HUEN

Kezdőoldal

Koltai Gábor - 2010. október 1.

Ne kapkodj! (II.) - csb I/A 2. forduló

Az előző kapkodós partikban egy felvevőjáték és egy licit szerepelt, legyen most egy szép nyugodt ellenjáték is. _A parti valódi, a többi meg csak mese._
 

 
 
 
 
  
 


Kőr nyolcassal indulunk _3/5_, négyes, hármas, király.  pikk ász, pikk király – partnernünktől a pikk bubi és a treff kettes jön _sejtheti, hogy nem fogjuk hívni,  tehát a hetes hosszúságot jelzi_.

Éppen azon tépelődünk, hogy a kis kőr hívásra berohanjunk-e a Bubival _egy átmenetet lerombolva, ha KQx-ből hívták, de nagy derültséget kiváltva, ha Kx-ből_, amikor a káró hármas jelenik meg asztalon.

Itt az alkalom, hogy üssünk, és lehívjuk a magas adukat, de mi történik akkor, ha ezt a lehetőséget elmulasztjuk? Ha megérezzük, hogy most dől el a parti sorsa, akkor ne kapkodjuk el...

Próbáljunk kirakni olyan lapot a felvevőhöz, amikor az adott licitet és reális felvevőjátékot figyelembe véve a káró dámával elé kell ütni a bubinak a buktatáshoz. Aki talált ilyet, az írja meg!

AKxxx, KQx, Kx, Qxx
– ez majdnem olyan, de akkor nem ez a legjobb felvevőjáték, és ekkor sincs nagy baj, ha nem ütünk. A Bubit üti az Ász, majd mivel a partnerünk kárót hív vissza _nem a kőr Dámát_, ezért nagyon éberek leszünk, amikor kis kőrt hív a felvevő...

Az egyik felvevőjáték meg az lenne ilyen lappal, ha a káró hívás helyett kiadná az adut nekünk, hátha a „semleges” kőr hívást választjuk, az „ütést adó” káró helyett. Ezzel két átmenetet teremtenénk neki, treffet hívhatna, és a partnerünk pótolná neki a hiányzó átmenetet ahhoz, hogy mindkét minor figurájával üssön. A másik játéka meg a kis kőr, és ha elalszunk, akkor megint megvannak a szükséges átmenetek.

Sok más dolog mellett tehát azért is jó lene, ha a káróban előbb a partnerünk kerülne ütésbe, hogy meghívhassa az asztal egyetlen átmenetét leromboló kőr dámát, ha Qx volt nála. Ha Qxx a partner kőrje, akkor viszont a felvevőnek négyes a kárója, és akkor pláne nem kell a káró dámánkkal sietni.

Szóval hagyjuk csak ütni a partnerünket, és bármelyik piros szín hívása után később tiszta lesz a kőr helyzete is. Treffet meg nem fog hívni, hiszen a szín fekvése mindenkinek nyitott könyv...

A teljes leosztás:



Ha a kis káró hívásnak eléütünk a káró Dámával, akkor hiába találjuk el, hogy az aduk lehívása után majd kőrt kell hívni, a felvevő treffet hív, majd káró Ász, kis káróval a partnerünket hozza ütésbe.

A felvevőnek a korrekt esélye a neki jobbra lévő káró KQx, a trükkös játéka meg az lett volna, ha hamiskás mosollyal kis kőrt hív, hátha KQx-re tesszük, és berongyolunk a Bubival...

Ahol pikket játszottak, mindenhol ütöttek legalább nyolcat, vajon hány helyen történt ez így?

2. Most pihenésképpen beszéljünk a licitről is:

Sokan azért licitálnának az 1 treff kontra után a sikén treffel, nehogy a kontrázott 1 treff legyen a végső felvétel. Pedig az ellenfél ritkán marad benne a kontrában, de akkor viszont a lapok többségével rekontráznia kell az indulónak, talán még ilyennel is: Kxx,Qxx,Kx,Axxxx

Szerintem aki az információs kontra után rögtön menekülni kezd, az gyakran úgy jár, mint a hajtók által felzavart vad – a nyílt mezőre keveredik a puskacső elé –, ahelyett, hogy meglapulna egy bokor alatt.

Ha ebben a partiban licitálunk, akkor a partnerünk a 2 pikkre a sor végén még könnyen mondhat 3 treffet, hiszen a „kikényszerített” 2 treff licitje még ötös is lehetett volna. Ha nem licitáltunk, akkor meg biztos nem fog, hiszen több érv is szól ellene:
- egyszer már be tudott jelentkezni legalább jó hatos színt ígérve
- tarthat attól, hogy az ellenfélnek nemes gémje van, hiszen mi eddig hallgattunk
- ha elég jól tartjuk a nemes színeket, és mégse licitáltunk, akkor azt a miszfit réme miatt nem tettük, tehát nagyon nincs treffünk.

3. Illik a tényeket is megemlíteni:

Partnerem elkapkodva licitált a kontrára 1 kőrt _!_, ezután az ellenfél megfontoltan 3 pikkig merészkedett, a nem átgondolt kőr ötös_!_ indulásra igencsak meggondolatlanul rátettem a Dámát_!_, ami csak akkor jó, ha KJ vezetésű színből indult a partner, egyébként meg nagy tömés – ezért csak egy bukás lett a kettő helyett. Aztán eszembe jutott, mi lett volna, ha senki sem kapkod...