Megint vissza kell térnem a mezőn gondtalanul hortyogó macihoz. Neki minden olyan egyszerű, annyira irigylem érte! Próbálna meg néha bridzsezni keddenként, akkor egyből vége lenne a felhőtlen nyugalmának.
Így festenek a kártyáink, és bellben a mans ellen a második helyen 1 kőrrel indul a partnerünk, az ellenfél kontrázik. Úgy néz ki, hogy eljött a „szokásos” parti, amikor fordított szkórban kell menteni. De meddig? Erre nincs tuti recept, nekem egy megfontolandó tippem van, persze semmilyen garanciát nem vállalok rá. Néha érdemes „meghallgatni” az ellenfelet, nem pedig kizárni. Ha most négy kőrre ugrunk, vagy splinterezünk, akkor tízből egyszer fogunk gémet játszani, kilencszer az öt, esetleg a hat minorral kell majd valamit kezdenünk, és nem tudtunk meg semmit. Ha hagyjuk egy kicsit licitálni az ellenfeleket, akkor ugyan ők se a sötétbe fognak ugrálni, de mi is kaphatunk információkat.
Ebben a partiban talán az történt volna, hogy aktívan szlemet mondanak ellenünk, amit olcsón menthetünk – esetleg kilicitálva magukat hagynak minket játszani az ötös magasságon. Ha például splinterezünk _nem rossz a lap hozzá_, akkor valószínűleg 5 treff–5 kőr–6 treff után kell majd találgatnunk, hogy ők mentenek minket, vagy fordítva.
6. leosztás
Sokan teljesítették a 4 kőrt ezekből a lapokból pikk bubi indulásra, pedig nem egyszerű játék.
Lelophatunk két kárót, és ha nem loptak felül a bubival, akkor kihívhatjuk az adu dámát reménykedve abban, hogy jó helyen van a király, vagy dubló a bubi. De megpróbálhatjuk ezt fordítva is, hogy treffet lopunk a kézben, aztán majd csak lesz valahogy. Szóval ütünk a pikk ásszal, és hívjuk a treff nyolcast, amit a sor végén a királlyal ütnek. A valószínű pikk visszahívás után lopunk egy pikket, és hívjuk a treff bubit, amit viszont előttünk visz el az ász. Most kárót hívnak _az adu vagy pikk hívás se rossz nekünk_ – ász, király, lopás, és jöhet a treff dáma.
Ezek a lapok maradtak. Most több esélyt játszhatunk meg, mintha az elején káró lopásokkal kezdtünk volna Ha 3–3 a treff, akkor eldobjuk a kárónkat, és megjátszhatjuk az osztott figura esélyét aduban – a dámát hívjuk és bedobjuk a kilencest, ami után vagy adut, vagy dob-lopot hívnak vissza, amit az asztalon tudunk ütni. Ha 4–2 a treff, akkor meg a dubló treff melletti hosszabb káró elég valószínű – és erre akkor is jók vagyunk, ha belelop a treffbe, de akkor is, ha kárót dob.
Az összes lap:
19. leosztás
Azt hiszem, ez volt a legviccesebb parti az asztalunknál, de a lapok nem is érdekesek. Bergen-konvenciót játszunk, és szenvedtem egy kicsit azon, hogy a partnerem 1 kőr indulására ne a szívem szerinti 2 kőr, hanem a rendszer szerinti 3 káró licitet tegyem a tálcára. Szemből jött a 4 kőr, és már majdnem csomagoltunk, amikor feltűnt a soron következő ellenfélnek, hogy a partnere a 3 káró után sokkal pirosabb lapot helyezett ki a szokásosnál. Most ki lettem faggatva, mert azt játszották a Bergen ellen, hogy az erősebb változatra hívásirányító, a gyengébbre információs a kontra. Nem szívesen, de bevallottam, hogy a gyengébbiket licitáltam – erre 4 pikkel mentettek. Mikor felterült az asztalon a káró AJTx, és mellé olyan lap, ami a mínusz egyes magasságon se információs kontra, nemhogy a hármason, azonnal lelepleződtünk. A partnerem és én különböző információkat adtunk, ezért az ellenfél elment az erdőbe – egyikük hívásirányító kontrát adott le, a partner meg információsnak vette. Szóval át lettek verve, és jogosan hívták a zsűrit. Végül persze beletörődtek abba, hogy olcsón lementették a terített gémünket, ami egyébként eszükbe se juthatott volna.
Egy régi harcostársam figyelmeztetett rá, hogy túlságosan védem az elavult, ósdi szisztémákat a modern fegyverekkel szemben. Pedig csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy bármilyen jó rendszert lehet rosszul alkalmazni, néha az egyiknek fekszik jobban a lap, néha a másiknak – de az olyan konvenciók biztosan rontják az eredményességet, amiket nem tudunk jól alkalmazni, gyakran eltévesztünk, sokszor elfelejtünk.
22. leosztás
Fegyelmezetten 1 treffel indultunk a harmadik helyen, bellben a mans ellen. Ellenfél 1 szan, partnerünk 2 pikk, ellenfél passz… Mi legyen? Könnyen kitalálhatjuk a partner lapját, hiszen nem indult el gyenge kettessel, és nem is kontrázott az 1 szanra. Tehát 6-8 pontja van és vagy négyes a kőrje, vagy béna a lapja egy bellbeli gyenge ketteshez. Lehet benne mégis gémünk? Persze, hogy lehet – húszból egyszer…
Ha invitet adunk, a partnerünk biztos nem találja el a kőrt, és elbukja a 3 pikket…
29. leosztás
Ellenjátékot kell játszanunk az adott licitmenet után ezekkel a lapokkal _gyenge szant játszik az ellenfél, a kontra a következőt jelenti: úgy vélem, jobb lapom van, mint az indulónak_. Partnerünk a káró ásszal jön _ász-királyból ásszal indulunk_, majd a következő káróra a felvevő kicsit tesz.
Hogy miért nem mondtunk 2 kőrt se először, se másodszor, azt ne kérdezze senki – valahogy az volt az érzésünk, hogy nagyot fog bukni az ellenfél. Könnyen lehet például ADx a partnerünk kőr felszerelése, amiből nyilván el is fog indulni…
Na de hagyjuk a licitelemzést, nézzük a partit. Mit fogunk hívni?
A káró címlete Lavinthal jelzés is lehet, ha a partnerünk arra gondol, hogy mi fogunk ütni. Jó nagy a címlet, tehát pikk visszahívást szeretne? Reális, de csak akkor, ha tökrészeg, vagy kiesett a kontaktlencséje, és nem látja a saját lapjait se. Lehet az is, hogy úgy gondolja, hogy a pikk szóba se jöhet, és azt szeretné, hogy a maradék két színből a magasabb rendűt hívjuk. Ha már ekkora kockázatot vállaltunk, akkor most ne hibázzunk! Gondoljuk meg alaposan, ne kapkodjuk el a választ a feltett kérdésre. Megvan?
Ha valamennyire fontos nekünk az a dolog, hogy elbukik-e a parti vagy sem, akkor gondoljuk végig az egészet. Milyen káróból indult a partnerünk? Az asztal lapjait nézve nem valószínű, hogy ász-király vezetésű színe lenne, de akkor miből indult az ásszal? Nem nagyon van rá más magyarázat, minthogy be akar ejteni egy szingli figurát, és az se katasztrófa neki, ha a miénket ejti be. Elvileg az ász indulás a király bedobását kéri, de ezt az udvariatlan ellenfél nem tette meg. A dáma bedobását a király indulás kérné, de nem azzal indult a partnerünk – viszont „beleférne” neki az, ha bedobnánk a nálunk lévő királyt az ászba… Lassan alakul már a válaszunk arra a kérdésre, hogy mit fogunk hívni – semmit, hiszen nem mi ütöttünk. Aki megtartotta a dámát, az kihúzhatja magát, hogy ütött egyet, és kézbe vette a parti sorsát – aki bedobta, az ugyan nem ütött egyet sem, csak hagyta, hogy a partnere gond nélkül üssön hetet.
Ha ütöttünk a káró dámával, és treffet hívunk, akkor megtömtük a partit, ha a partnerünk később eldobott pár treffet, akkor még rátett két szűrt is.
