Csütörtök este véget ért a bajnokság minden osztályban. Gratulálok a győzteseknek és a helyezetteknek, a feljutóknak és a bennmaradtaknak – sok siket kívánok az osztályozókon szereplőknek, és együttérzésem a kiesőknek _remélem, nem hagytam ki senkit…_.
II. osztály
Az utolsó forduló is bővelkedett tanulságos partikban. Még be se melegedtünk, máris egy nehéz feladattal kerültünk szembe.
1. leosztás
Pikk kilences indulásunkra az asztalról a tízes, partnerünktől a dáma jön. A felvevő a pikk ászt teszi, és a káró királyt hívja.
Mi a tervünk?
Amíg gondolkodunk, néhány szó erről a nem túl hosszú és nem túl bonyolult licitről. Dél részéről az 5 pikk nem nagyon jön szóba, 300 körülinek néz ki, ami az esetleges 400 ellen nem nagy üzlet. Ha a 4 pikk benne volt, és az 5 káró kettőt bukik, akkor kellene kontráznunk, de ez nem valószínű. Egy bukásért nem kontrázunk, és nem csak az aránylag rossz nyereség–veszteség arány miatt. Ilyenkor meggondolandó egy olyan ellenjáték, ami kontrázott szürt is eredményezhet, és a stressz miatt gyakoribb az egyébként könnyen elkerülhető hiba is. Egy bölcs tanács így hangzik ezekre az esetekre: „Az egyszer bukó felvételeket nem kell megkontrázni – inkább el kell buktatni.”
Csak időhúzás miatt foglalkoztunk a licitmenettel – térjünk vissza a feltett kérdéshez. Az lesz az érdekes helyzet, ha a kőr ász és a treff király közül egy a partnerünknél és egy a felvevőnél van _persze azt se ártana pontosan tudni, hogy a pikkekkel mi van_.
AKJ nem lehet pikkből a felvevőnél, tehát a királyt a partnerünk markolja – de hol van a bubi? Erre a kérdésre nehéz a válasz, hiszen a szokások különbözőek. Egyesek szerint egy sorozatból mindig a legalsó lappal kell ilyen helyzetben elmenni, mások szerint felülről a másodikkal. Az első esetben a sorozat alját lehet megmutatni a partnernek, a második esetben a tetejét. Véleményem szerint a második megoldás általában véve fontosabb információt közöl. Tehát a pikk bubi helyzete most bizonytalan, viszont a király helyzete biztos _ha nem így játszanánk, és a KQJ, valamint a QJ vezetésű színből is a bubival menne el a partnerünk, akkor a király holléte lenne bizonytalan_.
Ismerjük tehát a pikk király helyzetét, de nem biztos, hogy a felvevőnek van még egy pikkje – és a két nem látott kulcsfiguráról se tudunk semmit. Ha mindkettő a felvevőnél van _vagy mindkettő a partnernél_, akkor nem érdekes a parti, csak akkor, ha közülük egy van itt és egy ott. Pillanatnyilag viszont az a helyzet, hogy fogalmunk sincs arról, hogy mit hívjunk. A következtetés egyszerű – akkor ne üssünk! A következő adut majd megütjük, és bízunk benne, hogy a partnerünktől valami segítséget kapunk. Nem is csalódtunk benne, a pikk királyt helyezi ebbe az ütésbe _az első aduba még adott_.
Szép zárt pikkje van _KQJ vezetéssel_ – ezzel akar büszkélkedni? Bizonyára nem, inkább azt akarja tudatni velünk, hogy kőrből van figurája _ami most csak az ász lehet_. Az első adu kihagyása után nyilván rájött arra a partnerünk, hogy iránymutatást várunk tőle.
Tiszta lett a helyzet, hátradőlhetünk és meghívhatjuk a kőrt, és szerencsés esetben _ha elmegy még egy pikk_ két bukást is felírhatunk. Nagyon jól csináltuk a dolgot, a partnerünkből kicsikartuk a buktatáshoz szükséges információt. Van itt még valami gond?
Bizony lehet. A partnerünk ugyan látja az asztalon a fenyegető treff színt, de nem fogja tudni, hogy egy pikket vagy egy kőrt lehet még megütni. Valahogy jelezni kellene neki, hogy nálunk van a kőr király, és hogy van még egy pikkünk, tehát kőrt hívjon, és ne pikket _ami esetleg nem megy el_.
Lehet kis kőrt hívni, ha az egyértelműen azt jelzi, hogy kőr visszahívást kérünk, de a látványos megoldás az, hogy nem kis kőrt hívunk, hanem a kőr királyt! Az ellenjátékban _de a licitben is_ kezünkbe kell venni az irányítást akkor, ha mi világosan látjuk azt, amit a partnerünknek találgatni kellene.
A kőr királyt a partnerünknek nem szabad átütnie. Ha KQxxx lenne nálunk kőrből, és nem lenne több pikkünk, tehát azt szeretnénk, hogy a partnerünk üssön a kőr ásszal _ha van neki_, és hívjon pikket, akkor a kőr dámát kellene hívnunk, és nem a királyt.
6. leosztás
Változatos eredmények születtek ebben a 2 pikk felvételben, pedig minden asztalon a káró dáma volt az indító kijátszás. A két bukástól az egy szürig az összes eredmény előfordult _de az egy bukás volt a leggyakoribb írás_.
A licitmenet nyilván más és más volt az egyes asztaloknál – és ez is okozhatta az eltéréseket. A parti elég bonyodalmas, ezért nyílt lapokkal elemezgetjük.
Ahol Kelet elindult 1 káróval, és Nyugat az 1 pikk közbeszólásra 1 szant licitált – ott a felvevőknek nem kellett a sötétben tapogatózniuk, és valószínűleg teljesítették a felvételt. Ahol az ábrában látható licit zajlott _vagy Kelet 2 káró indulására mondott Dél 2 pikket_, ott a pikk király helyzete nem lehetett világos, inkább ott bukhattak a felvevők. Arról van szó, hogy ha kőr impasszal kezdünk, akkor szinte lehetetlen elbukni a partit, ha először aduzni kezdünk, akkor már sokkal könnyebb.
Egy átmenetünk van, és ha azt egy rossz impassz megadására használjuk el, az elég fájdalmas. De a fájdalmakat enyhíteni is lehet valahogy. De hogyan, mit kellene tennünk?
Az első ütésben dől el a dolog. Nyugat indító kijátszásából látszik, hogy valószínűleg dubló kárója van. Ez miért érdekes? Mert a legjobb játék kihagyni ezt a káró dámát, hívjon csak Nyugat. A következő kárót megütjük, és megadjuk a rossz adu impasszt _ha a jó kőr impasszt adnánk meg, még jobb lenne, de inkább a rosszabbik esetet nézzük_. Kelet üt, és bármit hív, a két adun kívül minden színből legfeljebb egyet adunk ki.
Még a káró hívás se lesz veszélyes _ha Nyugat treffel adja át az ütést a partnerének_, mert belophatunk középmagasan _a hetessel vagy a kilencessel_. Nyugat ezt nem lophatja felül a tízesével, mert akkor lemenetünk lesz a kőr impasszhoz. Már csak annyit kell tennünk, hogy kis adut hívunk az asztali nyolcas felé _ha Keletnél eredetileg JT volt pikkből, az se okoz gondot_.
Mi a helyzet akkor, ha megütjük az indító kijátszást, és úgy adjuk meg a pikk impasszt? Az lesz a következménye, hogy három adut fogunk kiadni. Nyugat üt a pikk királlyal és kárót hív, a következő káróra pedig rá kell lopnunk a közepes pikkünkkel, különben már ütnek három adut, és továbbra se tudjuk megadni a kőr impasszt. Nyugat természetesen ezt nem lopja felül – az nagy hiba lenne a részéről. Most hiába szagoljuk ki a pikk elosztást, már nincs esélyünk. A kis pikk hívásunkra Nyugat elmegy a tízessel, treffel átadja az ütést a partnerének, és az újabb káró hívás után a pikk hatosa is ütés lesz.
Látszólag Nyugat a pikk tízessel való ütés után visszahívhatná a pikket is – akkor a treffet és a kőrt is kézből kellene hívnunk _így két treffet adnánk ki_. De akkor lenne némi esélyünk. Elvennénk Nyugat aduját, majd kihívnánk a kőr dámát _nem üthetnék meg_, utána még lehívnánk egy-két adut, és Kelet három színben szorulna. Egy kárót és két kőrt kell tartania a dubló treff ász mellett, amikor a kezünkben egy adu mellett két kőr és két treff van. Az utolsó adura nem dobhat kőrt, mert akkor a kőrjeink magasak – ha viszont dubló királyt tart, akkor nála marad az ütés a végén, akár kárót dobott, akár treffet.
I/B
Az alábbi partit megpróbálhatjuk előre, fejben lejátszani.
12. leosztás
Partnerünk 1 treffel indul _legalább hármas_ – és mi szlemre törünk. Három üres ász elég lehet – például egy ilyen lap: A9x, Axx, xxx, A9xx. Ekkor pikk indulás után kiadunk egy pikket, majd egy pikkre és egy kőrre elmegy a két káró. Káró indulás után vagy a bubi-tízesnek, vagy a királynak kell jó helyen lenni – de a még a bubi is elég lehet, ha az ellenfél a király-tízeséből a királlyal megy el _a kilencessel fogunk próbálkozni elsőre_. Kőr indulásra eltüntethetjük a nemes színeket, hármat kell lopnunk, és négy átmenetünk van _a pikk ász és három adu_, majd eliminált helyzetben káróból az AQ9 biztos két ütést jelent. Az adu indulás a legerősebb, akkor a pikk szín kerül előtérbe _az egyik figurának az ász előtt kell lennie_.
Ha még egy bubija is van a partnerünknek, az tovább növeli az esélyeket, de ha hiányzik egy ász, akkor is nagyon könnyen összejöhet a tizenkét ütés _legfeljebb kell egy impassz, vagy esetleg kiállt volna két pikk_.
De ha megvan az összes ász, abból még nem következik az, hogy minden ütés a miénk lesz. Még a tizenkét ütés se biztos, ahhoz is kell még valami _például egy-két kilences_. Legalább egy nemes színű dáma szükséges még ahhoz, hogy impasszos legyen a nagyszlem, ha a káró király nincs az indulónál. Egyszerű a helyzet, csak annyit kell megtudnunk, hogy egyenletes a lapja a partnerünknek, és akkor legfeljebb 14 vagy 15 figurapontja lehet _attól függően, hogy az 1 szan indulásunk milyen erős_. Ha ebben a zónában van a partnerünk lapja, akkor jobb, ha lemondunk a nagyszlemről.
Több „kölszabályt, alkottak már a tapasztalatok alapján a nagyszlemekkel kapcsolatban. Én most a szellemes Csepeli-törvények közül az alábbit ajánlanám megfontolásra: „Kihagyott nagyszlemen még lehet írni, de az elbukotton nem nagyon.”
Az adott partiban tuti 12 ütés volt és egy impasszon múlott a tizenharmadik. Az impasszos nagyszlem nyereség–veszteség arányát megpróbáljuk kiszámolni – hogy legközelebb az ilyen helyzeteket megfelelően tudjuk értékelni:
– a nyereség 500 pont _+11 IMP_, ha ül az impassz, és a másik asztalon kisszlemet mondtak
– ugyanakkor a veszteség 970 pont _–14 IMP_, ha nem ült az impassz, és odaát kis szlemet mondtak
– a nyereség 500 pont _+11 IMP_ helyett 1000 pont _+14 IMP_ akkor, ha ül az impassz és odaát gémet játszottak.
– +500 _+11 IMP_ helyett –470 _–10 IMP_ az eredmény, ha nem ül az impassz és a másik asztalon csak gémig jutottak.
Ha a másik asztal kisszlemet játszik, akkor IMP-re átszámolva 11–14 a nyereség–veszteség arány, azaz 56 százaléknál _14/25_ nagyobb eséllyel teljesülő nagyszlem lesz hosszútávon kifizetődő. Ha csak gémet játszanak és mi nagyszlemet, akkor ez az arány viszont 3–21, ami a 87,5 százaléknál nagyobb esélyű nagyszlemek bemondását indokolja.
Arról az esetről eddig nem esett szó, amikor „zsugázni kell” – az egyik asztalon elbukják a valahogy a benne lévő kisszlemet, a másik asztalon viszont megcsinálnák, de ott az esélytelen nagy szlemre vállalkoztak. Ekkor a jó játék jutalma összesen 2 IMP _egál a parti az egy bukással_, de ha a kisszlemben bravúroskodunk, az +14 IMP lett volna.
Összegezve a számítgatást, csapatversenyen a 70 százalék körüli eséllyel teljesülő nagyszlemek hosszú távon nyereséget hoznak, az ennél rosszabbak nem. Ezek a számok persze csak mansban érvényesek _és csak akkor, ha nem számoltam el semmit_ – de aki hajlamos arra, hogy az impasszos nagyszlemeket bemondja, az számolja ki ezeket bellben is.
Általánosságban a kicsit is éles nagyszlemek „jövedelmezőségéről” annyit jó tudni, hogy csak akkor mondjunk be ilyeneket, ha a másik asztal a kisszlemig nagy valószínűséggel eljut. De van egy másik eset is, ha nagyszlemnek ugyanaz az esélye, mint a kicsinek. Gyakran van olyan parti, amikor egy szín jó elosztása esetén _vagy egy hiányzó figura jó fekvése esetén_ az összes ütés a miénk, ellenkező esetben pedig kettőt is üt az ellenfél. Ha kellő bizonyossággal felismerjük ezt a helyzetet, akkor viszont érdemes nagyszlemet mondani a „ha már lúd, legyen kövér” elvet alkalmazva.
Nem érdemes viszont azt a nagyszlemet belicitálni, aminek a sikere egy figura szerencsés vagy szerencsétlen fekvésétől függ. Saját tapasztalat a közelmúltból: elbuktunk egy nagyszlemet, amiben rengeteg ütésünk volt, de pechünkre egyetlen figura _az adu ász_ rossz helyen feküdt _ugyanis nem nálunk volt_.
22. leosztás
Tanulságos ez a parti, kevesen rontották el a játékot, de egy tipikus tempóhiba, és az érdekes mellékesélyek miatt érdemes felidézni.
Kőrrel indulnak a szlemünk ellen, ütünk az ásszal. 2–1 adu esetén a két pikk, a két piros ász, és a hat adu mellé jön még másik két aduütés _két kőrt lopunk_ – ez éppen tizenkettő. Ilyenkor fel kell tennünk a kérdést, mi lesz akkor, ha 3–0 az adu?
Több megoldás is van:
– Arra játszunk, hogy lelopjuk a két kőrünket, de ehhez azonnal _aduzás előtt_ lopnunk kell egyet – majd két aduzás után _a kézben végezve_ lopunk még egyet. Most káró ász, káró lopással remélhetőleg fel tudunk jönni, kiaduzunk és kész. Ha elkezdünk aduzni, és a rossz elosztást észlelve térünk át a kőrök lopására, akkor eggyel többször kell kárót lopnunk a kezünkben, ami megnöveli a felüllopás veszélyét.
– A kőrök lelopásánál rosszabb esély, ha aduzunk hármat, és megpróbálunk egy pikket felmagasítani. Ehhez 3–3 pikk elosztás kell, vagy az, hogy 4–2 esetén a dublóban legyen a három figura _QJT_ közül kettő.
– Hasonlóan bizonytalan ügymenet a káró színben úgy ütést szerezni, hogy az AJT9 felé hívunk, és kicsit teszünk, majd lehívjuk az ászt, és vagy az előtte lévő harmadik figurára, vagy a mögötte lévő két figurára játszunk.
Ezeket a „mellékesélyeket” egy kicsit javítja, hogy jó tempóban játszva még valamilyen beszorítással is lehet kombinálni őket.
https://www.bridgebase.com/tools/handviewer.html?c=&s=sJ42hKQ986dQ8cT52&w=s985hA54d6cAJ9876 &n=sQT6hJT73dK75432c&e=sAK73h2dAJT9cKQ43&d=W&v=E&b=22&a=P2HX4H5CP6CPPP
A lényege a partinak az, hogy az elején gondolni kell a kedvezőtlen aduelosztásra, ami nem olyan ritkaság, hiszen a hiányzó aduk vagy 2–1 vagy 3–0 arányban vannak az ellenfeleknél – és a 3–0 elosztások felében az aduk „rossz helyen” lesznek.
De ha ütjük az indulást a kőr ásszal, majd kis adut hívunk – még akkor sincs nagy vész az adott partiban. Aduval visszajövünk, kőr lopás, káró ász, káró lopást játszunk _esik a dáma_. Most lemegyünk aduval _kiaduztunk_, és az egyik káróra eldobjuk a rossz kőrünket, a másikra pedig majd a rossz pikk megy el.
I/A
Többnyire megéltek az alábbi 4 kőrben a felvevők, de nem lehetett mindenhol sima ügy. Az ellenjátéktól függően más és más módon mehetett a játék, amit nyílt lapokkal követünk majd.
6. leosztás
Az indító kijátszás mindenütt a szingli pikk volt, Dél ütött, és nyilván valamelyik piros színt hívta. Káró hívással öngólszerűen előáll egy csiki-csuki helyzet. Ha Észak üt az ásszal, akkor ad egy ütést _a treffekre elmegy két pikk, egy pedig lelopható akkor is, ha Észak most kétszer aduzik_, ha Észak nem megy el a káró ásszal, akkor pedig a treffekre két kárót lehet eldobni, és a pikkeket le lehet lopni.
Dél jobban játszik, ha adut hív a második ütésben, Észak pedig visszahívja az adut. Ezek a lapok maradnak:
Most a felvevőnek magának kell megjátszani az előbb ismertetett furfanghoz hasonlót. Hív egy kis kárót, és Észak nem tehet semmit. Ha elmegy az ászával, akkor a treffekre a felvevő pikkeket dob, és egyet lelop. Ha nem megy el, akkor a treff ász-királyra a felvevő a kárókat dobja el, majd a treff bubira egy pikket, végül egy pikket lelop, az utolsót meg a treff tízesre dobja le.
Ha Észak a szingli pikk helyett adu ász, aduval támad _ami elég perverz ötlet_, akkor
ugyanez a helyzet áll elő, a treff indulás se jobb. De valahogyan mégis buktatható ez a 4 kőr a freki szerint, és az ottani adat nem szokott rossz lenni. Egy kikényszerített „tisztáldozattal” lehet elvenni a tizedik ütést, méghozzá egyedül a káró ász indulás után.
A káró folytatásra a felvevő bajba kerül. Kénytelen az asztalon ütni a dámával, és treffre eldobni a királyt a kezéből _különben a káró lopás buktat_. A pikket még ki kell adni a keresztlopás előtt, és így lehetősége van az ellenfeleknek kétszer is aduzni. Hat adu _öt a kézben, egy az asztalon_, egy káró és két treff ütés lett volna a felvevőé, ha valaki az asztalnál kitalálja a nyerő ellenjátékot _ami a négy lapot látva se volt könnyű_.
Egyébként nem ritka eset az, amikor színjáték esetén egy lopást nem az indító kijátszó, hanem a partnere rövid színében kell keresni. Ez nem tartozik a könnyen felismerhető helyzetek közé _a saját szinglinket vagy dublónkat inkább észleljük, mint a partnerét_, de a kelleténél ritkábban gondolunk rá, amikor az indító kijátszáson tépelődünk.
A végére olyan levezetésképpen egy ellenjáték feladat került – ami rejtvénynek egyszerű, az asztal mellett mégis igen gyakran el szoktuk rontani ezt a tankönyvbe illő példát.
30. leosztás
Pikkel indultunk, amibe a partnerünk páratlan számút jelzett. A licitről annyit közöltek, hogy az indulónak 13–14 figurapontja és egyenletes lapja van, és az ászkérdésre két ászt vallott be.
A felvevő kétszer aduzik az asztali figurákkal, majd felmegy a kezébe a káró királlyal. A pikk királyba kárót dob, majd kőrt hív. Itt tartunk, amikor tervet kell kovácsolnunk a továbbiakra.
Megvan a terv? Látszik, hogy milyen feladatunk lehet még a partiban?
Amíg gondolkozunk, elköszönök – hiszen ez az utolsó parti a sok közül, amire sor került az elmúlt hetekben. Remélem, sikerült a több mint ezer leosztásból _11x96_ néhány érdekeset kiválogatni.
Térjünk vissza az ellenjáték rejtvényhez – ami persze megint átverés volt, elnézést kérek érte. Természetesen már semmi feladatunk nincs a továbbiakban, legfeljebb annyi, hogy valami magyarázatot találjunk arra, hogy miért tömtük meg a szlemet.
Nem tudom, hogy ahol elbuktak a szlemek, ott a felvevők nem találták el, hogy melyik kézből hívják a kárót, vagy az ellenjátékosok voltak éberek. Ha valakinek nem teljesen világos a helyzet, a káró bubit be kellett volna dobnunk a királyba – mert ha ezt nem tesszük, akkor a felvevő megszabadul az összes nemes színű lapjától, mielőtt még egy kárót hívna, és a bubinkon hagyná az ütést. Mivel marad aduja itt is, ott is, ezért a lop-dob hívásunkba eltűnik a vesztő kárója.
Ha időben megszabadulunk a káró bubinktól, akkor viszont a partnerük AT villája két ütés lesz, és bukik a szlem. Ha a felvevőnél van a káró tízes, akkor sem vesztünk semmit a bubi eldobásával.
