Arról, hogy milyen egyszerű játék a bridzs, mégsem fogjuk megtanulni soha
Sehol sem leltem rá, de mintha George Bernard Shaw-nál olvastam volna: „Munkája közben az emberek nagy része egyáltalán nem gondolkodik. Én eléggé jól megélek abból, hogy péntekenként egy órát gondolkodom.” _Ezt találtam helyette: „Az embereknek két százaléka gondolkodik, három százaléka azt hiszi, hogy gondolkodik, és 95 százaléka inkább meghal, minthogy gondolkodjék.”_ Ha keddet írt volna, ránk is vonatkozna: simán nyeri a bajnokságot, aki keddenként a ráeső egy órát rutinmegoldások helyett gondolkodással tölti.
Bevezető képsor
Nyugat a kőr kilencessel kezd, üt a szingli király az asztalon. A felvevő kézbe megy a treff királlyal, és a káró ötöst hívja. Mi lesz itt?
Aki a káró királyt tette az ötösre, azonnal hozza ki az ellenőrzőjét! Beírom neki a csillagos ötöst, és ha feltennék még kérdést, ne is vessen ügyet rá, semmiség lesz neki. A többiek megbuktak, de nem kell bánkódniuk, jön még kedd, lesz még lágy kenyér! És lehet javítani, a legközelebbi felelés Shaw Szent Johannájából Ottlik Géza fordításában.
Ez különben a 26. számú játszma volt a múlt kedden, de persze nem egészen ezek voltak a lapok, és a licit is megállt nálunk gémnél.
Szerintem Dél jobban tette volna, ha 3 szant mond a 3 kőr helyett, de ha már így alakult, az 5 treffre rá kellett volna licitálnia.
Mindegy, most csak gémet kellett játszania, és az nagyon más felvétel. A Next kattintgatásával is előre lehet jutni _és akkor halványulnak a kijátszott kártyák_, de mondom én is:
A kőr kilences kezdést ütötte az asztali király. A felvevő el tud számolni tizenegyig. Mondjuk, treff ász, treff figurával kézbe, kőr lopás az asztalon, pikk az ászhoz, a másik treff figurával kiaduzik, impassz a káró dámával, ülni fog: öt treff, egy lopás, két kőr, két káró és egy pikk ütés.
Igen ám, de jobbnak tűnik káróval kezdeni. Ha a minor színek elosztása 3–2, akkor is teljesíthet, ha jobbra van a káró király. Úgyhogy Dél hívta a káró tízest, Nyugat kicsit adott, az asztalról a dáma jött, Kelettől a bubi.
Ajjaj, nagyon kényelmetlenné vált a helyzet. Más már nem is segíthetett, csupán az, hogy Keletnél négyes pikk is van a hatos kőr mellett, vagyis szingli kárójához csak két adut kapott az osztótól. Kis káró az asztalról, amire Kelet kőrt dobott, Nyugat ütött a nyolcassal, pikk hívását vitte az ász, kis kőr lopás, káró lopással kézbe, treff ásszal asztalra, a káró ászra elmegy egy pikk, és mire Nyugat lopni tudja a magas kárót, már magával vitte a felvevő rossz kőrjét is. 5 treff egyenlő.
A Bridgemate tanúsága szerint csak egy páros _Fazakas–Gombás_ mondta be a 6 treffet.
A pikk dáma kezdés nem tette nehézzé a teljesítést. A felvevő nyilván ütött az ásszal, kárót hívhatott a dámához, a bubi esése neki is szemet szúrt, rájátszhatott hát az „annál dubló az adu, akinél egy káró volt”-sanszra: treff király, treff dáma, káró ász, káró lopás, kőr király, káró lopás. Kőr ászra pikk dobás, a treff ásszal asztalra, ez elveszi az ellen utolsó aduját, az asztalon meg van még két úr káró és egy kiadó pikk.
Na, de mi lett volna akkor, ha Nyugat kőrrel kezd? A felvevőnek eggyel kevesebb hídja volna az asztalra, mert a kőr királyt elhasználja az első ütésben. Azért a felvétel így is terített, csak G. B. Shaw módszere kell hozzá: végig kell gondolni az esélyeket.
A második ütésben treff királlyal kézbe, káró tízes, az asztalról kicsi _ez nem veszélyezteti a teljesítést, ha a király balra van_, Kelet üt a bubival. Pikket hív, mi mást?, Dél üt az ásszal, lejátssza az adu dámát _esik a bubi_, kárót hív a dámához, káró ászra eldobja a pikk tízest, káró lopás, treff ász a lemenet a magas kárókhoz, amelyekre elmegy két rossz kőr, a kézben pedig az utolsó treff mellett a kőr ász marad.
Nyugat kavarhat valamit, ha a káró tízesre ráadja a királyt, de a felvevőt ez nem nagyon zavarja. Megüti az ásszal, felfigyel az eső bubira, treffel kézbe jön _ezzel megszabadítja Keletet összes adujától_, hívja káróját, hogy a hatost tegye az asztalról, ha az magasabb, mint az ellenfél lapja. Nyugat elé mehet a kilencessel, de hiába, mert viszi a dáma, a hetes kihajtja a nyolcast, a többi káró úr, és az asztalon van még odamenet az adu ász.
És akkor most vissza a kezdő képsorhoz. Ha Nyugatnak egy kicsit erősebb kárója volna: K986, akkor rosszul tenné a felvevő, ha a tízes kihívásával fölhívná a figyelmet a fedés lehetőségére. Amelyik ellenjátékos pedig ebben a helyzetben az ötösre a királyt adja, megérdemli, hogy elbuktassa a szlemet.
Én meg ellene és a többi csillagos ötöst kapó társa ellen szeretnék fixelni hátralévő életemben.
A kőr kilences első kalandja
A világosító már az előző játszmában is rávetítette egy pillanatra a legerősebb lámpa fényét a kőr kilencesre, de a következő kettőben ő volt a casting egyik fő nyertese.
Ezt még a bajnokság 7. oktávjában játszottuk:
A legtöbb helyen valahogy így mehetett a licit, mert tizenegyen játszottak 3 szant, és csak ketten 4 pikket _két helyen – Észak nyilván nagyon helyesen passzolt első helyen – 3 kárót és volt egy kimaradó asztal_. Pedig ma már úgy látom, a 3 szan helyett a 4 pikk volna a jó licit a végén. Nem is értem, miért bukott mindkét felvevő. Ha eltalálják a pikket – és nagyobb esély a dámát tenni, ami ülő király mellett jó minden dubló bubira, a tízes tevése meg csak az elöl lévő dubló király ellen véd –, van öt káró, két kőr és két treff ütésük, és kipróbálhatják közben a kárót. Ha nem ment, akkor még mindig teljesíthetnek a kőr tízes elleni impasszal. A 3 szan viszont nagyon rosszul néz ki, és treff kezdésre nem is lehet megcsinálni.
Arról meg ne is beszéljünk, ha Északnak erősebb pikkje van, és nincs sokkal több lemenete. Például: KQJ10xx, Axxx, Q, Jx. De még ha tükrözi Dél kezét – K10xxxx, AKxx, x, Qx –, szerintem akkor is a 4 pikk esélyesebb.
Nyugat kis kőrrel kezdett a 3 szan ellen, a mi felvevőnk a kilencest tette, ütött vele, és a káró bubit hívta. Keletnek esze ágában sem volt fedni a dámával, Nyugat is jól látta, ha üt az ásszal, Dél kétszer kézbe jut a treffekkel, és magasíthatja a kárót, majd megadja a pikk impasszt, és két pikk, egy kőr, négy káró és két treff ütést szerez.
Érdekes ügy. Hallottam felvevőről, aki nem a kilencest kérte az asztalról, hanem a kezében ütött a kőr dámával, hogy kis kárót hívjon a bubihoz. Szegény Kelet! Ezt egyszerűen nem volt szíve kihagyni!
Szóval nálunk a káró bubit ütött, kis kőr következett a dámához. Ezt már Nyugat nem hagyhatta annyiban, mert akkor megint káróra játszhat a felvevő. Vitte az ásszal, kőrt hívott vissza, az már úgyis mindegy volt, Dél ütött a bubival, dobott egy kárót, majd a királlyal folytatta. Erre Kelet még eldobhatott egy fölösleges pikket, de a felvevő treffel kézbe ment, pikket hívott a dámához, lehúzta az ászt, és a harmadik pikkre Keletnek megint dobnia kellett.
És nem volt mit. Ügyesen a kis kárót választotta, mert ha treffet dob, a felvevőnek nincs nehéz dolga: Nyugat a pikk király után nyilván treffet hív, amit a Dél üt, és visszahívja a színt. Bármelyik ellenjátékos viszi, csak kárót hívhat, és nem annál lesz az ász, aki nem tartotta meg a buktató treffet.
Kelet örült is, hogy partnere jól tartott, lelkesen hívta treff dámáját, csakhogy hiába: Dél rajta hagyta, és már nem volt menekvés. Vagy felszabadítja a káró királyt, vagy treffet hív, amit a felvevő üt az ásszal, a káró király pedig begyűjti az ászt és a dámát: az utolsó ütés a tízesé.
Negyvenöt év után
Igaz, nem kedden, hanem a valamikori hétfői villámpároson játszottuk ezt a leosztást, de istenemre, valóban 45 éve már.
Laci bátyám nem sokat habozott: csak lesz valami káróm! _Később megnéztem: Kaufmann „Etalon” István 3 kárót játszott, nyilván invitet adott Észak lapjával, és Góth Gábor nem mondott gémet káró segítség nélkül._
De örülök, hogy a partner gémre ugrott, mert ebből a játszmából derült ki számomra, hogy a bridzsben semmi sem lehetetlen. Megértettem: nem idegeskedni, gondolkodni kell! _Megértettem, az igaz, de betartani már nem tudtam sosem._
Aki kattingatással követi az ellenjátékot, láthatja, hogy nem Cohen Rafael volt az ellenfél. Nekem meg elsült a kezem, nem véletlen, hogy máig emlékszem, mi történt.
Nyugat kis treffel kezdett, a bubit ütöttem a dámával. Igazából az volt az esélyem, hogy balra dubló káró mariázs van a treff ász mellett _Kelet valamiért 10 ponttal indított_, de még az sem elég, mert kőrrel át tudja adni az ütést a partnerének, aki alám hívja a treffet. A káró dámát mindenesetre ütni hagytam, mire az ellenfél, treff ász, treffel fölmagasította a színét, hogy majd a kőr dámával ütésbe kerülve, elbuktasson. Nem sok reményt fűztem a káró híváshoz, Kelet dobta is a kőr hatost: kéri a színt. Én a káró ászt kértem, és gondoltam, feladom: megadom a pikk impasszt, aztán a végén még ütök a kőr királlyal is. Három pikk, egy kőr, egy káró meg két treff, az összesen hét, csak az a kontra ne lett volna! Páros versenyen –300, pfúj!
Aztán eszembe ötlött valami. Jobbra láttam már három treffet, három kárót, van még neki öt pikk meg két kőr. Mégpedig ász-dáma vagy ász bubi. Mi bajom lehet, ha kőrt hívok az asztalról? Kelet a bubit adta, vittem a királlyal, és kicsit hívtam a kilences felé. Nyugat mohón beszaladt a dámával, hogy végre lehúzza treffjeit. Csakhogy partnere krokodillá változott, benyelte az ütést. Még lehúzhatta a káró királyt, de aztán pikket kellett hívnia. Ütöttem a bubival, és az összes többi kártyámmal is.
Végül is nem olyan sok az a 45 év, amit egy hasonló esetre vártam. Ez volt az idei IMP-bajnokság harmadik napjának 7. játszmája:
Dumbovich Miklóstól azt tanultam, hogy riverzhez vagy ugró új szín viszonválaszhoz mindig legyen 18 figurapontom. Most is el kellett volna legalább annyi, mert ennek a 3 szannak nem sok esélye volt.
Nyugat kis kőrrel kezdett, én meg a kilencest kértem az asztalról. Nem mindegy? Persze, hogy az, mégis reméltem, hogy az ellenjátékosok jelentést tulajdonítanak neki.
A bubit ütöttem a királlyal, majd kihívtam a pikk bubit. Ha ezt megütik, és valamiért nem húznak le öt ütést – amennyi legalább biztosan jár már nekik –, akkor a káró bubival asztalra megyek... Kelet is hasonlókra gondolhatott, mert nem érezte sürgősnek, hogy üssön. Nem tudta, hogy kőr dámáját át tudja ütni a partner, és a felvétel gyorsan bukik kettőt. _Talán a kilences kijátszásából arra következtetett, hogy nálam van a tízes._
Most lementem a káró bubival, és hívhattam volna egy treffet, több mint valószínű, hogy Kelet az ász birtokában hagyja ellógni a királyt: az már nyolc ütés. De égen-földön sehol egy kilencedik. Úgyhogy inkább a jó öreg Vinkler-cselhez folyamodtam, lezongoráztam a kárókat. Az első kettőre mindenki színt adott, a harmadikra Nyugat eldobott egy pikket. A negyedikre treffet adott, hiszen tudta, hogy partnerénél van a pikk ász, tartotta tehát az utolsót. A kőr kilencesre ő is emlékezett, azt hihette, nálam van a dáma. Treffet dobott hát az ötödik káróra is: ha a pikk bubi, kőr mariázs, káró ász-király-dáma mellett treff ász-királyom is volna, akkor egyrészt mindenképpen kilencet ütnék, másrészt a partner rég megütötte volna a pikket, hogy aláhívja a kőrt.
Most kis kőrt hívtam a kezemből, és a nagyszerű George Bernard szelleme nem jelent meg az asztalnál: Nyugatnak eszébe sem jutott, hogy krokodilcsel a megoldás. Sietve betette a tízest, Kelet azonban kénytelen volt átütni a dámával. Kis treffet hívott, de már nem tévedhettem. Beszaladtam a királlyal, esett a dáma, Kelet ütötte a következő két treffet, ám a végén az asztali pikk lett a gémütés.
Bridzsezők! Egy héten egy óra gondolkodás. Olyan sok ez, hogy nem tudjuk teljesíteni?
