HUEN

Kezdőoldal

Talyigás Péter - 2014. március 23.

Egy újabb bukott 4 kőr – Magyar Kupa 5. játékhét

Először főszerkesztő úr dicsekedett el azzal, hogy egyedül a mezőnyben kilenc ütéssel ment haza a címben említett gém felvevőjátékát követően, a legutóbb megénekeltem tehetséges, ifjú sporttársunk vesszőfutását egy színkezeléssel. Ezúttal arról számolok be, hogyan mészároltam le egy ártatlan gémet sok apró pontatlanság segítségével.
 

 
Akinek van kedve, meditálhat azon is, hogy a 4 kőr helyett a 3 szan egyszerűbb felvétel lenne, de a mi dolgunk most az, hogy a treff hármas indulás _„harmadik/ötödik”_ után játéktervet készítsünk.
 
Ha az adu működik, akkor van hat tuti piros ütésünk, meg három fekete. Ehhez jönnek még a minor impasszok… Láttunk már rosszabb gémet, lehet lazítani. Megadjuk a treff impasszt, aztán ha nem ül, akkor majd később az ellenjáték segít megfejteni, hogy merre van a káró dáma. Parti kész! Van még itt valami tennivaló?
 
Balra nézünk és egy megbízható játékost látunk, akiről megtanultuk az évek során, hogy ha nem muszáj, akkor nem keresi a felesleges kockázatot. Minek indulna el a treff király alól?
Hm. Ez a treff impasszos terv már nem is olyan vonzó.
 
Azért valahonnan egy tizedik ütés mégiscsak jó lenne… Mi lenne, ha most mégsem tennénk az ütésbe a dámát, de nem tennénk az ászt sem? Ha ráérősen játsszuk az AD9 vezetésű színt, akkor amúgy is a kilencessel jó kezdeni az impasszokat. És éppenséggel bubi-tízes vezetésű színből simán indulhatott Kelet kicsivel.
 
Igen, ilyen az, amikor az ember fejében elkezd motoszkálni egy jó gondolat, de nem vezeti végig. Ha Keletnél bubi-tízes vezetésű szín van, akkor most minek elpazarolni a kilencest? Ha szinte biztosak vagyunk abban, hogy a király Nyugaton lesz, akkor miért nem teszünk most kicsit? Ez többféleképpen is lehet jó, de a kilencesnél semmi esetre sem rosszabb. _Mutasson nekem valaki egy ellenjátékost, aki K8 vezetésű színből ebben a helyzetben a nyolcast teszi, és hagyja, hogy a felvevő üssön a bubival/tízessel!_
 
Na jó, elkövetjük a parti ellen a második merényletet, és a kilencest kérjük az ütéshez. Nyugat, a kevés szupernagymesterek egyike, üt a bubival, és a pikk dámát hívja. Elégedetten a helyzet ilyen váratlan és gyors javulásával, az asztalon ütjük a pikket az ásszal. _Van abban valami furcsa, hogy Kelet megkéri ezt a pikket…_
 
Arra a meglehetősen érdektelen kérdésre, hogy most melyik adut is hívjuk, hosszú és terméketlen másodperceket fordítunk _végtére is a múlt héten írtam egy színkezeléses cikket, csak nem hagyhatom cserben a lelkes olvasókat_, és végül is a tízest választom _speciel, ha négy ütés a cél, ez sem rosszabb, mint bármelyik másik épeszű játékterv, arra mindenesetre jó, hogy ötöt már tuti nem ütünk_.
 
Gyorsan kiderül, hogy ennek a kérdésnek ezúttal semmi jelentősége nem volt: Nyugat fed, megütjük az ásszal, és Kelet a négyest adja. Lehívjuk a királyt is, Kelet eldob egy kárót.
Elgondolkodtató.
 
Ezek szerint a parti 8 ütésről startolt _5 piros, 3 fekete_, és momentán nem látszik, hogy ha a káró dámát meg is fognánk, honnan takaríthatnánk be a hiányzó ütést.
 
Most itt tartunk:  


Pikk impassz? Zakatolt az agyam, próbáltam összerakni a partit. Nyugatnak négyes kőrje volt, és minden valószínűség szerint négyes treffje _a treff hármas sokkal valószínűbben mutatott hármas színt mint ötöst_.
 
És az a pikk dáma hívás… És Kelet megkérte… Nem szoktunk QJx-ből csak úgy kitenni egy dámát, mert könnyen ez a mostani helyzet áll elő. Ez a pikk dáma dubló volt!
 
És akkor már ki is tudom rakni úgy a lapokat, hogy az egésznek értelme legyen:  
Nyugat
Qx
QJ98
?xx
KJxx

Oké. Ez megvan. Akkor most először is keressük meg az ütéseinket. Mi lenne, ha a helyes kis adukkal a kezünkben megpróbálnánk lopkodni? Treff az ászhoz, treff lopás, káró a királyhoz, káró lopás, és… Hopp megvan! Pikk királyt lekapni, kőrrel kiszállni, és Nyugatnak csak kárója marad. Ez remek… Egészen addig, amíg nála van a káró dáma, és a kétlapos végállásban el kell belőle hívnia. És ha nem nála van?
 
Megvan. A pikket nem az asztalon kellett volna ütni! Már akkor is tudtuk – tudnunk kellett volna, hogy ez a dáma inkább lesz rövid, mint valami fura, kockázatos dáma-bubis sorozat. Ó! Bezzeg ha a kezünkben ütöttük volna a pikket! Most lehetne treffet hívni az ászhoz: treff lopás, pikkel az asztalra, treff lopás, aduval kiszállni, és most Nyugatnak nem lenne választása, bele kellene hívnia a káróba. De szép is volna…
 
De sajnos ezen már túl vagyunk _ahogy a 3 szan liciten és a kis treffen az első ütésben_, most kell megoldani a partit. Hohó! Hát ezt a végállásosdit most is meg tudom csinálni, csak nem egy szín lesz, hanem kettő!
 
Zsupsz, és már le is kaptam a pikk királyt, kőrt hívtam, és miközben nem tudtam róla, de belevertem a 4 kőr felvételbe az utolsó koporsószeget. Kárörvendve néztem, ahogy Nyugat bosszankodik. Tényleg bosszankodott, hiszen tényleg segítenie kellett, de lassanként mindkettőnk előtt kikristályosodott egy apró probléma. Lehívta a másik magas kőrt, és kárót játszott ki. Most persze megkaptam a káró ütést anélkül, hogy a dámát meg kellett volna keresnem, de ez még mindig csak kilenc! A treff impassz nélkül továbbra sem vagyok sehol.
 
És az a treff impassz bizony tényleg nem ült.
 
Ez volt a teljes kiosztás:  


Egy partin belül másodszor követtem el ugyanazt a gondolati slendriánságot. Helyes következtetésre jutottam a lapok elhelyezkedését illetően, de a kapcsolódó játéktervet elkapkodtam. Ha végiggondolom, hogy a káró hívás nem segít eleget, akkor rájöhettem volna arra, hogy az a megoldás, hogy előbb nekem magamnak meg kell oldanom a kárót _meg kell keresni a dámát_, a pikk király lehívását követően így a kárók következhetnek, és ha ez sikeresen zárult, akkor lehet Nyugatot kőrrel kényszerhívásba hozni, hogy treff hívásával megszerezzük a tizedik ütést.
 
Igen, ehhez még meg kell fejteni, hogy hol a káró dáma. Ez a büntetés a korábbi hibákért. De még mindig volt reális sansz a teljesítésre.
 
Nem teljesen mellesleg, mint az látható, a rossz adu elosztás felismerését követően jött első gondolat _az asztali treffek fellopása_ működött volna, mivel Nyugaton volt a káró dáma is, amit egyébként sejteni lehetett Kelet korai – és később megbánt – káró dobásából…
 
Nem volt könnyű, de sikerült. Lemészároltam ezt a szegény 4 kőr felvételt én is.