Kezdőoldal

– Tudomásomra jutott, hogy több király panaszt emelt Önnél miattam, pontosabban miattunk, ászok, miniszterelnökök miatt. A királyok azt kifogásolják, hogy bennünket, ászokat a törvény föléjük rendelt, holott a tradíciós felfogás szerint a király a nemzet vezére és az államhatalom az ő személyében összpontosul.

Erre csak azt válaszolhatom, hogy az idők megváltoztak és az új törvényeket a célszerűség és szükségesség hívta életre. Ezeknek a törvényeknek engedelmeskednünk kell, ezek többeknek szolgálják a javát, mint ahánynak kárát okozzák.

Sajnos a fentinél súlyosabb és becsületbe vágóbb panaszok és híresztelések is vannak velünk szemben. Egyesek azt állítják ugyanis, hogy mi, ászok vadászunk a királyokra, sőt mi több, engem már több királygyilkossággal is megvádoltak. Határozottan visszautasítom ezeket a vádakat és állítom, hogy engem soha személyi gyűlölet vagy rosszindulat működésemben nem vezetett. Ezen állításom bizonyítására álljon itt egy játszma, melyben helyzetemnél fogva mód lett volna arra, hogy a királyt leüssem, a felvevő azonban – ki még én fölöttem is hatalmat gyakorol – lehívott engem és ezzel felszabadította a veszélyes helyzetben lévő királyt. Én a magam részéről nagyon is helyeseltem az intézkedést, mert csak ez vezetett sikerhez. Azt hiszem, ez a leghatározottabb bizonyíték az ellenem felhozott aljas vádakkal szemben!

A licit elkeseredett és pontatlan volt. Józan megítélés mellett még 1 szanzadut sem vállalnánk szívesen az Észak–Dél lapokkal, aminthogy pikk indulásra még az 1 sem teljesíthető. Mégis, egy csapatmérkőzésen adódott a parti, mindkét csapat egyformán licitált. Ennek magyarázata az volt, hogy az egyik csapat nagy fölénnyel vezetett. A hátrányban lévő csapat a rizikós felvételeket is vállalta, az előnyben lévő pedig észszerűen lépést tartott a másik kockázatos játékmódjával, nehogy esetleges nagy fogásokra adjon alkalmat, amivel a hátrányt esetleg ki lehet egyenlíteni.

Mindkét asztalnál a kőr hetes volt az indulás. Nyugat sok magas lap birtokában természetesen hosszú színéből indult. Ez az indulás azonban rendkívül kedvező a felvevőre.

Az egyik asztalnál a játék a következőképpen zajlott le (A Next gomb segítségével követhető a két játék az ábrákon – a szerk.). Az első ütést Dél kőr bubija csinálta, felvevő a 11-es szabály alapján kiszámította, hogy Keletnél kőrben semmi sincs, kőrt folytatott, impasszolt, ütött az asztal kilencese. Most treff hívás következett, Dél ütött a királlyal, kárót hívott és Nyugat bubiját a dámával ütötte. Lehívta a káró ászt. Nyugat bedobta a királyt, újabb káró jött, Kelet került ütésbe. Pikket hívott. Dél a kilencest adta, Nyugat a tízessel fedett, az asztal került ütésbe és a felvétel megbukott, mert felvevő csak három kőr, három káró, egy treff és egy pikk ütést csinált. Ha még egyszer kézbe jutott volna, teljesít, mert még egy kőr impasszt adhatott volna, és így három helyett négy ütése van kőrben.

A másik asztalnál szintén a kőr hetes volt az indítás. Felvevő ütötte kézben a bubival, kőrt hívott vissza és ütött az asztal kilencese. Eddig a két asztalnál egyformán ment a játék.

Most azonban a második asztalnál ülő felvevő lehívta Észak Káró Ászát, engem. Nyugat a bubit adta. Felvevő treffet hívott és kézben ütött a királlyal. Most Délről kis káró hívás következett, Nyugat kicsit adott, Észak dámája ütött. Észak kárót hívott vissza. Nyugat került ütésbe. Lehívta a pikk ászt, melybe Észak a királyt adta. Nyugat pikket folytatott, Dél dámája került ütésbe. Dél kőrt impasszolt, majd lehívta 13. káróját, és így összesen 4 kőr, 3 káró, 1 pikk és 1 treff ütést csinálva teljesítette a játszmát.

A lényeges különbség a két játszmavezetés között az, hogy utóbbi esetben a felvevő megakadályozta, hogy a káró szabadítás alkalmával Kelet jöjjön ütésbe, akinek a pikk hívása esetén nincs több kézi átmenet. Nyugat ez ellen is védekezhetett volna oly módon, hogy a káró ászba bedobja királyát. Ez az áldozat viszont azt az előnyt adja a felvevőnek, hogy a káró szín optimális kezelése érdekében egyszer sem kell kézből kárót hívnia.

A káró király bedobása esetén a játék így alakult volna. A káró ász után Észak treffet hív, Dél üt a királlyal (az ellenjáték számára hátrányos Kelet treff ütése az első menetben), kőrt impasszol, lehívja a káró dámát (Nyugat bedobja a bubit), Kelet kerül ütésbe, és az ellenjáték nem tudja megakadályozni, hogy Észak ne kerüljön ütésbe a negyedik káró lehívásához. Felvevő így is teljesít.

Azt hiszem, ez a parti teljesen igazolja, hogy nincs bennem a királyok ellen irányuló elfogultság. Sőt, többet mondok, közöttünk viszály mindig csak akkor keletkezik, ha a király az ellenzéki padsorokban foglal helyet. Ha az én oldalamon áll, irányításom mellett mindig megosztjuk és jól elvégezzük feladatunkat.