HUEN

Kezdőoldal

Varga István - 2015. október 16.

Egy bukhatatlan gém – csb I/A 2. forduló

A csapatbajnokság eddigi három fordulójában sok érdekes partit játszottunk. Számomra egy olyan gém volt a legizgalmasabb, amelyet mindenki teljesített. A 2. forduló 14. leosztásában 12 pár játszott 3 szant, és mind a tizenkét asztalon kilencet ütött a felvevő. Én állandó partneremmel, Udvari Szabolccsal játszottam, ellenfelünk Fischer Brigitta és Macskásy Gábor volt.

Kelet helyén ez volt a lapom:

Én kezdtem a licitet, és természetesen 2 szant mondtam (20–22 pont). A jó ötös szín egyértelműen hozta azt a pluszt, amire a hiányzó 1 figurapont miatt szükség volt ehhez az induláshoz. Partnerem 3 szant licitált, Fischer Brigi pedig kitette a káró hármast.

A képlet egyszerű. Pikk ütésünk nincs, hiszen mire esetleg hozzájutnánk, az ellenjátékosok kibontják a kárót. Kőrből, ha nem történik csoda, csak két ütésre számíthatunk, káróból is kettőre, ezért a mögöttünk lévő ötös treffel nem kell foglalkozni – nagyon kicsi a sansza, de ha mégis ez lenne a helyzet, akkor bukunk, ezt el kell fogadni.

Látszólag egyetlen játékmód van: lemegyünk asztalra a treff dámával, megadjuk a kőr impasszt, és ha ül, teljesítünk, ha nem ül, bukunk. A második kőr ütésünkhöz ugyanis nincs átmenet az asztalra. Ennyi.

Én találtam egy másik esélyt, és rövid gondolkodás után ezt játszottam. Megütöttem Észak káró bubiját, és kihívtam a kezemből a kőr tízest. Észak ütött a királlyal – ennek nem örültem, hiszen ez azt jelenti, hogy ült az impassz. Most kárót hívott, és erre gond nélkül ütöttem kilencet.

Lejátszásom lényege, hogy nekem biztosan lesz két kőr ütésem, hibapontja pedig az, hogy az ellenfél üt a kőr királlyal, majd lehív legalább négy pikket. Mivel egyrészt ült a kőr impassz, másrészt viszont 3–3 volt a pikk, az adott kiosztásban nem számított, hogyan játszom.

Én úgy éreztem, jól játszottam. Macskásy viszont azt kérdezte a szünetben: „Miért nem az objektív sanszra játszottál?”

Jó kérdés. De tényleg nem volt objektív a sansz, amelyre játszottam? Az impasszos játék sanszát könnyű kiszámolni. Ha a treffet öt ütésesnek vélelmezem, ahogy erről már szóltam, akkor pontosan ötven százalék. A valóságban persze egy kicsivel több, hiszen az indító kijátszónak láthatóan négy vagy öt kárója van, partnerének pedig ennek megfelelően három vagy kettő, így Északon több hely marad a kőr király számára. Az én játékom viszont célba ér akkor, ha az ellenfél a kőr királlyal való ütés után nem hív le négy pikket. Magyarul jó leszek 3–3-as pikknél (most konkrétan ez volt a helyzet), minden olyan 4–2-nél, ahol a dublóban két figura van, minden olyan 5–1-nél, ahol szingli figura van, és még 6–0 pikknél is, ha a kőr király nem a pikkes kézben van. Ez hevenyészett számításaim szerint legalább 65 százalék.

Na igen, és akkor még nem beszéltem a szubjektív sanszaimról. Az impasszos játékban semmilyen szubjektív sansz nincs – ha nem ült az impassz, az ellenjátéknak esélye sincs a tömésre. Nálam két teljesítési lehetőség is felmerül azokat az eseteket vizsgálva, amikor elvben bukik a parti. 1. Nem ütnek a kőr királlyal. 2. Ütnek, de nem pikket hívnak (jó eséllyel kárót).

Az persze érdekes kérdés, hogy az ellenjáték hibájára milyen esetben mennyire lehet építeni, de azért a nullánál biztosan nagyobb ez a járulékos sansz, úgy vélem.

Mint pár nappal a meccs után megtudtam, Dumbovich Miklós ugyanígy játszotta a partit. Ez ugyan nem jelent garanciát arra, hogy jól játszottam, de mégiscsak megnyugtató.