Ezen a héten is betekintünk a különböző kupák küzdelmeibe – a Káró Kupával kezdjük, majd sor kerül a Budapest Kupára és a Magyar Kupára is. Ha lesz majd Treff Kupa, akkor arról is beszámolunk – de a Kőr, Pikk és Szan Kupákat se fogjuk kihagyni.
Még a partik ismertetése előtt feladnék egy licitrejtvényt – vagy inkább találós kérdést.
Standard licitrendszerben megy egy licit:
Az indulónak tűrhető lapja van a válaszoló nemes színében találkozással. Milyen folytatás jelenti a létező legerősebb emelést? A lapokat, meg az egész partit majd a megfelelő helyen láthatjuk – addig lehet a helyes válaszon gondolkodni.
Káró Kupa, 10. leosztás
Dél a pikk kettessel indul _páratlan számú pikkje van_, az asztal kicsit tesz, mi pedig elgondolkodunk egy kicsit.
Partnerünknek valószínűleg hatos kárója és legalább három kőrje van, tehát vagy a pikkje, vagy a treffje szingli, de sokkal inkább az előbbi. Ütünk tehát a pikk ásszal, és visszahívunk egy pikket, ami után a 3 kőr teljesül. Mit rontottunk el?
Inkább az a kérdés, hogy mit nem?
1_ Passzoltunk az 1 kőr–passz–2 kőr licit után, amikor egy kis kockázatvállalással lehetőségünk lett volna beavatkozni töredékjáték, mentés, esetleg egy jó gém megtalálása céljából. Persze baj is lehet abból, ha ezzel a lappal licitálunk, de a nyereség-veszteség arány elég kedvező. Partnerünk valamennyire megoldotta a helyzetet azzal, hogy kinyitotta a licitet az igen gyenge színével – de nagyon úgy néz ki, hogy ezt erején felül tette. Részünkről sötétbe ugrás lenne erre gémet mondani a 3 káróra _az invitünket meg úgyse fogadná_, tehát a 3 káróra korrekt a passzunk. A 3 kőrre még mondhattunk volna 4 kárót a sor végén, de féltünk attól, hogy a végén még le fogjuk menteni a 4 kőrt, tehát eljutunk ahhoz az 5 káróhoz, amihez nem akartunk.
2_ Tegyük túl magunkat azon, hogy esetleg nekünk volt benne játékunk – most már buktassuk el az ellenfeleket, ha lehet. Nem igazán sürgős a pikk lopás, mivel a minor színekre nincs dobása a felvevőnek. Ha leaduzik, akkor hívhatjuk a kárókat, ha meg nem akkor még mindig lophat a partnerünk. Elmehetünk tehát az első pikkbe a hetessel, és ha kőrben és treffben együtt van három ütésünk, akkor a felvétel valószínűleg bukni fog.
3_ Ha szeretjük gyorsan eldönteni a partik sorsát, és félünk attól, hogy a magas lapok lehívásakor esetleg majd rosszul dobunk, akkor üthetünk a pikk ásszal és meglopathatjuk a partnerünket. De melyik pikkünket hívjuk? Ha esetleg mégis Qxx volt a partnerünk pikkje, akkor tetézhetjük a bajt, ha a tízes hívásával még egy ütést ajándékozunk. De az is látszik, hogy ha a partnerünk treffet hív a harmadik ütésben, az nagyon nem lesz jó.
Üljünk át egy pillanatra a másik oldalra. Ha két kis pikkünk van az asztali KJ94-gyel szemben, akkor kicsit teszünk az első hívásba? Bizony nem, tehát ez a verzió ezért sem valószínű. A pikk ász ütés után tehát a pikk tízest kell hívni, mert gyakorlatilag nulla az esély, hogy ezzel ütést adunk, viszont fennáll a veszély, hogy a partnerünk rosszat fog hívni.
Ha a partnerünk a jelzésünk ellenére treffet hív _és azzal ütést ad_, akkor két eset van:
– ha az eddigiek alapján ennyire nem bízik bennünk, akkor ránk fér egy kis továbbképzés
– a partnerünkre fér rá…
Akár meglopatjuk a partnerünket, akár nem, bukik a 3 kőr. Ahol kőrt játszottak, ott sok helyen kilencet ütött a felvevő, sőt két helyen tízet is. Gondolom, Észak ütötte az első pikket az ásszal és kárót bontott, Dél meg a kőr ásszal ütve lehívta a treff ászt is, és így egyikük sem tehetett szemrehányást a másiknak, vagy mindketten megtehették…
Észak–Dél viszont mindenhol ütött tizenegyet káró adu mellett.
Káró Kupa, 14. leosztás
Megint ellenjáték-probléma jön – úgy látszik, ez egy ilyen nap volt. Hogy ne legyen unalmas, most minden lapot látva tippelhetünk, hogy lett meg a gém.
A pikk dáma indulás után Délnek van először problémája, melyik pikkjét tegye az ütésbe _az asztali király ütött_. Jó ötlet lenne a kilencest tenni, ha ezzel mutatnánk a felülről zárt, legalább négyes vagy hosszabb pikket. De érteni fogja a partnerünk? Nem arra fog gondolni, hogy 98x van nálunk? A buktatás egyenes esélye az, ha négyes pikkje van a partnerünknek, és még kétszer ütésbe fog kerülni. Azt kell elkerülni, hogy „elblokkoljuk” a pikket – tehát ne bátorítsuk arra, hogy másodszorra kicsit hívjon az eredetileg QJTx felszereléséből. Ha csak QJxx a partner pikkje, és a felvevő kézből a tízest teszi az első ütésbe, akkor viszont jó lenne a kilences dobásunk – mutatnánk vele azt, hogy a felvevőnek nincs AT9-e pikkből. Szerencsére ismerjük a partnerünk szokását: QJ43 színből kicsivel jött volna.
Az első akadályon túl vagyunk, a partnerünk a második ütést elvitte a treff királyával, és nem a kis pikkjét hívta, a felvevő ütött az ásszal. Az asztali treffek vitték el a következő három ütést, egy kőrt és egy kárót dobtunk _a partnerünk két kőrt_. Káró impassz a bubival, majd az ötödik treff következett, amibe Észak kárót dobott.
A második _vagy az első_ pikket szinte biztosan kihagyta volna a felvevő, ha Axx lett volna a kezében, tehát lehet tudni, hogy Északnak még van egy kis pikkje is a nagyon kívül. Délnek tehát se pikket, se kárót nem szabad dobnia az utolsó treffbe. A kőr bubitól kell megválnia, és ha Nyugat kőrt hív, akkor a partnere kőr ászába a már feleslegessé vált kárót kell tennie.
Így utólag _és a négy lapot látva_ egyszerű az ellenjáték – az asztal mellett kicsit nehezebb. Néhány helyen meg is élt a 3 szan a pikk indulás ellenére.
Káró Kupa, 20. leosztás
A liciteket lehet kritizálni – én még most se tudom, mit kell Kelet lapjával licitálni az 1 szanra. Mindenesetre most a 4 pikket kell megcsinálni treff bubi indulásra.
Kiáll a partiban egy treff és egy káró – azon felül két adut már nem egészséges kiadni. Osztott figurára kellene játszani, de csak egy átmenet van az asztalra. Szingli adu figura egyáltalán nem esély _Q9xx van akkor a másiknál_, KQ egy kézben pedig elég minimális sansz. Viszont elég az egy átmenet akkor, ha Kx, Qx vagy KQx van az ászunk előtt, ami már elég sok eset ahhoz, hogy eredménnyel kecsegtessen.
Ez eddig jó, de keressünk még valamit, amivel az esélyünket növelni tudjuk. Megvan?
Ha a káró ász Dél kezében lapul, akkor csiki-csuki helyzetbe kerülhet akkor, ha az indító kijátszást a kézi treff figurával ütjük, és a káró királyt hívjuk. Ha ezt megüti, akkor két átmenetünk lesz, ha nem üti meg, akkor a következő kárót kell megütnie – és akkor a rossz treffünket el tudjuk helyezni a káró dámára, és nyugodtan kiadhatunk két adut.
Mindennek ára van – mondták a keleti bölcsek _elég gyakran idézek tőlük_. Ha Dél kezében Q9x vagy K9x van aduból, és emellett négyes treffje van, akkor ez a játék nem jó. Akkor a káró ásszal való ütés után treffet hívhatnak, bármelyik ellenfél ütötte meg a királyunkat. Ez után Dél az adu figurájával ütésbe kerülve lehívhatja a treff tízest, majd a negyedik treffre Észak rálophat a maradék szingli figurájával, ezzel ütést csinálva partnere kilenceséből.
Lehet, hogy tévedek, de nekem a fentiek ellenére kicsit jobbnak tűnik a kézben ütni az első treffet és a káró királyt hívni. De ha nem így van, akkor is érdemes volt kitérni erre a lehetőségre, például kőr indulás esetén már biztosan ez a legjobb esélyű játék.
Az adott partiban treff indulás után is nyerő volt ez a terv, és a Káró Kupa színvonalát dicséri, hogy sokan teljesítették ezt a 4 pikket.
Káró Kupa, 22. leosztás
A felvevők megint jól vizsgáztak – többen teljesítettek, mint buktak. Első ránézésre négy ütés áll ki _egy treff és három káró_, de ha jobban megnézzük, akkor van játék.
A pikk indulást az asztalon ütve azonnal be lehet villázni az adu királyt _a másik pikkre nincs sürgős dobnivalónk, tehát azt legjobb ott hagyni, hátha később egy többlet átmenetet kapunk_. Ez után a harmadik aduval asztalra lehet menni, és meg lehet hívni a treffet, amit Dél üt és pikket hív _de jó…_. A bubira jön a dáma, kézben lopunk, majd treff dáma, treff lopás, pikk királyra káró, majd egy kis káró következik – ezek a lapok maradtak:
Északnak most komoly feladata van – a kilencesét be kell tennie, különben Kelet gond nélkül kis kárót tesz, és Délnek nem lesz jó hívása. A kilences megjelenésekor a felvevőnek két lehetőség közül kell választania:
– kicsit tesz és a következő káróra teszi rá a királyt – ez a játék jó akkor, ha A2, A6 vagy AQJ van mögötte
– azonnal ráteszi a királyt – ez jó akkor, ha Q9 vagy J9 van előtte.
Ha az ász a király előtt van, vagy AQ, AJ van mögötte, azokat az eseteket nem számoljuk, hiszen akkor nem lehet elrontani a játékot, mivel kétszer nem fogunk kicsit tenni. Ha Q9 van a király előtt, és a kilencesre kicsit tett a felvevő, akkor még a dámába is tehetne kicsit – de ez nem nyer, ha Észak az AQ9 birtokában játszott így.
Érdekes szitu az, ha Észak a bubit vagy a dámát teszi bele az első káró hívásba. Ha felismerte a helyzetet – akkor szinte mindenből ezt kell tennie, tehát lehet nála QJx, de lehet AQ9, AJ9, AQx, AJx, Qxx, Jxx is. Néhány kombináció _AQJ, AQ, AJ, QJ_ érdektelen – de az összes eset kielemzése legyen házi feladat.
A tanulság kettős:
– Ha a felvevőnek lehetősége van egy kérdéses szín meghívása előtt eltüntetni a többi ellenfelek által hívható színt – akkor többlet esélyei nyílnak.
– Ha ilyen helyzet kialakul, akkor az ellenvonalnak az a feladata, hogy egy középlappal eléfeküdjön a kicsi hívásnak, hogy a partner híváskényszerbe kerülését esetleg meg lehessen így előzni.
Budapest Kupa, 3. leosztás
A 2 szan 22–24 pont, a 3 kőr ötös kőr, egyenletes lap. Keleten ülünk, káró hármas az indulás, az asztal kicsit tesz, és most gondoljuk meg, melyik lapunkat tegyük.
A partnerünknek 7–9 pontot osztottak, és nem nagyon vannak érintkező figurái – a legvalószínűbb az, ha három színben van egy-egy figurája. Hoppá! Mivel indulnék hátulról bele az erős kézbe akkor, ha három színben is van figurám?
Más is szól amellett, hogy ne a káró királyt tegyük a partnerhez. Ha két kis kárója van a felvevőnek, akkor túl sok pontja van a többi színben ahhoz, hogy két ütést kiadjon azokban. Van egy buktatási esély: ha szingli kárója van a partnerünknek és még két ütése. Ez se nagyon valószínű, de ha nincs jobb ötletünk…
Várjunk egy kicsit. Miért ne lehetne harmadik káró tízese a partnerünknek? Akkor üthetünk egy kárót, és esetleg minden más színben egyet-egyet. Az előbb már kitaláltuk, hogy a partnerünknek minden színből van figurája – miért ne üthetne velük akkor, ha a felvevőnek 3–3 feketéje van? Csak arra vigyázzunk, hogy ne adjunk ütést, és lehetőleg hagyjunk a partnerünknek kibúvó lapot, hogy ne kerüljön híváskényszerbe.
Végül is nem nagy ördöngösség a káró nyolcassal elmenni az első hívásba. Ha mindig lenne ennyi időnk végiggondolni a partikat, kicsit kevesebbet hibáznánk – és ha látnánk az összes lapot, akkor még kevesebbet.
Ezek voltak a lapok és pikk indulásra általában elbuktak a 4 kőrök _a 3 szanok is_ – káró indulásra meg többnyire meglettek. Egy asztalon zseniális módon a káró tízessel indult Nyugat, ott Keletnek nem volt gondja.
Budapest Kupa, 14. leosztás
Káró király az indulás és annyi információnk van, hogy az ellenfél ismeri és általában betartja a kizárások általános szabályát _szerénységből kifolyólag a szabály megfogalmazóját nem említem_. Aki esetleg nem ismeri ezt a szabályt: „A hosszú színben nem lehet kevesebb figurapont, mint a külső színekben – legalábbis sokkal nem.”
Az indító kijátszás után szinte mindent tudunk. Nyugatnál nincs a treff ász-király, viszont ott van a káró király-dáma, így a kőr király már nincs ott, viszont a pikk bubi még lehet.
Ha leaduzunk _és 3–2 az adu_, akkor öt pikket és két kőrt fogunk ütni, tehát három káró ütés kell. Megpróbálhatnánk két treffet lopni, de nem nagyon van hozzá közlekedésünk, és felül is lophatnak _lehet valakinek hetes színe is a hármas magasságú kizáráshoz_. A három káró ütésre viszont elég jó esélyünk van.
A tempóra kell egy kicsit ügyelnünk, és akkor nem lesz baj. Kétszer fogunk aduzni, és utána látunk neki a kárónak, így ha lopnak a harmadik aduval, akkor mi két treff lopáshoz jutunk ennek fejében. A pikk dáma után a pikk tízest hívjuk és átütjük a kezünkben _ha Keleten négyes pikk van, akkor esetleg érdekes lehet ez, de most Nyugat is tesz adut_. Kis kárót hívunk, üt a dáma, és ezek a lapok maradtak:
Többfelé ágazhat most a játék _treff ász-treff, kőr vagy káró hívás következhet_. Utóbbi esetben lehívjuk a harmadik adut, a káró tízest, hívunk egy kis kőrt, és terítünk – egy kárót, egy kőrt és egy treffet adunk ki. Ha kárót hívnak, és nem lopják, akkor ugyanez a helyzet – ha ellopják, akkor két treffet lopunk az asztalon és a jó kőr impasszal teljesítünk. Ha treffeket hívnak, akkor feljövünk a káró tízessel, és lelopjuk a harmadik treffünket. Ha ezzel ütöttünk, akkor a kőr dámát hívjuk, majd a káró bubira eldobjuk a rossz körünket. Ha meg Kelet felüllopott, akkor meg csak kőrt vagy kárót tud hívni, és úgy vagyunk meg a kőr impasszal.
Valószínűleg úgy bukták el sokan a 4 pikket, hogy nem ütöttek három kárót. Tulajdonképpen Kelet „besegíthetett volna” azzal, ha a káró nyolcast helyezi az első káróba – ekkor esetleg a felvevő a káró tízest hívja a 98 esésében, vagy a 3–3 káróban bízva. Könnyen el lehet bukni a 4 pikket akkor is, ha másképpen megy a licit – például Dél elindul és Nyugat 2 treffel szól közbe, és nem 3-mal.
Elég gyakran előfordul adujátéknál ehhez hasonló helyzet: amikor főleg közlekedési gondok miatt kint hagyunk egy viszonylag kis adut az ellenfeleknél, és úgy térünk rá egy szín magasítására. Akkor jó ez, hogy ha lopnak is a kint lévő aduval, akkor máshol visszakapjuk azt az ütést, ha meg nem, akkor vagy az aduban való közlekedésünkön segít vagy az ellenfél hosszú színét tartjuk fel az adunkkal.
Magyar Kupa, 4. leosztás
Az alábbi partiban a 3 szan kalandos vállalkozás volt – ketten elbukták, ketten megcsinálták. A felvevőjáték jópofa, de most az ellenjáték sokkal érdekesebb _hiszen fejben le kell játszani hozzá a felvevőjátékot_, ezért nézzük Kelet helyén ülve a történetet.
A treff dáma indulás után ütésben maradtunk, és újabb treffet hívnánk – de melyiket? Ha a partnerünknél ötös a treff, akkor a bubival kellene folytatni, nehogy véletlenül elblokkolódjon a szín, és ne lehessen végig lehívni. Szinte mindent lehet tudni a lapokról, Észak elosztása nyitott könyv: 1–4–5–3, és az is nagyon valószínű, hogy treffből királya, káróból ászos színe van, és pikk dámája nincs.
Ha picit előre gondolkodunk, akkor rájöhetünk arra, hogy az öt káró lehívásakor a partnerünk nem fogja tudni megtartani az összes treffjét – egy pikket és két kőrt eldobhat, de utána az ötödik trefftől meg kell válnia. Ekkor viszont a felvevő tudna ütni egy kőrt, ha lenne dámája, tehát partnerünknél a pikk dáma mellett a kőr dámának is ott kell lenni.
Ha idáig eljutottunk, akkor megnézhetjük az első ütésbe rakott kis lapokat is – nicsak, a partnerünk nem kérte a treffet! Hívunk tehát egy nagy kőrt _kis kőrrel legalább a bubit, de inkább a bubi-nyolcast ígérnénk_, és partnerünk a dámával ütve kis treffel folytatja – amit a felvevő a királlyal visz. Most már hiába zongorázza le a kárókat, a partnerünk egy picike kivételével eldobja a treffjeit _az ászt is_, és így elkerüli a végállást, a két kőr ütésén kívül mi fogunk ütni három treffet!
Ha a második ütésben kis treffet hívunk, és a partnerünknek nincs tízese _vagy nem azt teszi bele ebbe a hívásba_, akkor megtömtük ezt a partit, ugye látszik? Ha üt a treff ásszal és treffel folytatja, akkor az ötödik káróba nem lesz jó dobása.
Magyar Kupa, 19. leosztás
Ez szerintem aranyos parti, egyrészt a trükköket kedvelők, másrészt a színkezelési esélyeket nem nagyon ismerők miatt került ide.
Az indító kijátszásban még nincs trükk, de később majd lesz. Nyugat lehív három kőrt _AKQ_, de a negyediket már nem, helyette trükkösen a kis káróját helyezi az asztalra. A felvevő látja a veszélyt, kiüt a káró király, és lehívják a negyedik kőrt – de mindenre elszántan kicsit tesz, így Kelet tízesét viszi a dáma. A pikkek ráérnek, először a kárót próbálja ki a felvevő, és mivel a Nyugatnál lévő Kx sokkal esélyesebb, mint a másik kézben a T9, ezért a nyolcast hívja. Ebbe szépen esik a király – jöhet az asztalról egy treff. Kelet nem kockáztat, eléfekszik a treff dámával, amit a felvevő megüt az ásszal. Lehívja a káró dámát _a treff királyt nem_, majd pikk ász-pikket hív, amit a királlyal üt az asztalon. Ezek maradtak:
A pikk dámába most Keletnek el kell dobnia a magas káróját ahhoz, hogy elbukjon a parti! Varázslatos módon sikerült megszerezni négy káró ütést, mégse lett meg a 3 szan.
Kevésbé trükkös módon játszva bele lehet tömni a partit – ha Nyugat indulásból lehívja az összes kőrjét, és Kelet a káró kilencessel _vagy tízessel_ próbálja lebeszélni partnerét a káró hívásról. Ez a „jelzés” két ütést ad, ennél még az is jobb lenne, ha Nyugat kárót hívna az ötödik ütésben. Erre ugyan lenne három káró ütése a felvevőnek, és Kelet még be is szorulna a minor színekben, de ahhoz a negyedik kőrbe az asztalról pikket kellene dobni, és ilyen még a tanmesében sincs…
Három helyen meglett ez a 3 szan – kíváncsi lennék, hogy ezeken az asztalokon milyen trükkök mentek _ha valaki impasszt adott a pikk bubira, az kb. 2/5 esélyt játszott meg a 3/5 helyett_.
Magyar Kupa, 27. leosztás
Kőr dáma az indulás, ami után igyekszünk boldognak és felhőtlennek látszani – pedig nem vagyunk azok. A 4 pikk látszólag terített, ebben a 3 szanban meg könnyen bukhatunk, hacsak nincs nagy szerencsénk. Egyetlen reális esélyünk az, ha mindkét hiányzó ász Délnél van, kihagyjuk az első kőrt, és aztán jöhetnek a pikkek.
De a levegőben más van – az ellenfelek stílusának ismeretében szinte biztosak vagyunk benne, hogy az egyik ászt Észak markolja. Ezért megütjük az első kőrt és kis pikket hívunk – abban bízunk, hogy a pikk ász van Északnál, és nem találja el, hogy melyik minort kell hívnia.
Dél egy pillanatra megáll _ajaj, nála van az ász_, majd kicsit tesz, Észak meg a treff kettessel jelzi, hogy ez az ász nála van. Eljött a pillanat, hogy lehívjuk a hét ütésünket, hiszen ha folytatjuk a pikket, akkor még úgy is kiadunk öt kőrt és két ászt, ha a Délnél van a blokkoló kőr tízes.
Vagy ne adjuk fel? Ha Dél még egy pikket hagy ütni, akkor csak egyet bukunk, az nem rossz, hiszen ilyen elosztásnál jó ellenjátékra a 4 pikk se nagyon van meg. Esetleg még abban bízhatunk, hogy blokkol a kőr, és Dél valamiért mégis kárót hív a treff helyett.
Jó kis gondolatok ezek, csak az a kis bibijük van, hogy butaságok. Ha a káró 3–2, akkor már védhetetlenül megvan a parti, ha Észak maradék treffje AJT, és könnyen meglehet, ha AJx. Átmászunk a káró dámával, és meghívjuk a treff nyolcast, amit Észak nem üthet meg, hiszen akkor két treffet ütünk, és a kőrünk tart. Ha AJx van Északnál, és kicsit tett _hogy a bubit kellene betennie, azt nem mindenki ismeri fel_, akkor a kárók lehívása után megkapja treffel az ütést, és a kőr bubink még ütni fog. Nem gondoltuk volna a parti elején, hogy az öt káró ütésünk mellé egy-egy feketét és két kőrt fogunk ütni.
A tanulság meg az, hogy nem jó kicsivel kérni, mert Észak így a második ütésben kénytelen volt elpazarolni a buktatás egyetlen esélyét hordozó treff kettesét, ha naggyal kérnek, akkor meg boldogan eldobhatta volna a teljesen haszontalan tízesét vagy bubiját.
Magyar Kupa, 29. leosztás
Ez a lap tartozik a beszámoló elején feladott találós kérdéshez – az 1 treff indulásunkra a partnerünk 1 kőrt licitált, az ellenfelek passzoltak. Ennél sokkal jobb lapunk nem nagyon lehet, tehát szerintem le lehet adni vele a lehető legerősebb emelést. Hogy mi a Standard vagy Dallas rendszer szerint a lehető legerősebb emelés?
Nyilván az a legerősebb, aminél nincs erősebb – tehát, ha olyan magasságra emelünk, ahonnan már nincs tovább.
Kicsit komolytalannak tűnik ez a licitvezetés, de vannak benne tanulságok.
A „technikai” részt nézve úgy fest, hogy pikk indulásra esetleg ugyanaz az esélye a nagy szlemnek, mint a kicsinek, és kis szlemet mindenképpen mondanánk. Az indító kijátszás is lehet kis segítség, így még az is megtörténhet, hogy inkább teljesül a nagy, mint a kicsi.
Az „etikai” tanulság még fontosabb: messzire el kell kerülni az olyan licitvezetést, amikor invitet adunk valamire, amit a partnerünk nem fogad el – de mi mégis bemondjuk azt, amire invitáltuk. Ekkor nem tudjuk elhárítani a gyanút, hogy valami plusz információt kaptunk.
Példaként lehet említeni ebben a helyzetben azt, ha valahogy adu dámát kérdezünk, és a partnerünk töprengve licitálja, hogy nincs neki. Ekkor tuti, hogy ötös a kőrje, amit a szegényes fegyvereink miatt nem tudunk licitálni. Ha adu dámát kérdezünk, majd a nemleges válaszra 7-et mondunk, akkor nagyon kínos helyzetbe hoztuk magunkat.
Még csak annyit, hogy a múlt héten kitértem arra, hogy mekkora kockázata van a nagyszlem bemondásának akkor, ha a másik asztalon nem írják fel a kicsit sem.
Most is pont ez volt a helyzet, ezért végül is butaság volt kockáztatni
– káró indulást kaptunk volna a 6 kőr ellen
– 2 IMP volt a nyereség ahhoz képest, ha csak 6-ot mondunk
– ezzel szemben 7 IMP lett volna a veszteség akkor, ha elbukjuk a partit.
Néha nem ártana megszívlelni azokat a tanácsokat, amiket ad az ember.
