Kezdőoldal

A napi- és hetilapok bridzsrovatai persze nem álltak le, de a világháború utáni kommunista érában túl sok írásos anyaghoz nem lehetett hozzáférni, ráadásul a papír alapú dokumentumok keresése, kutatása éveket vett volna igénybe. Ezért nem csoda, hogy az 1938-as nagy bridzssiker egyre inkább halványodni kezdett, és 83 év elteltével már egyre nehezebb rekonstruálni. A főszereplőknél pedig már nem tudunk érdeklődni, hiszen ők régóta az égi versenyeken játszanak. Hogy mégis megidézzük e szép napokat, annak a szándékon kívül az is az oka, hogy segítségünkre sietett a digitalizálás és az internet. (Ottlik Géza köszöntője a Bridzséletben)

Az 1937-es budapesti világbajnokságon elért harmadik hely a magyar csapat és a közvélemény számára kudarcnak számított, mert az 1934-es „aranycsapatból” Leitner Ferenc kivételével mindenki játszott. Talán ez lehetett az oka annak is, hogy a válogatottat adó világhírű FÉSZEK az 1937. november 22-én befejeződő csapatbajnokságon nem szerepelt jól, játékosai közül Alpár Imre és Keleti Andor nem is vállalták a játékot. A csapatba kerülő „új FÉSZEK-tag, Zichy Ede gróf azonban minden tekintetben beváltotta a hozzáfűzött reményeket” – írja a szaklap.

A Pesti Napló már az 1937. évi bajnokság októberi szakaszában piszkálni kezdi a FÉSZEK Klubot: „Feltűnő az eredmények közt a tavalyi bajnokcsapat, a FÉSZEK gyenge szereplése. Eddig egy döntetlent, egy félgyőzelmet aratott, most pedig félvereséget ért el a Dunásokkal szemben. Igaz, hogy két válogatott játékosuk, Alpár és Keleti eddig nem játszott, de a kitűnő gróf Zichyvel kiegészített csapat így is jobb eredményeket érhetne el. Külön pikantériája a dolognak, hogy Alpárnak semmi oka sincs arra, hogy távoltartsa magát a meccsektől. Sokan úgy vélik, ez az egyébként nagyszerű játékos – primadonnáskodik. Kéreti magát. Ami annál feltűnőbb, mert »forgóban« gyakran látható a bridzsasztal mellett. Márpedig ha valóban nagyon el van foglalva, mért játszik versenyen kívül? Ha meg ráér, mért nem segít csapatán! Amíg még lehet.”

Az 1937. évi bajnoki címet a Darvas Róbert, Ferenczy György, Szerviczky György, Widder Lajos összeállítású Országos Magyar Bridge Club (OMBC) nyerte meg, tehát feltűntek a trónkövetelők. Ezért Pétery Jenő szövetségi kapitány nem volt könnyű helyzetben, amikor döntenie kellett az 1938-as Eb-re készülő magyar csapat összeállításáról. A régiek vagy az újak? Ez volt a kérdés. Az Eb indulási szándékot persze közölni kellett, de a játékosokat jóval később, a verseny előtt pár héttel kellett csak megnevezni, ezért idő volt még bőven. És Pétery a döntést nem kapkodta el. Kétségtelen, hogy néhány tehetséges fiatal és a legújabb bridzscsillag, Widder Lajos feltűnése sokat változtatott az erőviszonyokon. Bizonyságul álljon itt a csapatbajnokságon játszott alábbi két leosztás:

Dél 6 kőr felvétele ellen Nyugat a káró királlyal támadt. Widder lopott, aduval asztalra ment és kis pikket hívott a dámához. Kelet kicsit tett, ütött a dáma. A felvevő asztalra ment a kőr kilencessel, a káró ászra eldobta vesztő pikkjét, és csak egy treffet adott ki. Keleten az se segített volna, ha berohan a pikk ásszal, mert akkor a pikk királyra és a káró ászra elmegy két kézi treff, így Dél akkor is teljesít. Ezt a manővert Morton’s Fork Coup-nak hívja a szakirodalom, de 1937-ben Widder Lajos még nem tudott e technikai fogás elnevezéséről. Ő csak egyszerűen végrehajtotta. Persze el kellett hozzá találni, kinél van az ász, mert ha Nyugatnál, akkor Délről kell hívni a pikket.

A Kovács Lászlóval páros világbajnok Pór Andor (néhol András, Endre), a BEAC technikai fenoménje is megvillantotta tudását.

Pór 4 pikket játszott Dél helyén. Nyugat treffel kezdett, a királyt ütötte az ász. Dél kis kőrt hívott, a treff visszahívást lopta, majd káróval kétszer asztalra ment, hogy ellopja treffjeit. Ezután lehívta a pikk ászt és a kőr ászt, kőrrel kiszállt, és az ellenvonal nem tudta megakadályozni, hogy üssön még a pikk király és a pikk bubi.

A Pesti Napló beszámolt arról, hogy 1938. február 24-én ünnepélyes társasvacsora keretében osztották ki az 1937-es bajnokság győzteseinek és helyezettjeinek díjait. (Vajon miért szűnt meg mára ez a szokás?) A Magyar Bridzs Szövetség nevében vitéz Dormándy Géza ny. tábornok, a szövetség elnöke tartotta az ünnepi beszédet. Pétery Jenő szövetségi kapitány pohárköszöntőjében szóvá tette, hogy néhány kiváló játékos vissza akar vonulni. Őket arra kérte, másítsák meg elhatározásukat, mert a sikerek kötelességekkel járnak. A győztesek nevében Widder Lajos köszönte meg a díjakat, melyeket Kállay Tibor ny. miniszter, a szövetség díszelnöke adott át a nyerteseknek.

Az 1938-as Eb felkészülési tervének része volt egy Ausztria elleni március elejére kiírt bécsi hármas csapatverseny. A korabeli tudósítások szerint a magyar válogatott csapatok összeállítása egyes játékosok érthetetlen lemondása folytán nehézségekbe ütközött, ezért valósággal kapóra jött Paul Stern, a világbajnok osztrák csapat kapitányának távirata, aki váratlan súlyos betegségre hivatkozva lemondta a találkozót. A bennfentes sajtó azonnal reagált. Megállapították, hogy Pétery Jenő szövetségi kapitánynak szerencséje volt, hogy elmaradt a mérkőzés, mert a magyar csapat nemzetközi mérkőzésre ilyen készületlenül még soha nem állt volna ki. A lemondás igazi oka persze nem a betegség volt, hanem a közbeszóló történelem. Azaz az Anschluss. Hitler ugyanis márciusban ellenállás nélkül Németországhoz csatolta Ausztriát, így többek között a világbajnok osztrák bridzsjátékosoknak is hamarosan menekülniük kellett. Stern Londonba, Hans Jellinek Norvégiába emigrált, de előbb-utóbb a csapat többi tagja is szétszéledt, ki Párizsba, ki Svájcba, ki Amerikába távozott.

Vízválasztó szerepet játszhatott a márciusban Ótátrafüreden megrendezett hagyományos nagyverseny sikertelensége is, melyen Magyarországot két csapat, a FÉSZEK Klub és az MTK képviselte. Az osztrák nagyágyúk távollétében a győzelemre esélyes FÉSZEK Cohen Rafael, Klór László, Ferenczy György, Zichy Ede gróf és Ottlik Géza összeállításban játszott. A késő éjszakába nyúló verseny első napján a magyar csapatoknak jól ment a játék, de volt más látnivaló is. „Nagy derültséget kelt minden ellenfél ellen Ferenczy György, aki kabaláját, kis barna csont teknősbékáját kirakja az asztalra és kijelenti, hogy a »Mariska« nyakában látható aranyzsinór nem más, mint őnagyságán dekoltált új estélyi ruhája. Akár a kabala az oka, akár nem, annyi azonban bizonyos, hogy Ferenczy és társai eddig igen jól játszottak.”

De jött a feketeleves, mert egyik napról a másikra megfordult a helyzet. Amilyen kitűnően szerepelt a FÉSZEK az előmérkőzéseken, olyan érthetetlenül gyengén dolgozott a döntőben. Mintha meg lennének babonázva a máskor oly kitűnő játékosok: gyakran olyan kezdetleges hibákat követnek el, hogy a közönség egyre gyérül az asztalok mellett. A FÉSZEK, melynek csapata veretlenül elsőnek került döntőbe, az első két fordulóban maximális vereséget kezdett. A nyílt teremben a Ferenczy–Zichy gróf–Klór trió most is jól játszott, de a zárt szobákban a Cohen–Ottlik pár korántsem játszott olyan bravúrosan, mint a selejtezőben, ahol ők szerezték a legtöbb pontot. A verseny végül nagy izgalmak között ért véget, mert az utolsó leosztásokig teljesen nyílt volt az állás, amit az jellemez a legjobban, hogy a legutolsó fordulóban az MTK egy nagy győzelemmel akár első is lehetett volna. Ehelyett vereség következett be, és az MTK csak hatodik lett. A FÉSZEK a finisben újra feltámadt, három győzelmet szerzett, de ez is csak arra volt elég, hogy a nyolcadik helyről a negyedikre ugorjon. (Tudósítás a Tátrából)

A tudósítók megállapítják, hogy mindkét magyar csapat játékosai sok játszmában ragyogó bravúrokkal kápráztatták el a nézőket, öt perccel később pedig lehetetlen hibákkal rémiszgették a kibiceket. Ez a szeszélyes, megbízhatatlan játék nem keltett jó benyomást. A FÉSZEK játékosai közül egyedül Klór játszott jó formában, de a verseny történetéhez hozzátartozott az is, hogy a FÉSZEK egyik tagja, Ottlik Géza a döntők elején kivált a csapatból.

A bridzssajtó a tátrai tanulságok alapján arra a konklúzióra jutott, hogy a magyar válogatott csapatot teljesen át kell szervezni, mert jó átlagjátékkal bármelyik magyar csapat fölényesen nyerhette volna meg a versenyt. A jó átlagjátéktól a két, Tátrában vendégszereplő magyar csapat azonban messze elmaradt.

A sajtó mentségére szóljon, hogy írtak azért jókat is. Az Ujság című lap Szerencse vagy tudás? alcímmel bemutat egy partit, melyet Ottlik Géza az előmérkőzéseken egy prágai csapat ellen játszott.

A magyar pár a blank kárókat külön-külön értékelve kissé túllicitálta a lapot. Szerencsére a jó ellenfél sem káró ásszal, sem pikkel nem indult, hanem aduval kezdett – írja a tudósító. Ottlik kézben ütött és habozás nélkül lehívta a pikk ászt. Ezután elvette a két maradék adut, majd lehívta magas kőrjeit, kézből kárót és pikket dobva. Ezután ellopta a káró királyt és kis pikkel kiszállt. Nyugat hibázott, mert nem a királlyal ment be, Kelet ütött a dámával és csak dob-lopot tudott hívni, így a felvétel teljesült. A kibicek sokáig találgatták, hogy a szerencse, a felvevő tudása vagy az ellenfél rossz játéka segítette-e a magyarokat az értékes 6 treff teljesítéséhez. Kétségtelen: ezúttal mind a három körülmény összetalálkozott.

Egy kis idő elteltével a fenti cseljáték elleni védekezést az ellenvonalon (a partiban a király tevését a második helyen) majd Krokodil Coup-nak fogja hívni a bridzsvilág. 1938-ban Ottlik még nem ismerte ezt az elnevezést, a trükköt viszont igen, sőt, az is lehet, hogy ő játszotta meg először.

A Klór–Ferenczy pár egyik szép ellenjátékát is közli az Ujság, melyet egy prágai csapat ellen játszottak.

A felvétel normál ellenjátékra teljesíthető, kiáll két kőr és két treff. Klór azonban másképp gondolta. A treff ásszal kezdett, majd kétszer kis kőrt hívott az ász-király alól, és Ferenczy treff hívásait ellopva elbuktatta a partit.

„A verseny egyik estjén legnagyobb sikere Ferenczy játékának volt. Ferenczy ekkor nem Culbertsont, pikket vagy szanzadut játszott, hanem Chopint, Lisztet és Mendelssohnt. Ez a néhány »játszma« minden bridgezőnek osztatlanul tetszett.” – zárul Ladányi Lóránt tudósítása.

(június 25-én folytatjuk)