Egy marék aranyért: vörös (had)seregek – 3. forduló
Az alábbiakban a trónkövetelők, a manchesteri és a londoni munkáscsapat _Dumbovich–Galim_ rangadójáról számolunk be, kis csúsztatással. Amikor a tokcsere intézménye létrejött, akkor még nem lehetett megoldani, hogy mindkét asztalon egyforma sorrendben _ami nyilván a realitás irányába tett lépés_ játsszák a partikat. Most már lehetne, de az a kifogás, hogy kevés a kártya.
A _konstruktív_ javaslat: az első osztály 3 legfontosabb meccsén _algoritmus, pl.: helyezési számok összege_ a zárt teremben is az 1-es leosztással kezdjenek! Ezáltal a real time tényleg az lenne, továbbá az áthallás veszélye is csökkenne.
Amikor a zárt teremben Gál Péter az alábbi lapokat fogta, az 1-es partit játszották, de már túl volt_ak_ 8 _ilyen-olyan_ élményen.
Bár általános mansban kell a leginkább „bridzsezni”, azaz nem csábító, hogy mi erőltessük a bellgémet, sem az nem merül fel, hogy az ellenfelet próbáljuk kifüstölni abból. Ennek ellenére szerintem a 2/3 káró kevés, mivel alig van nemes kártyánk. Vagy legyünk egyenesek: 4 káró. Vagy
mossuk lassan a ruhánkat a Temzében
: 1 káró.
Mit tegyen Kelet a 4 káró kontrára? Bevallom, én passzoltam volna, mivel semmi garancia nincsen a négyes pikkre és még akkor is kétséges, hogy teljesítjük-e a gémet, annyira gyenge az adunk. A mi asztalunknál 3 káró–kontra–4 káró–kontra–passz–4 kőr–passz–4 pikk volt a licit. Aki a szingli kőrjével _Dumbovich_ kezdett kettőt, aki mással, egyet buktatott: 2 IMP a Dumbovichnak. Ezek voltak a lapok:
Mint látható, 10 ütés fonalas a káró játékban, sőt pikk vagy adu _bár utóbbinak sok értelmét nem látom_ kezdésre 11 is. És egy kérdés: nem kellene _különösen 4 káró után_ Észak lapjával megkontrázni a 4 pikket? Szür nem valószínű, sem az, hogy rekontráznak. És elég simán lehet két bukás…
Három érdektelen játszma után Kelet került döntési helyzetbe: Észak abszolút forsz indulása, majd a 0
-
1 kontrollt ígérő válaszra 4 kőrt mondott. Melyik _olcsó_ színnel támadjunk?
Ezt legfeljebb okkultista módon lehet eldönteni, különösen, ha a 2 treff–passz–2 káró után a kontra nem kárót ígér _hanem nemeseket, mondjuk_.
Harangozó a gyengébbik minorral kezdett, és máris végük volt a védőknek:
Mint látható, treff indulás _és káróra fordulás_ után a felvevő teljesít, ha kis adut hív a kezéből. A káró tempóelőnyt ad a védőknek, és 3 ászuk mellé időben kimagasítanak egy kárót is.
Gellér káróval kezdett _Dumbovich a praktikus 4 kőrrel kezdte és zárta a licitet_, Szalka a tízes helyett a királyt tette az indulás színében _itt van jelentősége annak, hogy abszolút forsz vagy kizárás: az utóbbi ellen nem irreális ász alól indulni_. A felvevő adu királyát Gellér vette az ásszal, majd _úgy vélvén, csak egy pikk és két treff ütéssel buktathatnak_ lejátszotta a pikk ászt, és treffet hívott: 620, húzó.
Meglepő, hogy négy asztalon volt káró a kezdés, mégis három alkalommal felírta a bellgémet az É–D pár. A negyedik helyen meg ugyan csak kilencet ütött, de ennek nem volt valódi tétje, mert ott 5_!_ kőr ment.
Az oktáv utolsó kérdése: Dél lapja indulóerő-e?
Gál Péter szerint nem: ellenfelei végül 3 kőrt buktak kétszer, +200. Dombi Gergő szerint igen: mivel Dumbovich is agresszív volt, eljutottak a 21 pontos 3 szanig. Van, hogy teljesülnek a kevéspontos, bátor bellgémek, most nem ez történt: 3 bukás, -300, 11 Galim-pont.
Ez volt a teljes kiosztás:
Bár 16 ponttal vezetett ekkor a tavalyi ezüstérmes a bronzosokkal szemben, ők is cseréltek: Szalkáékat
Czímer
–
Szőts
, Dombiékat
Gulyás
–
Kotányi
váltotta. Így a második oktávban már 3 reléprecíziós pár volt a pályán. A játék már nem volt ennyire precíz.
Míg a nyílt teremben mindenkinek tetszett az 5 treff _400_, addig a zártban Harangozó még 5 pikket is mondott Keleten. Ez elvileg 1100-at, feltehetően azonban „csak” 800-at bukott volna, de Gál Péter 6 treffel _ki_mentette. Kontra, -100, és 11 Dumbovich-IMP.
Dél helyén játszunk 4 kőrt az alábbi licit után _180 fokkal forgatva_:
A káró indulásba Kemény György hosszú töprengés után a bubit tette, kiütött a dáma. A káró 8-as visszahívást az induló ütötte az ásszal, káró lopás a kőr dámával, és még kiállt az adu ász: -50. A másik asztalon Szőts nem volt annyira ravasz, mint Harangozó: a pikk hármassal kezdett, és Gulyás magasra lopta a treffet, majd adut hívott a királyhoz: 11 ütés, 450 és 11 IMP. Ezek voltak a lapok:
A félidő utolsó leosztásában majdnem a teljes mezőny Nyugaton ülő része elégtelenre vizsgázott:
A 4 pikk indulást kontrázták, majd tegyük fel, hogy aduval kezdtek:
A felvevők kőrt hoztak, partnerünk a kilencest teszi _nagy
-
kicsi páratlan_, ütött a dáma. Hogyan tovább?
Partnerünk kis pikkje és a felvevő rendkívül pontszegény keze _általános mansban!_ arra utal, hogy Délnek nyolcas pikkje és hármas kőrje van. Bármelyik_!_ olcsó szín hívása buktat, ha nem abból van sikénje a felvevőnek: most megszerzi a kilencedik ütését és elszöktetve másik minor királyát teljesít.
Utólag úgy érzem, ez lett volna a helyes megoldás, hiszen ez az ellenjáték az „egyenletes” _írtak már ilyet 1-1 elosztásról a felvevő kezében?!_ minoroknál is jó, továbbá akkor is, ha ez a dublója: az aduk parádéja után két ászt tartunk és kőr villát: nincs menekvés.
Az asztalnál pikket hívtam, és most Gál teljesíthetetett volna, ha egy kivétellel hívja le a tromfokat: az utolsó előtti adu előtt ez a helyzet:
Az adura eldobjuk a hatodik lapunkat, a felvevő kőrt tesz. Leszökik a káróval _nem rakhatjuk az ászt!_, fellop egy treffet, majd újra kárót játszik: választhatunk, hogy melyik piros lapja legyen magas.
A felvevő azonban a hatlapos végállásban kárót hívott, és ezt csak ki kellett volna engedni. A 13-as alaparitmetika azonban nem ment nekem _mintha összen 9 treffet láttam volna magamnál és az asztalnál, tehát Gálnak van még egy, Harangozó páratlan trefflapszáma után_, a saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen lehet munka után bridzsezni _röviden: jó, hosszabban: nem jó_.
Jegyezzük meg, sokunk kedvence, a 3 szan ismét terített. A másik asztalon kőr ász, kőr volt az első két ütés, így döbbenetes módon a Dumbovich szerzett 3 pontot. _690, –590_
A játékrészben a felvevővel vívott nagy küzdelmet egy
filmrészlettel
illusztrálnám.
A félidőben a „manchesteriek” 40–39-re vezettek.
A mutatott játék után annyira nem lett volna meglepő, ha a zárt termi játékosokat _és minden gikszert még el sem mondtunk_ ezzel a dallal búcsúztatták volna csapattársaik:
Wagner: Istenek alkonya. Siegfried temetési menete
. _Ez persze vicc, valójában már a meccs előtt biztos volt, hogy Mihály napon a Györgyök nem ölnek több sárkányt._
Kotányi kapitány _Dumbovich_ javaslatára a megmaradt játékosok azok ellen folytatták, aki ellen már játszottak nyolc leosztást.
Az ezüstérmes kifejezetten sajnálhatta, hogy legnagyobb szlemlátóját lehozta a pályáról:
Ezt a kiváló esélyű _még kőr kezdésre is 75% feletti: 2–2 adu vagy 3–1 adu és a hosszú adunál legalább hármas pikk van_ szlemet Dumbovich–Dombin kívül csak
Bartis Béla
–
Varga
_
Steve
_
István
mondta be. A precíz licitmenetben Észak megtudta Dél elosztását és 8-10 pontját: a 6 treffet választotta. _Saját bevallása szerint kicsit bosszúból is egy előző -470 miatt._ Nagy örömében a 13 ütésért _2–2 volt az adu_ csak 920-at kért a géptől.
A D–D licit sztenderdben: 1treff–1 káró–2 pikk–3 treff–4 treff _ORKC_–4 káró _jó lap, a négyes adu miatt egyetértünk Dombival!_–4 kőr _RKC_–4 szan _1 kulcslap_–5 káró _adu dáma?_–5 kőr _erős tagadás_–6 treff.
Mivel Szőts–Czímernek nem sikerült: 10 IMP a bronzosoknak.
Szalka–Gellér visszavágott: Kotányiék nem mondtak szlemet az alábbi lapokból, ők viszont igen.
A láthatóan szingli pikk kezdésre kellett _volna_ Gellérnek teljesítenie. Aduzott, lehívta az asztali magas treffeket, majd káró ász, kárót játszva terített: „ha ül az expassz, egyenlő, egyébként egy bukás”. Mint látható, ez elterítés volt, ugyanis az expassz nem ült, mégis simán teljesíthetett volna:
Bármit _konkrétan csak treffje volt_ hív is Dél, a maradék aduk lehívására a kétlapos végállásban Észak automatikusan beszorult – volna. A felelősség nélküli terítést _
baggage _re_claim
_ inkább csak a repülőtereken fogja ezek után Gellér gyakorolni, vélem. Most
halálosan drága
, 26 pontos volt a csomag _–13 pont +13 helyett_, mivel Gulyás–Kotányi nem mondott szlemet _bár, mint láthatjuk 3–3 pikkre és 3–2 adura még a nagyszlem is teljesült – volna.
Érdekes, hogy ha ez ellenfél hallgat, akkor szinte bizonyosan csak 11 ütést szerez a felvevő _ahogy két másik játékos nagyszlemben, ketten pedig kisszlemben tették_, mivel _pláne Észak tudott ötös pikkje után, ami az alapsansz: 4
–
2 pikkre a magasítás a 12. ütés_ nyilván káró expasszt ad a dámával, majd megpróbálja a bubi ellen impasszt, sikertelenül.
Mit mondjunk Nyugat „fiatalosan klasszikus” _4-10 pont, ötös-hatos szín_ gyenge kettes 2 kőrjére az alábbi lapokkal:
Szerintem ez egyértelműen 2 szan, régivágásúbb játékosoknak 3 káró. Mindenképpen belső ellentmondásnak tartom azonban passzolni, majd 4 kőr–kontra után 6 kárót jelenteni. Szőts ezt tette, és mivel nem érzett késztetést, hogy a gyenge kizáró ellen megadja az impasszt, simán bukott. Dombiék nem véletlenül üzletemberek: a 4 kőr ellen kontrázva vállalták az ellenjátékot, 800, és ezzel 13 IMP csapatuknak. A teljes leosztás:
Végül egy újabb _szlem_licitfeladvány:
Szőts 4 káróval _erős pikk kizárás; azért 10 magas lappal ez mégis túlzás szerintünk_, kezdett, passz–4 pikk, körpassz, káró ász indulás, 480._
A másik asztalon küzdelmi licit zajlott:
Látható, hogy Észak kezéből terített a kisszlem. Dél azonban káró ász, káróra elbukta volna a kisszlemet. 6 szant, valaki? Pedig az terített...
A végeredmény: Dumbovich–Galim 21–9 _103–64_.
A jövő héten elmarad a Gamax–Dumbovich rangadó, előbbiek
amerikai útja
miatt. Jó lapjárást kívánunk nekik, továbbá azt, hogy terveikkel ellentétben még egy kört kihagyjanak _halasszanak_ a csb-ből, hiszen ez azt jelentené: legalább a negyeddöntőig
_f_ellépdeltek Rocky városában.
A veszteseknek és a zenekedvelőknek egy szépen szomorú mű, búcsúzóul:
Verdi: Requiem
.
Az alábbiakban a trónkövetelők, a manchesteri és a londoni munkáscsapat _Dumbovich–Galim_ rangadójáról számolunk be, kis csúsztatással. Amikor a tokcsere intézménye létrejött, akkor még nem lehetett megoldani, hogy mindkét asztalon egyforma sorrendben _ami nyilván a realitás irányába tett lépés_ játsszák a partikat. Most már lehetne, de az a kifogás, hogy kevés a kártya.
