Elkezdődtek a 2011-es kupaküzdelmek, a hétfői és keddi játéknapokon három-három selejtezőcsoportban folyik a játék a 32-es „főtáblára” kerülésért, összesen 55 csapat részvételével. A hétfői játéknapon osztott partikból csemegézünk.
2. leosztás
" height="![]()
">
A licit fiktív, hiszen Kelet káró színű kizárása után É-D egy érdekesen teljesíthető 3 szan felvételben landolhatott volna, de a valóságban senki sem jutott oda. A másik vonalon viszont többen is vállalkoztak 9 ütésre adu nélkül - persze nem sok sikerrel.
A káró király indulás után a második kárót meg kell ütni
–
pikk impassz, majd az asztalról egy magas kőrt hívunk _tízes vagy dáma_, bízva abban, hogy az egyik hiányzó figura Keletnél lapul. Ha a kőrben három ütésünk van, és menet közben a második pikk impasszt is megadtuk _Kelet is adott_, akkor már csak a treff ásznak kell jó helyen lennie.
Ha Nyugat nem hívott treffet _arra könnyű kilenc ütésünk lenne_, akkor ilyen lesz a végállás a kőrök lehívása után:
" height="![]()
">
A negyedik kőrbe Nyugatnak treffet kellett dobnia _ha pikket dob, akkor vagy esik a királya, vagy pikkel hozzuk ütésbe, és két treffet ütünk_, ami után kis treffet hívunk a dámánkhoz, majd a treff visszahívást az asztalon ütjük. Attól függően, hogy öt, négy vagy három treffje volt Nyugatnak
–
vagy esni fog a pikk király, vagy Nyugatot üttetjük a harmadik treffel, és a végén megütjük a maradék két pikket, vagy magasak lettek a treffjeink.
A teljes kiosztás:
" height="![]()
">
É
–
D lapjaiból a 3 treff teljesítése sem egyszerű, látszólag kiáll 1 káró, 1 kőr és 3 treff. Jó tempóban játszva a felvételt _az adukat a végére hagyva_ Nyugatot végállásba lehet hozni a teljesítésért. Ellenünk Nyárádi Gabi ilyen szép játékkal ütött kilencet treff adu mellett.
5. leosztás
" height="![]()
">
K-NY bukhatatlan káró gémjét hárman mondták be. Kelet 1 káró indulására Dél általában kontrázott, Nyugat 1 pikket, Észak két kőrt mondott, és most jöhetett egy support kontra, ami ebben az esetben nem sokat segít.
Az „eredeti” szisztéma szerint viszont ez a kontra nem hármas pikket ígér, csak erős lapot büntető szándékkal. Ezután Nyugat 3 kárójára még „kötelező” 3 pikket mondani, hiszen szinte semmi se kell a nemes gémhez, ha ötös a partner pikkje. Erre viszont a partner már tudhatja, hogy a legalább 1 szan indulásnyi erejű, nem egyenletes lap az indulónál valószínűleg 3
–
4
–
5
–
1 elosztású.
Ha az ellenfél nem szól közbe, akkor meg az 1 káró
–
passz
–
1pikk
–
passz után jobb 2 kőrt licitálni, mint 2 kárót.
10. leosztás
" height="![]()
">
Sok érdekességet rejteget ez a leosztás a licitben és az ellenjátékban is. Aki Kelet lapját 1 szannal indította, az még nem nyert meg mindent ezzel, hiszen Nyugat két minort ígérő licitje után könnyen landolhatott 5 treffben, ami ellen a kőr indulás, majd pikk visszahívás „szabvány” ellenjáték. Ha Nyugat 3 szanra ugrott a szan indulás után, vagy például 1 treff
–
3treff_invit_
–
3 szan volt a licit, akkor jött a „barátságos” pikk indulás.
A szívem szerinti licitmenet ilyesmi lett volna: 1 treff–passz–1 káró–1 kőr–1 pikk
–
2 kőr–3 treff _ez nem küzdelmi licit, hanem inviterős treff emelés_, amire inkább 5 treffet kell mondani, mint 3 szant, hiszen 1 kőr fogás aligha elég. Erre a licitmenetre meg könnyen jöhet a kőr ász ütés után újabb kőr hívás, ha valaki nem játszik olyan indító kijátszás, vagy ellenlicit konvenciót, amivel a partner színében lévő magasfigurát egyértelműen tagadni tudja.
12. leosztás
" height="![]()
">
Szinte lehetetlen elbuktatni az „esélytelen” 6 kárót _nem is bukott el sehol_, hacsak a kőr színhiányt valahogy nem rágják a szánkba, hiszen még a pikk ász indulás után is inkább kőrt kell hívni egy ászkérdés nélküli, „zavaros” licitben, ahol csak a felvevő két minor színére derült fény. Ha meg a pesszimista adu indulást választjuk _úgyse találjuk el, hogy melyik nemessel kell támadni_, arra még szűrt is csinálnak.
Így utólag a pikk ötössel kellett volna kezdeni, abból látszik, hogy négyből történt _ötből a hármas vagy a kettes, hatból a nyolcas lett volna az indulás_, és arra rá kell tenni a királyt, nincs más esély… Na, majd legközelebb.
13. leosztás
" height="![]()
">
3 szan a felvétel, kőr indulásra. Egyszerű parti, két kézbemenet kellene a kárókhoz, tehát a pikk bubinak kell jó helyen lenni, a többi érdektelen. Kőr ász, káró ász, kis pikket ütjük a nyolcassal, és hátradőlünk, mert pikkel valószínűleg kézbe tudunk jönni majd a magas kárókért.
Várjunk csak!
Az ellenfél kellemetlenkedni próbál, és nem üti meg a káró dámát _kőrt dobtunk_, a következő káróba meg Nyugat pikket dob. Kezdenek gyűlni a fekete felhők: ha kőrt dobunk, akkor 3 kőr, ha treffet, akkor három treff, vagy 1egy treff és két kőr kiadónk lehet, tehát a pikk dámát kell eldobnunk. Kelet még most sem üt, és még mindig nincs kilenc ütésünk.
" height="![]()
">
A negyedik káróba viszont már Nyugatnak is kell megválnia valamijétől, amelyik színt eldobja, azt dobhatjuk mi is, abból már kettőnél többet nem adthatunk ki. Becsülettel küzdött mindenki…
" height="![]()
">
Ezek voltak a lapok, és az átmenetünket idő előtt leromboló pikk indulás lett volna a legkellemetlenebb, de a felvétel még akkor is teljesíthető, ha a három pikk, három kőr, egy káró mellett a végállásban két treffet is tudunk ütni.
15. leosztás
" height="![]()
">
Akik 1 szannal indították Dél lapját, azok most ráfizettek, hiszen nem tudtak treff töredéket játszani. A „természetes” licitvezetés: 1 káró
–
1 kőr
–
1 pikk
–
passz
–
2 treff
–
körpassz.
Dél lapja a partner ötös pikkjéhez nem illeszkedik, kőrből egy fogás a 3 szanhoz nem lehet elég, tehát nem kell azzal a lappal mindenképpen „erősködni”. Ha Észak most passzol, akkor valószínűleg nem maradtunk ki semmiből.
Persze ez kicsit „utólagos okoskodás”, hiszen annyiszor fordul elő, hogy reménytelennek látszó lapokból még hibátlan ellenjáték esetén is összejön a 3 szan, nem beszélve ennek az ellenkezőjéről…
16. és 18. leosztás
Két éles szlem _nem rajzolom ide őket_, amiket csak egy-egy pár talált meg a mezőnyben. Ez nem lenne olyan érdekes, ha nem ugyanaz a pár mondta volna be mindkettőt _Kovács B.
–
Kovács G_. Jó lenne, ha megírnák a két szlem történetét, és valahogy eljuttatnák az írást a főszerkesztőhöz...
