HUEN

Kezdőoldal

Koltai Gábor - 2013. február 14.

Tanmesék – Magyar Kupa 1. játékhét

Elkezdődtek a Magyar Kupa közép-magyarországi küzdelmei, és igen örvendetes tény, hogy 59 csapat adta le a nevezését. A selejtezők idején a hétfői és a keddi partikból is mazsolázgatok majd tanulságos eseteket keresve. Néha egy-egy tanmese is követi majd az adott parti elemzését, ami természetesen nem a mesterjátékosoknak szól, hanem azoknak, akik majd egyszer azok lesznek. A licitek általában természetesek, és néha nem árt figyelembe venni őket.
 
 
Hétfő, 5. leosztás
 
Észak helyén játszunk 4 pikket, és Kelet káró hármas indulása után kell megkísérelni a teljesítést. Ütünk az ásszal és kőrt hívunk, a dámánkat Nyugat fejbe veri, és újabb kárót hív, amibe Kelet a kettest teszi – a káróról tehát tudjuk, hogy 6–2. Azt is nyugodtan feltételezhetjük, hogy Nyugatnak a hatos káró mellett nem lesz szinglije _a treff nem valószínű és talán meg is hívta volna, ha meg valamelyik nemes színe lenne egyke, akkor nem sok esély lenne a teljesítésre_.
 
Az egyik terv az, hogy a kőr királyt hívjuk, majd kőr lopással asztalra megyünk, káró királyra eldobjuk a treffünket – így szinte biztosan megvagyunk 3–3 kőr elosztás esetén, kivéve azt a valószínűtlen esetet, amikor Kelet a két kis adujából lopja el a káró királyt.
 
Van másik terv? Ha nem bízzuk a parti sikerét a 3–3 kőrre, akkor átütjük a káró dámát a királlyal, pikket hívunk, és _emlékezve a színkezeléses tanulmányainkra_ a tízest tesszük rá.  Ez mikor jó? Talán csak akkor, ha Nyugatnál a dubló kőr AT mellett harmadik pikk bubi van, és nem hívta vissza a kőrt, amire mindenképpen buktunk volna. Azt kell észrevennünk, hogy ha Nyugatnál harmadik pikk bubi van _ez ellen lehet jó az első pikkbe a tízest tenni_ akkor nagyon valószínű, hogy dubló kőrje lesz, és vagy felül fogja lopni az asztali kis adut, vagy kiadunk még egy kőrt.
 
Sokkal kecsegtetőbb játék tehát a káró dáma átütése után impasszt adni az adu dámával Nyugat királya ellen. Ha ez sikerült, akkor az adu ász lehívása után hívjuk a kőr királyt és a kőr bubit, a 4–2 kőr esetére marad a rossz kőrünk lelopására egy kis adu az asztalon. Mindegy, hogy Nyugatnál maradt kint az adu király vagy Keletnél a bubi, és az is mindegy, hogy a kőr bubinkat lopják el, vagy a negyedik kőrünket lopják felül, vagy a végére tartogatják a magas adujukat, egy pikk, egy kőr és egy treff kiadásával teljesítünk.
 
Ha nem volt sikeres az adu impassz, és kiütött Kelet adu királya, akkor még mindig nem buktuk el a partit. Teljesíthetünk, ha Nyugatnál dubló volt a pikk bubi _lehívjuk az adu ászt, majd a kőröket, szükség esetén az asztalon lopjuk a rossz kőrt, és szintén csak hármat adunk ki_. Úgy is játszhatnánk, hogy nem hívjuk le az adu ászt, hanem kőr lopással próbálunk asztalra kerülni _3–3 kőr esetén sikerülhet_, és impasszt adunk Nyugat eredetileg harmadik adu bubija ellen. Erről a játékról azért mondunk le, mert ilyen lapot feltételez Nyugatnál: Jxx, Axx, J9xxxx, A, és ez az eddigiek alapján nem valószínű.
 
Ha meg ez van Nyugatnál: KJx, Ax, J9xxxx, AQ, akkor se nyerünk semmit azzal, hogy az első pikket a tízessel ütöttük, hiszen nem tudunk az asztalra kerülni ahhoz, hogy másodszor is meg tudjuk hívni az adut. Ebben az esetben ugyanúgy fogunk játszani, mintha a dámával ütöttük volna az első adut _lehívjuk az ászt, majd jöhetnek a kőrök_ – tehát teljesen feleslegesen bukjuk meg a partit akkor, ha az első pikkbe a tízest tesszük, és hagyjuk Keletet ütni a dubló bubijával. Az adott kiosztás pontosan ilyen volt, és a sokak által választott 4 pikk felvételt többen bukták el, mint ahányan teljesítették.
 
A parti tanulsága az, hogy az élő partikban elég gyakran el kell térni egy adott szín tankönyvileg helyes kezelésétől. Példánkban az aduszínt biztos két átmenettel valószínűleg másképpen kellene kezelni, mint az adott helyzetben, amikor az ellenfelek licitje és az asztali átmenet bizonytalansága erőteljesen befolyásolja a játékot. A teljes kiosztás így festett:
 
Hétfő, 9. leosztás
 
Indulás a kőr bubi, az asztal királyát ütjük az ásszal, a felvevő a nyolcast teszi. Mit hívjunk?
 
Ha Nyugatnál Kx van káróból, akkor most egy kis káró hívásával esetleg két káró ütéshez juthatunk, míg ha a felvevő hívja a kárót, akkor a királlyal fog elmenni és csak egy kárót ad ki. Persze még egy ütés kell a buktatáshoz, egy adu, a treff ász, esetleg egy kőr. Elbuktathatjuk azt a partit, amit a felvevő simán megcsinál, ha „nem térítjük le a helyes útról”, lehet például ilyen lapja: QJTxx, 8xx, Kx, Axx.
 
Ez így igaz, de ebben az esetben a felvevő még mindig eltalálhatja azt, hogy a káró irályt kell tenni és nem kicsit, viszont sok más lap is lehet a kezében, amikor a kis káró hívásunk segít neki.
 
Például egy ilyen lappal: QJxx, xxx, Q, Axxxx  teljes keresztlopással tud teljesíteni, ha szépen „előkészítjük neki a terepet”, és a kis káró hívásunk az első lépés ebbe az irányba. Ha szingli káró királya lett volna, akkor még egy kis derültséget is okoztunk volna, ha meg a ténylegesen kiosztott lapokat nézegetjük, akkor a káró hívásunk nagy segítség, hiszen olyan káró ütést dolgoz ki az ellenfelünknek, amit magától nem tudott volna megszerezni.           
 
A mezőnyben hatan elbukták és hatan teljesítették a 4 pikket, a teljes kiosztás ez volt:
 
A tanulság ebben a partiban az, hogy sokszor próbálkozunk a szerintünk benne lévő parti elbuktatásával, és pontosan így tömjük meg a teljesíthetetlent, és sokszor próbálunk bukósnak ítélt partit megcsinálni valami trükköt bemutatva, és közben elbukjuk azt a partit, aminek nem játszottuk meg az „igazi” teljesítési esélyét.
 
A parti egyébként elég érdekes, de akinek nincs türelme alaposabb elemzéshez, az lapozzon tovább.
 
Általában kőr indulás volt, a kőr ásszal ütve kőrt vagy treffet _esetleg adut_ hívhattak azok, akik ellen bukott a gém. Ha a felvevő magától megpróbált egy káró ütést kidolgozni, az nem járt sikerrel – és valószínűleg bukás volt a történet vége. Ha nyolc aduütés megszerzése céljából keresztlopással kísérletezett, akkor érdekesen alakulhattak a dolgok. Treff lopás, kőr lopás után ez a helyzet:
 
Délnek még van treffje, ezért a következő treffet a felvevő még lophatná a kis aduval, de annak bukás lehet a vége, ha meg „feleslegesen” figurával lop, akkor biztosan teljesít – ki lehet próbálni mindkét esetben a folytatást!
 
A különbség ott van, hogy a meghagyott kis adu fontos kézi átmenetet biztosít, ugyanis Dél az adu kilencessel elé lophat a negyedik kőrnek, és ezzel egy kis galibát okozhat. Ha a felvevő az egyik adu figurával lopta a treffet, akkor dobhat egy kárót erre az adu kilencesre, és az adu visszahívást kézben ütheti ahhoz, hogy az utolsó treffjét is lelophassa az asztalon, mielőtt az ellenfelek még egy adut hívnak. Ha nem hagyta meg ezt az átmenetet, akkor felül kell lopnia az adu kilencest _hogy ne tudjanak kétszer is adut hívni_, és akkor Észak adu tízese üthet a harmadik káró hívásakor _Délnek még az is feladat, hogy az első káró hívásba nem szabad elszaladnia az ászával_.
 
Ha feltételezzük, hogy a felvevő ilyen zseniálisan fog játszani, akkor a második ütésben _a kőr ásszal ütve az elsőt_ hívjuk ki az adu kettest, erre a hívásra mindenképpen bukik a parti. Ha az adu kilencest _amikor a negyedik kőrbe Dél belop vele_ a felvevő felüllopja, akkor Észak szingli adu tízese ugyanúgy üthet a végén, mint a fentiekben, ha meg kárót dob, akkor Dél kis kárót hívhat, és Észak a királyával ütve meghívhatja az adut, ezzel véve el a felvevő tizedik ütését. 
 
Ne keseredjen el senki, ha nehezen követi ezt az elég bonyolult helyzetet, szerintem még a négy lap ismeretében se könnyű megtalálni az optimális felvevőjátékot. Én például még mindig nem vagyok biztos benne, hogy az elemzés jó, pedig egy jó ideig rágódtam rajta.
 
Kedd, 18. leosztás
 
Ennek a partinak az a tanulsága, hogy nincs neki… Ha egy véleményes helyzetben döntünk erre vagy arra, azzal sokszor teljesen váratlan módon is befolyásolhatjuk egy leosztás sorsát. Az elég gyakran előfordul, hogy egy határeset lappal olyan színt licitálunk _vagy nem licitálunk_, ami pont az ellenfél színe, és ezzel teljesen más mederbe terelődhet a parti. Az már viszont ritkaság, hogy egy elég jó lappal rendelkező játékos mindkét színét ellicitálják, mielőtt sorra kerül.
 
Kelet lapja a béna ötös színnel és a három bubival szerintem az indítás határesete. Ha tudjuk, hogy az ellenfélnek van játéka a lapokból, és a beavatkozásukkal megnehezíthetjük a dolgukat, akkor biztos elindulunk, egyébként meg véleményes a dolog. Ha elindultunk 1 káróval, akkor Dél passza után Nyugat dilemmája jön. Ha a kőrjét mondja be, akkor alakulhat úgy a licit, hogy az ötös pikkjét egyáltalán nem tudja bemutatni _főleg akkor, ha az ellenfelek a treffjüket elég magasan licitálják_, ha viszont a pikkjét mondja, akkor valószínűleg 5–5 elosztást fog tudni közölni, a hatos kőrjét nem. Szerintem mindkét verzió mellett szólnak érvek, nem ítélném el egyik megoldást sem.
 
Az adott partinak teljesen váratlan módon az a kulcsa, hogy az 1 káró–passz–1 kőr licitmenet elveszi Észak kedvét a licitálástól, míg egyéb esetekben ezzel a lappal nem fog csendben maradni. Utána már sokféleképpen alakulhat a dolog, megtalálhatják az 5 treffet, vagy kontrával buktathatják az ellenfeleiket. Tiszta szerencsejáték ez a bridzs, persze csak egy-egy kiragadott esetben, hosszú távon már nem.
 
Mindenesetre nem szabad abba a hibába esni, hogy Keletet korholjuk, ha nem indult el, vagy Nyugatnak teszünk szemrehányást, ha 1 pikket licitált, hiszen utólag már mindenki okosabb. Leginkább Észak passzát érhetné kritika _a 4 pikkre_, hiszen nem nagy kockázat megkontrázni ezt a gémet, amiben semmi sincs jól elosztva.
 
Kedd, 26. leosztás
 
Treff dámával indultunk, a felvevő ütött az asztalon, lehívta a másik treff figurát _a kőr királyt dobta bele_, és kárót hívott, amit a királlyal ütött. Ezek után egy kis káróval ütésbe hozott minket, és most gondolkodhatunk azon, hogy mit hívjunk. A felvevő lapjáról a licit és az első két hívás után szinte mindent tudunk, valószínűleg jó hatos pikkje és ötös kárója lesz. Ha nem hívunk most adut, akkor le fog lopni egy kárót, és azért teljesít, ha meg adut hívunk és AKQTxx az aduja, akkor legfeljebb három kárót fogunk ütni. Azon meditálunk, hogy talán jobban tette volna a partnerünk, ha átüti a káró dámánkat _AJ9x-ből meg is tehette volna, de AT9x-ből nem_, de az nem jut az eszünkbe, hogy talán nekünk kellett volna megválni a dámánktól a szín első hívásakor, pedig szinte kizárt, hogy azzal ütést adjunk. Ha KJTxx van a felvevőnél és a királlyal ment el az első ütésbe, akkor másodszorra kicsit fog hívni, és csak két kárót ad ki _3–3 és tetszőleges dubló figura esetén is jó_. Ha KJT9x van nála, akkor a tőle jobbra lévő dubló dáma _esetleg a harmadik ász-dáma_ ellen játszva a káró nyolcast engedné körbe, ha meg a káró ász is a felvevőnél van, akkor meg mindegy, hogy melyik figurába tesszük bele a dámánkat.
 
A következtetés ennek a partinak a kapcsán az, hogy néha jobban járunk akkor, ha megválunk egy figuránktól, főleg akkor, ha kellemetlen következményei lehetnek annak, ha ezzel a figurával ütésbe keveredünk.
 
Az adott kiosztás így festett:
 
A szerencsétlen indulásunk után ezt a partit már nem tudjuk elbuktatni a dáma bedobásával sem _akkor csak két kárót ad ki a felvevő_, de ha a káró kilences is a partnerünknél lett volna, akkor foghatnánk a fejünket, ha sajnáltunk volna a hölgytől megválni. Hogy a kis lapok néha mennyire fontosak, arra is jó példa ez a parti: ha a felvevő valamiért a káró nyolcast hívja az asztalról, és úgy megy el a királyával, akkor már a káró dámától megválva el tudjuk buktatni, hiszen a partnerünk káró hetese „felnőtt” a felesleges pazarlás következtében.