Kezdőoldal

„Mindez tetszésemre van.”
(Füst Milán: Elégia)

Bridzstévé
Sportot közvetíteni: csodálatos álom. Apám újságnál dolgozott, és minden sporteredményt számontartott. Vitt engem magával, voltam atlétikai magyar bajnokságon a Népstadionban, kosármeccsen, pingpong-bajnokságon a régi Nemzeti Sportcsarnokban, tenisz Davis Kupa-meccsen a Margit-szigeten még a bécsi Stadthalléban is az 1970-es, fedett pályás atlétikai Eb-n. És éppen ezért nem lettem sportújságíró: közelről láttam, mennyivel többet tudnak a nagyok: Szepesi György, Sirokmány Lajos, Vitray Tamás.

Ahogy Szepesi magával ragadta a hallgatót, aki nem látta, mi történik (és ha ott volt a meccsen, akkor sem azt látta, amit ő), az Esti Hírlap-os Sirokmány, aki pontosan és élvezetesen bírta összefoglalni a történéseket, hogy annak is érdemes volt olvasnia, aki maga is kint volt a stadionban, és Vitray, aki fékezni tudta magát, érzéke volt hozzá, hogy mikor, mennyit kell beszélni, mikor elég egy jól konstruált megjegyzés – poén – hosszú magyarázatok helyett. Éppen az ő könyvéből értettem meg még gyerekként, hogy hallgatni kell tudni, és akkortól biztos volt, hogy a tévériporterség nem éppen az én műfajom.

A LoveBridge elhozta a lehetőséget, hogy a bridzsmeccseket is igazán közvetíteni lehessen. A BBO-közvetítések is élvezetesek, de mert operátor közreműködésére is szükség van, a szpíker gyakran tévesen ítéli meg a helyzetet. Előfordul, hogy az operátor rossz lapot játszik ki, ő késlekedik, nem a játékos, lemarad, ezért terít, s már csak a végeredményt látni, anélkül, hogy a néző tudhatná, mi történt valójában stb. stb. Másrészt együtt van a játékosokkal, információt ad a történésekről – mindig szerettem, ha Rodwell vagy Meckstroth kommentjeiről értesültem –, de ilyesmire a lovebridge-es közvetítés során is lehet számítani, mert a játékteremben ül a rendszert felügyelő munkatárs, aki reagálhat, ha érdekeset lát. Meg lehet őt kérdezni, ha valami nem stimmel.

A bridzsközvetítésnek a BBO révén már több mint két évtizedes múltja van. De amíg csak írásban lehetett kommentálni, ez nagyban korlátozta a lehetőségeket. A közvetítők megpróbáltak magyarázatokat fűzni a használt konvenciókról, és 52 lapból előre látni, mi fog történni. Nem nagyon lehettek tekintettel a nézők-kibicek tudásszintjére: jó versenyjátékosnak szánták a kommentárt.

Az új helyzet viszont új lehetőségeket kínál. Nagyon jó ötlet, hogy párba álló versenyjátékosok egymást segítve vágnak a közvetítésbe. Az is jó, hogy látni lehet őket, mert a beszéden kívül gesztusaik is fokozzák az izgalmakat. S ki bírják segíteni egymást: ha valamelyikük elnéz egy lehetőséget, rosszul ítél meg egy helyzetet, a másiknak módjában áll javítani.

Eredetileg az volt a cikkötlet, hogy megpróbálom bemutatni, ki hogyan csinálja. Jegyzeteket is készítettem, de végül úgy találtam, nincsenek szignifikáns különbségek. Mindegyikük amatőr riporter: nem is gondol rá, hogy előzetesen fölkészüljön, a többiektől őt megkülönböztető stílust alakítson ki, valamilyen előre elgondolt módszerrel próbálja az elébe kerülő leosztásokat feldolgozni.

Másrészt mindenki profi bridzsező abban az értelemben, hogy a televíziós riporterek szakértelmét meghaladó a felkészültsége, jobban érti, mi történik a „pályán”, mint bármelyik sporttévé futballkommentátora. Talán az amerikaifutball vagy a sznúker közvetítőit látom hasonlóan hozzáértőnek.

A tévében már régóta úgy próbálják ezt a problémát feloldani, hogy szakértőket hívnak segíteni. Amennyire látom, a volt futballisták és edzők nem nagyon jutnak túl a közhelyes megállapításokon. Lehet, hogy ez rendben is van, mert a nézők nem akarnak komolyabb stratégiai-taktikai mélységekbe elmerülni.

A bridzsezők viszont nagyon is. Aki leül a LoveBridge képernyője elé, szeretné érteni, mi folyik itt. Miért azt licitálta, miért nem azt hívta, miért dobott úgy? Pláne, hogy miért bukta el, amit én simán megcsináltam volna?!

Szerintem ezt az igényt, nagyon is kielégítették a kommentátoraink. Nem meglepően Csepeli Miklós, de a többiek is: Czímer Csaba, Honyek András, Kovács András, Nagyiván Gábor, Szentandrási Gergely, Szőts Gábor, Tubak Dániel. Igen, előfordult, hogy a feleségem bejött a szobába, mert ordítottam valamelyik barátommal: – Jaj, hát Nyugat beszorul! Nem igaz, hogy nem veszed észre, égő lesz, amikor kiderül, hogy ő az asztal mellett, 26 lapból látja a beszorítást, amit te nyitott kártyákkal sem!

Aztán magam is képernyőre kerültem, és egyik hülyeséget mondtam a másik után. Mégis Vitraynak volt igaza: nem elég a felkészülés, különleges érzékre – meghatározatlan intelligenciára – is szükség van hozzá. Ahogy a bridzshez is.

Most még egyszer tudatosult bennem. Teljesen más egy játszma az asztal mellett, mint kívülről nézve. Egy másik lélekállapot. Más intenzitású koncentrálás. Egészen más világ. Mindig is sportnak tartottam a bridzset, de a közvetítéseket nézve – és csinálva – abszolút meggyőződésemmé vált, hogy az.

Szóval a profi tévékben a laikus riporter mellé profi szakértőt szerződtetnek. Erről jutott eszembe, hogy a bridzsnél a profi kommentátort laikus bridzsező egészítse ki. Így a válogató verseny döntőjének egyik fordulóját – 16 játszmát – Bocskai Istvánnal, az országos csapatbajnokság döntőjének egyik fordulóját – 20 játszmát – Bánhegyi Barnabással közvetítettem. A visszajelzések szerint, a próbálkozás nem volt értelem és hatás nélküli.
Az volt a cél, hogy ne csak a komoly versenybridzsezők élvezzék a látványt-hallományt, hanem a kevésbé gyakorlottak – kezdők, klubjátékosok – is kapaszkodókat találjanak a minél alaposabb megértéshez. Úgy képzeltem, partnereim majd kérdéseket tesznek föl, én meg majd jól megválaszolom. Na, ebből a szempontból teljes volt a kudarc. Vagy én nem voltam eléggé türelmes, vagy a gondolat volt elhibázott, de ez a kérdés-felelet játék nem valósult meg.

Másrészt viszont rákényszerített engem a helyzet, hogy megpróbáljam a legrészletesebb magyarázatokat fölvezetni, és valamennyire érzékelni tudtam, hogy közvetítő partnerem követni tudja-e a gondolatmenetet, és ha nem voltunk még egy hullámhosszon, nem hagytam annyiban, többször is nekimentünk egy-egy dolognak. És az is bőven megesett, hogy ő vette észre, ami mellett elmentem.

Nem tudom. Én szívesen csinálnám még, talán más éljátékosokat is rá lehet venni. Mindenesetre nagyon jól esett, amikor mindannyiunk mestere, a kezdőknek szóló közvetítés ötletét eredetileg ellenző Csepeli Miklós a saját idejében egyszer csak részletes magyarázatba kezdett azzal, hogy „Kelen Karcsi most azt is elmondaná…”.

A válogató
A nyári Európa-bajnokságon a Dumbovich Miklós–Winkler Gábor, Hegedüs Gál–Szegedi Balázs, Szabó Csaba összeállítású csapat képviseli majd Magyarországot. Vagyis az utóbbi idők nagy versenyein az igazán nagy sikerről csak kis különbséggel lemaradó két pár ezúttal a rendkívül megbízhatóan és fegyelmezetten játszó Szabó Csabát hívta kiegészítő játékosnak.
A végeredmény: 333–111 Dumbovichék javára. Véleményem szerint nagyon jó játékot mutattak, szinte hihetetlen, hogy a lejátszott hét forduló mindegyikét megnyerték Szilágyi László–Talyigás Péter, Kotányi Balázs–Macskásy Gábor ellen. Azt hiszem, ez biztató a világverseny előtt.

Az első nap 53. leosztása pedig a kommentátoroknak nagyon sok jó pillanatot szerzett:

Ahogy a riporteri állásban Nagyiván Gábor kifejtette, a magyar játékosok még az utóbbi időben erősen radikalizálódott nemzetközi mezőnynél is agresszívabban játsszák a kizáró liciteket. S ezen a partin jól látható, nagyon nem mindegy, milyen magasságot választ a kizáró játékos. Mindkét teremben Észak 1 pikkel indult, partnere pedig kényszerítő 1 szant licitált. Igaz, a nyílt teremben Kotányi precíziós 1-es indulása kevesebb mint 16 pontot ígért, a zártban Dumbovichnak Standardben nagyon erős lapja is lehetett.

A zárt teremben Talyigás – ahogyan a legtöbben tettük volna – 3 káróval szólt közbe. Az induló licitálta másik színét – ami a 3-as magasságon jó lapot ígért –, és erre Winklernek módjában állt bemutatnia, hogy eredetileg invitre készült hármas pikkel. A 4 pikkre Dumbovich 5 kárója szleminvit, valamiféle kulcslicit. S mert nem treffel kezdte a kulcslicitálást, nyilván a treff tartását várja a partnertől. Winklernek ideális a lapja: treffből ász-királya van, a dubló kőr dáma is jó a partner második színében. Az 5 kőr talán még nem is fejezi ki teljesen az örömét. Dumbovich pedig a partner iránti teljes bizalommal bemondja a 6-ot. Gyönyörű licitmenet, jó szlemfelvétel összesen 22 pontból.

A lejátszás nem nagyon izgalmas. A treff indulást üti az ász, a pikk bubi hívásra jön a király, Észak üt az ásszal. Most már csak annyi kell, hogy mindkét ellenfélnél legyen két kőr vagy akinek csak egy van, kénytelen legyen az adu dámával lopni, a harmadik kőrt el lehet lopni a pikk tízessel, aztán adu, és magas a kéz.

A nyílt teremben az 1 szanra Szegedi 4 káróval(!) szólt közbe: „A partner passzos, gémre már nincs esély, keltsünk akkora zavart, amekkorát csak tudunk!” Kotányi a 4-es magasságon is licitálta kőrjét, és most Macskásynak nem adatott meg, hogy megmutassa: hármas pikkje van. Választania kellett a nemesek közül, és semmi sem garantálhatta, hogy bármelyikhez van igazi támogatása. Azonnal döntenie kellett, hogy szlemre megy-e, vagy megelégszik a gémmel. Valószínű volt, hogy a tíz ütést hazaviszik, de még ebben sem lehetett teljesen biztos… (Bár így is azt hiszem, egy másik nap szlemre ment volna.)

A közvetítés videóján 20:18-tól látható a parti.

A játszmát Honyek András és Tubak Dániel közvetítette, teljesen korrekten. Ha nem lett volna alkalmam visszanézni, nem is emlékeznék rá, hogy már 4 pikknél tartott a licit, és ők még az előző játszma ellenjátékát elemezték, hosszan kitárgyalva, hogyan kell a maradék szín elosztását jelezni. Ó, hányszor elkövettük partnereimmel mi is ezt, pedig tudni lehet, a néző már az aktuális leosztáson töri a fejét!

Szerencsére volt idejük találgatni: vajon az 5 káró sikénes ászkérdés-e vagy kulcslicit? S példásan beszéltek mindkét lehetőségről, pontosan értelmezték az 5 kőr licitet: a jó játékos tudja, hogy mire kíváncsi a partner: kőrt mond, treffet ért alatta.

Az országos csapatbajnokság döntője
Az országos csapatbajnokság döntőjét egy héttel később rendezték szombat-vasárnap. A két kiemelt, a budapesti (közép-magyarországi) I. osztályú bajnokság meglepetésgyőztese, a Visoft (Bódis Gyula–Lajos Hanka–Szűcs Villő, Szilágyi László–Talyigás Péter) és ezüstérmese, a Galim (Czímer Csaba–Szalka Tamás, Gál Péter–Kemény György, Marjai Péter–Szabó Csaba) mellé a selejtezőből a GAMAX (Dumbovich Miklós–Winkler Gábor, Homonnay Bálint– Homonnay Géza, Lakatos Péter ezúttal nem ült asztalhoz) és a Budaörs 17 (Fris Miklós–Kovács Gergely, Harangozó László–Szőts Gábor, Kuttner György–Zöld Ferenc) jutott be. Két nap alatt két húsz leosztásos körmérkőzést játszottak. A küzdelem végig éles és izgalmas volt.

Az első forduló GAMAX–Galim mérkőzésén Honyek András és Nagyiván Gábor beszélt. Nagy örömömre a szépség igézetében közvetítettek. A 15. partit különösen élvezték. Tetszett nekik a licit, majd megdicsérték Winkler Gábor tökéletes indító kijátszását. Aztán megállapították, hogy miközben ezen a mérkőzésen 44–41 az IMP-arány, az ugyanazokkal a lapokkal operáló másikon 25–17 az eredmény.
– Érdekes, hogy itt milyen nagy meccspontforgalom, ott pedig meg nem – mondta Nagyiván. – Látszik, hogy a bridzs azért nagyon változatos, óriási játék. Mondhatjuk, hogy a világ legjobb játéka.

Egyetértek.

Winkler említett kezdése:

16. leosztás nagyon izgalmas volt:

Az első említendő dolog ennél a partinál, hogy az ötös pikk ellenére Nyugat mind a négy asztalon 15–17 pontos 1 szannal indította a licitet. Három Észak valamelyik nemes színt mutató 2 káróval (MultiLandy) szólt közbe, Dumbovich Miklós 3 kőrt mondott. Szilágyi azonnal 3 szant licitált a 2 káróra, a többi Kelet–Nyugat megtalálta a kilences színtalálkozást, és 4 pikket játszott.

A 3 szanban Talyigásnak nem sok dolga volt, minden bridzsező tud kilencig számolni: kőr indulás után öt pikk, egy kőr, egy káró és két treff, a gém otthon van mielőtt a felmagasított kőrjéhez hozzájut a védővonal.

A 4 pikk ellen minden Észak pontosan játszott: a kőr ász-király lejátszása után harmadszor is kőrt kell hívni, különben a felvevő aduzás után a magas kőr bubira vesztőt dobhat. A bubit Dél mindenhol ellopta, így Nyugatnak csak nyolc fejütése maradt. Káró nagy valószínűséggel hoz még egyet a kettős impasszal, de treffet már nem szabad kiadni.

Eléggé furcsa, hogy az olcsó színek felszedésén mindenütt már csak azután kezdett gondolkodni a felvevő, hogy elvette a kint lévő adukat. Talán az az automatizmus dolgozott bennük, hogy a kárót mindenképpen elkapják: ha nincs aduja, Észak csak a szín visszahívásával menekülhet ki a szorításból. Csakhogy amint Honyek András később megállapította, ahhoz, hogy a kárót és treffet is jól kezelje a felvevő, négyszer – ha az ellenfél kikényszerített visszahívását is számba vesszük, háromszor – kell asztalra jutnia: kétszer kell kárót hívni, és kétszer treffet.

Ehhez látni kell, hogy a treff fő esélye: a dáma és a tízes is Délen van (25 százalék). A másik lehetőség, hogy az ász-király lehúzásába esik a dáma, de a kint lévő hét lap 5–2 elosztásának esélye 31 százalék, és az így adódó 42 esetből csak hatban fordul elő dubló dáma, plusz a szingli dáma. Ha jól számolom, ez alig több mint négyszázaléknyi sansz.

Vagyis legjobb már az első aduzás után megkezdeni a hadműveleteket, és meghívni valamelyik olcsó színt.

De ha már két adut is lehúzott a felvevő, még marad esélye, ha a káró bubit hívja, ahogy Homonnay Bálint is tette. Dél rutinszerűen fedett a dámával – ami kötelező, ha partnerének király-tízese van –, a felvevő ütött az ásszal, majd visszahívta a tízest. Ha Észak kicsit ad, a királlyal megkapja az ütést, és meg kell bontania a treffet, ha nem akarja dobás-lopással naggyá tenni a felvevőt. A tízest tehát vitte a király, így viszont a kilences híd volt az asztalra, és így az ifjabb Homonnay végre a treff bubit hívhatta, a dámát a királlyal vitte, aduval asztalra ment, és a következő menetben elfogta a treff tízest, egyenlő. Hú!

A másik asztalon viszont Winkler volt Dél, és ezúttal is átlátta a helyzetet egy pillanat alatt. Nem fedte le a káró bubit!

Dumbovich ütött a királlyal, káró visszahívással ugyan megoldotta a felvevőnek a szín kezelését, de már csak egy átmenet volt az asztalra, az pedig kevés két impasszhoz treffben.

Az utolsó fordulóban a két élen álló csapat csapott össze, a Galim előnye a GAMAX-szal szemben 13 meccspont volt. Vagyis egyetlen játszmán múlhatott minden. Egymás után jöttek a húzó vagy csak egy-két IMP-s játszmák, de ne gondoljunk sima partikra, mert többször előfordult, hogy a másik meccsen elért eredményhez képest mindkét csapat sokat írt volna.

Aztán a két Homonnay – apja és fia – bemondott egy impasszos szlemet, de a király az ász-dáma mögött volt. (Ugyanez előfordult már velük egy korábbi mérkőzésen is, és ott is 11 IMP-be került.)

Ez volt a húszleosztásos meccs hetedik partija:

Na, ennek a partinak annyi tanulsága van, hogy győzzem összeszedni!

Először is, aki Dél 10 pontos lapjával elindult (Szalka Tamás), hagyta 2 pikket játszani és teljesíteni az ellenvonalat. Aki passzolt ezzel a kézzel (Dumbovich Miklós), az gyorsan gémig vitte a vonalat, amit partnerének kontrázva kellett játszania.

A felületes szemlélőnek ez fordítva volna logikus, de gyakran előfordul. A könnyű kézzel induló később általában behúzza a féket, a passzos viszont könnyen „megtáltosodik”.

A közvetítő állásban megint Honyek András és Tubak Dániel foglalt helyet, és nem volt könnyű dolguk. Ha nem veszik igénybe a mindent tudó komputeres program segítségét, borzasztó nehéz végigvenni ennek a kiosztásnak a lehetőségeit. S mit mondjak, ez olyan parti volt, hogy még Winkler is vagy két percig gondolkodott az egyik híváson.

Kelet az összeemelt pikkel kezdett, partnere királyát a felvevő ütötte. Kárót hívott az asztal felé, Kemény elment az ásszal. Mivel Gál a királyt rakta az első menetben, Kelet tudta, hogy a felvevőnél van a pikk dáma. Szinte biztos volt, hogy a gémfelvételt kontrázó Nyugat tartja a treff dámát, tehát nyugodtan meg lehetett bontani ezt a színt. Winkler bement az asztali ásszal, kőrt hívott, és amikor Gál kicsit adott, sokáig nem történt semmi.

Mi nézők – egyben halandó bridzsjátékosok – láttuk, hogy az ászba esne a király, de azt is tudjuk, hogy az asztal mellett a kontrázó Nyugathoz raknánk a kőr figurákat. Winkler azonban nem rakott semmit sem ide, sem oda, hanem számolni kezdett. Nyugat passzolt az első kőrben, és már nála volt a pikk király meg egy-két treff figura, az is lehet, hogy pikk bubija is van: nem lesz nála a kőr mariázs. (Kelet kontrázott az 1 kőrre, és eddig csak a káró ász került tőle elő, treffből nem lehet nála király-dáma, mert akkor nem kicsit hívott volna, szüksége volt a licitjéhez a kőr figurára.)

A gondolkodás egyszer véget ért, Winkler ütött az ásszal, esett a király. Most kárót hívott a kezéből, és Gál Péter nem bírt várni. Ha csak a következő kárót üti meg, a felvétel valószínűleg elbukott volna. De el tudom képzelni a lelkiállapotát, hogy amikor csak egy nagy írás kell neki, Winkler Gábor, naná, hogy eltalál egy ilyen helyzetet!

És ahogy Honyek András leszögezte: ez a játék ütésre megy, nehéz lopás helyett a jó kis pikket eldobni, pláne, hogy nem lehet tudni, a pikk kilences nincs-e a felvevőnél. Nyugat most már hiába rövidítette treffel a felvevőt, mert a kőr bubi következett, és Winkler már terített is: Nyugat üthet a dámájával, de bármit hív, Észak üt, kiaduzik, lehúzza a pikk dámát, és van hídja a magas káróhoz.

Hat döntetlen körüli leosztás után az 54.-ben Homonnay Géza teljesített egy szerencsés 3 szant, amit csak ők mondtak a mezőnyben. A GAMAX elérte, amiért küzdött, 14 IMP-vel vezetett. Még hat játszma volt hátra.

Rögtön a következőben a Galim visszavágott: Dumbovich 4 pikkben nem tudott úrrá lenni a 4–1-es aduelosztáson, a másik asztalon viszont hetes aduval teljesült a 2 kőr, 9 IMP a Galimnak.

Az 56. leosztásban 2 IMP-t szerzett a Galim, az 57-ben 2 IMP-t a GAMAX. Három játszma volt hátra, amikor ezeket a lapokat vették kézbe:

Általános bellben nyolcas kőr ász-tízes vezetéssel. Dumbovich Miklós (és Fris Miklós meg Szilágyi László) első helyen 3 kőrrel szállt be a licitbe. Winkler ügyeskedett, megpróbálta rávenni partnerét, hogy színe nyolcadik lapját próbálja dámának értékelni, de végül 6 kőrre adta a partit (ahogy Kovács Gergely is). Talyigás viszont bemondta a 7 kőrt.

Szalka Tamás volt az egyetlen, aki 4 kőrrel indult, és bár Czímer Csaba is csűrte-csavarta a dolgot, végül nagyszlemig vitte a vonalat.

Ami igazán érdekes, hogy a kommentátorok csapdába estek. Látták, hogy a treff impassz ül, így a 7 kőr bukhatatlan, de éppen ezért nem figyeltek arra, hogy a felvevőnek jó esélyei vannak a teljesítésre, mielőtt rákényszerülne az ötvenszázalékos esély megjátszására. (Ha eltekintünk attól, hogy Nyugat a treff király mellől indul…) (2020 országos csapatbajnoka a Galim: Gál Péter, Szalka Tamás, Czímer Csaba, Kemény György; Marjai Péter és Szabó Csaba hiányzik a képről – Fotó: Bakó Dániel)

A 2–1-es adu elosztásra mindenképpen szükség van, de aztán a felvevő rájátszhat arra, hogy a pikk elosztása 4–4, vagy annál van a dáma, akinek egy, két vagy három pikket osztottak. Ha egy nagy meccsen ülsz az asztal mellett, nyilván egészen másként koncentrálsz, biztosan nem mész el egy ilyen lehetőség mellett.  Rá is játszott és úgy teljesített mindkét nagyszlemben ülő felvevő.

Úgyhogy nagyon is jó egy ilyen küzdelmet nézni, óriási öröm közönség előtt közvetíteni, de legjobb volna, ha téged közvetítenének!

A hátra lévő két játszmában már nem történt semmi különös, a Galim lett a 2020. évi országos csapatbajnok a GAMAX és a Visoft előtt.

A LoveBridge-ről és a közvetítésről meg elmondhatjuk, hogy bevált Magyarországon.