 IMP_, és máris csak a 28. helyre voltunk „jók”, –110,47-tel.

A változatosság kedvéért egy újabb vereség következett, bár most csak –4,27 IMP volt az egyenleg, és ezzel visszajöttünk a 27., azaz a legjobb kieső helyre: –114, 73.

Az utolsó fordulóban viszont a bajnokságban vezető Dumbovich–Talyigás pár volt az ellenfél. Nekik több mint 50 pont volt az előnyük, de itt, mint tudjuk, semmi sem biztos…

Bemondtunk egy szlemet, ez jó volt, de utána apró mínuszok következtek – minden parti az ellenfélnek dolgozott.

Egy jó töredék után kiderült, hogy Talyigás sem nyugodt: elbukott egy bell gémet, amelynek az érdemi részét megoldotta, csak éppen közben lerombolta saját kézi átmenetét, pedig arra nagy szüksége lett volna.

Még egy bellgémet mondtak, ez simán teljesült, de nem sokat írtak rajta, és máris jött a bajnokság legutolsó leosztása…

Ez volt a 30. számú parti. Nyugat helyén ülve a következő kártyák jutottak nekem:

Partnerem 1 káróval indította a licitet, erre Dél _Dumbovich Miklós_ 2 szannal kőrt és treffet ígért _minimum 5-5_. Nem örültem ugyan, hogy pont a káróm a szingli, de úgy érzem, 4 pikk licitemnek így sem volt alternatívája.

Észak 5 kőrt mondott, s én nem tudhattam, hogy ez mentés vagy aktív licit. De nem is volt időm ezen tűnődni, mert Szabolcs 6 pikket licitált, amit három passz követett.

Indító kijátszás a káró hatos! Azért teszek a mondat végére felkiáltójelet, mert a leírt licitmenet alapján biztos voltam a treff indulásban. És máris leterült az asztal:

Összesen 19 figurapontunk van tehát, a szlem mégsem esélytelen…

Mivel ez volt az utolsó leosztás, nyugodtan gondolkodhattam, de persze azért nem volt annyi időm, mint egy házi elemzés esetében.

Első gondolat: minden a káró király eltalálásán múlik. Az adu ászt ugyanis a tudomány mai állása szerint nem lehet lenyelni.

Ha impasszt adok, és kiüt a király, vége. Ha beütök a káró ásszal, és elöl volt a király, gyakorlatilag nincs esélyem. _Mentőöv: szingli treff király Észak kezében._

Ha beütök az ásszal, és hátul van a király, biztosan teljesítek, bármilyen lehet Dél elosztása. _Ha nem esik a király, akkor is elfogom. Az előbb említett „mentőöv” miatt viszont ez esetben azonnal le kell hívnom a treff ászt._

Végül: ha impasszt adok, és ez ül, akkor… majdnem biztosan teljesítek. A „hibapont” az, ha dubló pikk ász van Dél kezében.

Második gondolat: Mit csinálnék treff indulásra?

Nyilván beütnék az ásszal, és máris csak a hátul lévő káró király segít, mert nem tudok kézbe jönni egy esetleges impasszhoz.

Akkor tehát a hátul lévő káró királyra kell játszanom? Hiszen Észak nyilván azért nem treffel indult, hogy ne ezt tegyem….

Na neee… Ez butaság! Észak _valószínűleg_ nem nézett a lapomba, tehát nem tudhatta, hogy treff indulás esetén csak egyetlen sanszom lenne. Amit én látok, és én is csak az asztal leterülése után, azt ő nem láthatta az indító kijátszás előtt!

Harmadik gondolat: miből indulhat Észak káróval? Azaz: királyos vagy üres színből? Ez a fő kérdés!

Nézzük először, mit tudhat Észak a lapokról. Azt szinte biztosan tudja, hogy a partneremnek elosztásos lapja van, és ez esetben hosszú, jó minőségű káró színének kell lennie _ugyebár 1 káróval indult!_.

Következő kérdés: Hány kárója lehet Északnak?

Egy dolgot le mernék fogadni: az adu ász Délnél, azaz a kétszínű lapban van. Észak ugyanis tutira megkontrázta volna a szlemet, ha nála van a pikk ász.

Következésképpen Délen, a kétszínű lapban maximum két káró lehet, vagyis partnerénél, Északnál minimum öt darab káró van.

Namármost… Képzeljük el Észak kezét, öt-hat káróval, köztük a királlyal. Neki kell indulnia a 6 pikk ellen, miközben a partnere kőrt és treffet ígért.

Elképzelhető, hogy káróval indul? Szerintem nem! Oly könnyen lehet nekem káró színhiányom, és az asztalra terülő AQBTxx-ből ingyen teszek kisfigurát… Komoly esély van arra, hogy a saját maga ellen megadott impassz az egyetlen esélyem. Borzalmas indulás, arról nem beszélve, hogy a partnere hogy fog erre reagálni: „Két színt ígérek, erre te elindulsz egy harmadikkal, és ez az egyetlen tömő!” Nemcsak szakmailag nagyon rossz, de a partner vélt reagálása miatt sem vállalható.

Üres káró szín esetén ilyen veszély nincs – feltéve, hogy komolyan vesszük partnerem licitjét, és tényleg nem áll ki két fejütés.

Szóval, ez volt a döntő érv _mindez persze kicsit gyorsabban játszódott le a fejemben_. Beütöttem a káró ásszal, és…

Ez volt a kiosztás:

Dumbovichnak tehát 20_!_ figurapontja volt, mégsem kontrázott! Hatan játszottunk 6 pikket, és egyedül nálunk nem volt megkontrázva.

A parti után Szabolcs azt mondta, úgy érezte, muszáj szlemet teljesítenünk, különben kiesünk. Nos, ez nem is volt éppen lehetetlen, de nem ez volt az igazság. Még az 5 pikk egyenlő is simán elég lett volna a bentmaradáshoz _„simán”, értsd, 3-4 pont különbséggel!_, de ha elbukom a szlemet, kiesünk! Tehát, ha úgy tetszik, rossz döntés volt a szlem bemondása, de hát egyrészt honnan tudhatta volna, hogy egy, a kiesés ellen küzdő pár betlizik az utolsó fordulóban, másrészt végül is megcsináltam a szlemet.

Infarktusveszélyes helyzet volt, mármint az a pillanat, amikor tennem kellett az indító kijátszásba. És oké, a siker kvázi mindent igazol, vagy mégsem? „Beestünk”, eddig rendben van. De azért van két kérdésem.

1. Eltekintve a konkrét kiosztástól, jól elemeztem a helyzetet? Tényleg a káró ászt kell tenni? Vagy kihagytam egy _vagy több_ releváns szempontot?

2. Szabad-e a partneremnek ebben a versenyformában versenytaktikai szempontok alapján döntenie? Most tévedett, ezt látjuk, de ettől még… Vannak olyan típusú versenyek, ahol az utolsó forduló előtt tiszták a frontok. Ott érthető egy-egy komolyabb szintű kockáztatás, „a kapus lehozása”, vagy épp ennek ellenkezője, a falhoz lapulás, „csak ne történjék semmi”… De itt?

Várom a választ ezekre a kérdésekre…