Kezdőoldal

A Magyar Kupa budapesti ágán csapatunk, a TMX nem hozta az elvárhatót, kiestünk a selejtezőkön, és csak a Pikk Kupában folytathattuk. Ekkor kaptuk partneremmel, Hodosi Péterrel a meghívást, akarunk-e a Vidékbajnokság csapatversenyében játszani egy igazi vidéki párral (mivel mi tősgyökeres pestiek vagyunk). Kiderült ugyanis, hogy a szabályok szerint, aki nem játszik az MK főágon Budapesten, részt vehet ezen a versenyen. Sikerült is egy erős párt csapattársnak invitálnunk, a Grezsa Krisztián–Zsák Zoltán kettős neve ismerősen (és jól) cseng sokunknak. (A félig budapesti, félig szegedi csapat: Hodosi Péter–Gulyás Dániel, Grezsa Krisztián–Zsák Zoltán – további fotók a versenyről a Bridzsélet Facebook-csoportjában Fenyves Jenő posztjában)

Így történt, hogy pénteken megjelentünk Tatabányán, ahol nagyon kedvesen fogadtak, bár néhányan persze kérdően néztek, hogy hogyan kerültünk ide? Szerencsére a többség örült, hogy talán emelünk a verseny színvonalán picit (ebben mi ekkor még csak reménykedni tudtunk…).

A verseny megnyitóján maga a tatabányai polgármester, Szücsné Posztovics Ilona mondott nagyon kedves beszédet. Nem véletlenül járt ott, hiszen a versenyen az ő, valamint a tatabányai bridzsklubok, a TSC Bridzs Szakosztálya és a KEM Bridzs Egyesület és további szponzorok révén ingyenesen játszhatott mindenki, nagyon köszönjük a támogatást! A versenyzők meghálálták a bizalmat, hiszen a Kolibrik támogatására kitett dobozba szépen gyűlt a pénz, végül több mint 150 ezer forintot adtak át Hodosi Péternek, a Kolibri Projekt atyjának. Ezért külön köszönet a játékosoknak.

Köszönjük továbbá a szervezést Lévai Ferencnek és csapatának, a verseny zökkenőmentes lebonyolítását pedig Szetei Zsoltnak.

Ezek után pár szót a csapatversenyről is. Mivel 16 csapat indult, két nyolcas csoportban teljes körmérkőzést játszottunk: péntek délután és este öt, szombaton este két meccsel – a kettő közt pedig szombaton lezajlott a párosverseny is.

Az eredmények itt találhatók.

Egy nagyobb és egy kisebb győzelemmel kezdtünk, majd jött az első rangadó a DEAC-MEAFC ellen.

Sok meccsen nagy izgalmakat hozott ez a parti:

Általában egy passz után Nyugat indult 3 vagy 4 kőrrel, erre legtöbbször Észak passzolt, a 4 kőrt pedig teljesítették. A mi meccsünkön Dél indult 2 pikk kapcsolt indulással, 4 kőr–4 pikk–5 kőr, ez bukott egyet kontrával a természetes pikk dáma indulásra. A másik asztalon, szerencsére nem hagytam magam miután partnerem passzolt, és kontráztam a 4 kőrre, így mi is megtaláltuk a jó 4 pikket, az 5 kőrt pedig ugyanúgy buktattuk, unalmas húzó. Az eredmény rangadóhoz méltóan 11–11 lett a későbbi ezüstérmes ellen.

Kis partikon írtunk a később negyedik Veszprém ellen, így jó pozícióból kezdtük a második napot, ami tehát csak 2 fordulós volt a párosverseny miatt.
Legyőztük ugyan a Nagykanizsát, de ezzel a szép partival szoros lett a végeredmény.

Ellenfelünk, Gőcze Gyula bátran 4 pikket vállalt, és jól is játszott! A kőr király indulást ütötte, és körbeengedte a pikk tízest. A harmadik kőrt ellopta, a káró harmadik menetét pedig az asztali adu dáma vitte. Pikk impassz a király ellen, és már csak a treffet kellett eltalálni, 420 és 7 pont oda, miután odaát 2 pikk lett a felvétel.

A kedves helyi kezdő hölgyeket sajnos nem tiszteltük (szégyen!), és a nagy győzelemmel megnyertük a csoportot.

A vasárnapi döntőket egy Kiskőrös elleni rangadó nyitotta.

Ahogy Dombi Gergely barátom mondja, egy statisztika szerint kétséges lapokkal ki kell zárni 2 pikkel, mert azzal szinte mindig jól jár, aki elindítja.

Nos, partnerem elindult 2 pikkel általános bellben ezzel a lappal: KTxxxx, xx, x, JT9x és nyert! A 3 pikket ugyan elbuktuk, de a másik vonal 4 kőrje elvehetetlen volt, +790 és 12 ide.

Mi egy jó szlemen írtunk, ők egy jó kézből játszott gémen, azonban a döntő ez volt.

Mindkét asztalon Nyugat 1 pikkje után Észak jelezte kétszínű lapját. Én 4 pikkre ugrottam, ezzel véget ért a licit, egy szür. Odaát azonban kontrával kezdett Kelet, erre Dél tudott kőrt licitálni, Észak pedig bátran mentett nagy elosztású lapjával, ami annyira jó mentés volt, hogy teljesült! Összeírtuk a 650-et és a 850-et, 17 pont ide. A végeredmény pedig 39–23.

Egy újabb kedves helyi csapat következett, az ő legyőzésüket követően következett a Tatabánya TSC, azaz a legerősebb helyi csapat, akik végül a bronzérmet szerezték meg.

Az amúgy magas színvonalú meccsen egy szlemparti dönthetett volna, amit sehol máshol nem mondtak be – azonban mindkét felvevő eltempózta a mellékszín magasítását (nevüket fedje jótékony homály), így kihúztuk az egy bukást, a meccset 9–7-re nyertük.

Az utolsó fordulóban újabb tatabányai csapat következett. Ők az alapszakaszt megnyerték a másik ágon, tehát ez nagy rangadó kellett volna legyen, azonban vasárnapra elfáradtak, és minden meccsüket elveszítették, sajnos a mi meccsünk sem a szép megoldásokról marad emlékezetes, hanem hogy 19–0-ra győztünk, és veretlenül nyertük meg a 2022-es Vidékbajnokság csapatversenyét.

Bár igyekeztünk elhárítani a vándorkupát, mivel nem voltunk 100 százalékban vidékiek, a sportszerű debreceniek ragaszkodtak hozzá, hogy megérdemeljük, így boldogan emelhettük a magasba. Köszönjük!