HUEN

Kezdőoldal

Scharnitzky Péter - 2012. május 23.

Utazás a turista osztályon – IMP II. osztály 5. nap

Ebben a fordulóban többször is előfordult, hogy a küzdő felek még nagy magasságban is folytatták a huzakodást, hogy melyikük is legyen a felvevő. Ehhez természetesen nagy elosztási értékkel bíró lapok is szükségeltettek. Elsősorban ilyen partikból válogattam.
 
 
 
 
 

3. leosztás

 
Kelet elosztásos lapjával úgy értékelte a helyzetet, hogy jobban érvényesül a lapja, ha ők lesznek a felvevők, ezért gémet próbált mondatni a partnerével. Dél viszont úgy látta, hogy az ő partnerének esetlegesen jól fekvő figurái ellenére is benne lehet a gém, ezért mentett. Mindkét játékos jól döntött. Bennem viszont felmerült mellékesen egy kérdés: érdemes-e a 4 szant megkontrázni? Ha van konkrét megállapodásunk _aminek remélhetően lényeges az információtartalma_, hogy a passz és a kontra miben tér el egymástól, akkor nyilván igen. Ha viszont nincs, akkor a kontrával többletlehetőséget adhatunk az ellenfeleknek, hogy ki tudják választani, melyik a jobbik színük _lásd egy korábbi cikkben a Budapest Kupa 16. partit_. Már ha fel vannak készülve ilyen helyzetre. Ez utóbbira screen használata esetén esetleg érdemes is lehet rákérdezni a kontra előtt.
 
24. leosztás
A gyenge 2-es lapunkkal mit licitáljunk, ha előttünk már mindenki említett egy színt a hármas magasságon?

 
Egy nagy magasságú káró bemondáshoz nyilván jó a lapunk, de nem biztos, hogy kell annyira sietni. Említsük meg a pikk színünket! Mikor újra szóhoz jutunk, kiderülnek a kettős színtalálkozások, és Kelet szlemerős lapja. Mit tegyünk? IMP-versenyen ilyen helyzetben inkább a kis veszteség a cél, és kevésbé az, hogy nyerjünk a partin. Mentsünk, és ne kockáztassuk meg azt, hogy az ellenfél jól ítélte meg a helyzetet, és tud tizenkettőt ütni!

 
Látszik, hogy a barátságos kőr elosztás miatt az ellenfél mindkét színében könnyen teljesíti a kisszlemet, míg ha mentünk, akkor optimális ellenjáték esetén is csak négyet adunk ki. De biztos, hogy mindig megtalálják az ellenfelek az optimális ellenjátékot? Ha a 6 pikket _amit a 6 kőrre mondanánk_ akarja Kelet elbuktatni, akkor a kőr ász ütése után könnyebben elhívhat a treff ász alól egy káró lopásért, mintha csak az 5 pikk ellen játszana, hiszen az utóbbi esetben katasztrófa lenne, ha az ellenfél ütne a szingli treff királyával. A szkórlap szerint a kilenc mentésből csak három helyen hozták ki a védők a maximumot.
 
5. leosztás

 
Észak egy kontrának talán jobban örült volna _bár nem bukik gém fölé a 2 pikk megkontrázva_, de Délnek pont olyan lapot osztottak, amit egyetlen licittel be tud mutatni. Ezzel az akcióval ráadásul Észak lesz a felvevő, így védett marad a pikk villája. A felvevő egyetlen dolga, hogy az ellenfél három magas kőrjéből az egyiket megüsse, és persze Nyugatot ne hagyja kis aduval pikket lopni. Ezzel a feladattal majdnem minden lejátszó megbirkózott.
 
17. leosztás
 
Dél a káró támogatás ellenére belicitálja hosszú pikkjét, mert némi pikk támogatással szívesen játszana gémet is. Másrészt indító kijátszást is sugall, ha úgy alakulnának a dolgok. Az események viszont váratlan fordulatot vesznek: kiderül, hogy Keletnél lapulnak a hiányzó pikkek. Nem baj, mert még visszatérhetünk a partner színéhez. A káró biztos kevesebbet bukik, mint a pikk. De vajon hagyni fogják azt játszani? Aligha. A kőr vagy a treff gémjük biztosnak látszik, és ha a pikk rosszul van kiosztva _minden jel erre utal_, akkor nem sok ellenjáték ütésünk lehet, ha a partnernek nincs ásza. A szlem sem lehet messze. Talán mégiscsak jobb lenne passzolni a 3 pikk kontrát, mert az aligha bukik háromnál többet, és így az ellenfél nem játszik szlemet. Mint látható, a treff kisszlem teljesíthető, ha a második pikk hívást magasan lopja a felvevő, míg Nyugat kezéből kőr adu mellett is lehet tizenkettőt ütni, mert Észak nem tud pikkel támadni. A mezőnyből egy párnak sikerült a szlemzónába verekednie magát, és a teljesítés közel 10 IMP-t hozott is a konyhára.
 
20. leosztás

 
Kelet lapja talán túl erős is a 2 szan induláshoz _gyakorlatilag nyolc ütés_, meg erősen színjátékra alkalmas. Amikor újra licitlehetőséghez jut, még nagyobb bajban találja magát: az ellenfél közbeszólt, amire a partner ugorva mondott szant. Ez mit jelenthet _vajon hány párnak lehet erre a nem túl bonyolult esetre megállapodása_? Szan invit, ászkérdés, minorok? A partner számára ott volt még a felüllicit lehetősége, ami biztos nem ászkérdés, de még ezzel sem jutottunk sokkal közelebb a megoldáshoz. Az esetből azt a tanulságot mindenképpen levonhatjuk, hogy érdemes olykor némi homokot szórni az ellenfél amúgy jól működő gépezetébe, hátha sikerrel járunk. Természetesen Nyugat 4 szan licitje túlzás. Ha passzol, akkor azért könnyebb megtalálni a vonal legjobb színét, a kőrt. Ha pedig mindenképpen be akarja mutatni a minorjait, akkor először passzoljon, majd utána mondjon 4 szant, ha úgy alakul a helyzet.
 
23. leosztás

 
Az előző után még egy lap, ahol felvetődik, hogy induljunk-e abszolút forsszal. Határesetben azt szokták javasolni, hogy inkább ne, mert egy csomó licitteret elveszítünk, és a kétszínű, de főleg a háromszínű lapokat nem fogjuk tudni kielégítően licitálni. Az adott kártyákkal viszonylag könnyen be lehet mondani a nagyszlemet 1 kőr indulás után is, mert Észak fel tudja deríteni Dél összes figuráját, és a legalább kilenc piros lapját. Szomorúan látom, hogy a mezőny majdnem fele még a kisszlemig sem jutott el. Az összes ütésre csupán két pár vállalkozott, és közülük is az egyik intuitív alapon, hanyagolva a „tudományos” módszereket _sajnos ezek voltunk mi_. A teljesítés nem okozott gondot, mert a piros színek barátságosan voltak kiosztva, így a negyedik menet káró magasan lopható az asztalon.
 
7. leosztás

 
A szan gém treff indításra is teljesíthető még akkor is, ha Észak már az első kőr hívásba beleteszi a királyt _persze ha dubló figurája lenne…_, mert még így sem tudja elvágni a kezet az asztaltól. Izgalmasabb a kőr gém, mert ebből látszólag kiáll két treff, valamint egy-egy kőr és pikk ütés is. Ha a felvevő megsejti, hogy a pikk impasszal nem érdemes kísérleteznie, akkor játszhat arra, hogy a pikk dáma mellett a hosszabb káró is Észak kezében van, mert ekkor segít az adubeszorítás. Tegyük fel, hogy treffel támad az ellenfél, majd Dél a kőr és treff ütése után pikket hív. A negyedik menet adu hívásakor ez a helyzet:

 
Az asztalról egy kis pikk megy el, és Észak tehetetlen. Ha egy pikktől válik meg, akkor magas a kézi bubi, ha egy kárótól, akkor egy lopással magasítható a negyedik káró. Ezt a végállást a védők úgy kerülhetik el, ha korábban kétszer is hívnak pikket, hogy lerombolják az átmenetet a felmagasított káróhoz. Ebben az esetben viszont segít a felvevőn egy szimpla pikk-káró beszorítás, igaz, ehhez már az kell, hogy Északnál legyen mindkét káró figura. Most az előző ábrához képest annyi a különbség, hogy már kiment a pikk király _mindenkinek eggyel kevesebb pikkje van_. Az utolsó adu hívásakor Északnak már nincs jó dobása.