Kezdőoldal

Veszettül kóválygott a gyomrom. Talán egy kis konyak segít, gondoltam. Elővettem finom ötcsillagos Médoc-omat, megittam egy pohárkával, ízlett. A második pohárka határozottan ízlett. A harmadik pohárka után – milyen különös – az üveg címkéjén lévő csillagokat kárónak láttam. A következő fokozat az volt – láttak már ilyet? –, hogy a címke a káró ötösnek tűnt fel. No még egy pohár, és a Káró Ötös – csodák csodája – megszólalt:
– Hiába kábítod magad, Róbert, ez nem segít. Elrontottad a gyomrod, mert sokat ettél, mohó voltál…
– Hát ezért jöttél, hogy leckéztess? – mérgelődtem. – Erre nem vagyok különösen kíváncsi. Azt hittem, valami érdekes bridzsügyben jelentél meg nekem.
– Nagyon is bridzsről van szó és a te mohóságodról egyben. Egy veled kapcsolatos élményemről akarok beszámolni ugyanis. El kell mondanom, mennyire örülök, valahányszor a te vezényleted alá kerülök. Ha emlékezetemben végigfutok közös élményeinken, csak sikereket találok… Egyetlenegy játszmát kivéve. Erről a partiról akarok most beszélni. Hangsúlyozom még egyszer, kivétel volt e játszma és alig jellemző rád.

Te Dél helyén ültél és felvevője voltál a 6 treff felvételnek.

Nyugat a pikk királlyal indult.

Te, Róbert mester, okosan a treff kilencessel loptad, fenntartottál egy lehetséges treff átmenetet a kéz ötösével. Ezután lehívtad a treff ászt, amibe Nyugat bubija esett. Most átmentél a kőr ászra, Kelettől a dáma esett. A káró kettest hívtad, impasszoltál a bubival, sikerült. Átmentél a treff nyolcasra, Nyugat pikket dobott. Leloptad az asztal utolsó pikkjét. Lehívtad most a káró királyt, majd a káró ászt, a kárók összeestek, így magas lettem én, a káró ötös, a szín utolsó kártyája.

A játszmát e pontjáig remekül vezetted úgy pszichológiai, mint technikai szempontból.

Eliminációs tervet forgattál fejedben. Úgy gondoltad, hogy majd kiadod az ütést kőrrel, és ha az ütésbe kerülő ellenfélnek nincs több kőrje, megnyered a partit, pikket kell visszahívnia, ami se asztalon, se kézben. Asztalról dobsz, kézben lopod. Finom pszichológiával még eliminációs terved elárulása (a második pikklopás) előtt lehívtad a kőr ászt, amíg az ellenfelek nem gondolnak arra, hogy eldobják tehertételt jelentő figurájukat az ászba. Szerencséd is volt a káró fekvésben.

A nyolc ütés lejátszása után az asztalon két adu, két kőr volt és én, a magas káró ötös. Kezedben ugyanekkor két adu és három kőr. (A Next gomb segítségével lehet követni a lejátszást – a szerk.)

És most következett a szomorú pillanat. Te felém nyúltál, hogy lehívjál.

Ez egyszer életemben elvesztettem tárgyilagosságomat, pártos voltam érdekedben. Belekapaszkodtam az asztal zöld posztójába, mert tudtam, hogy a hívás rossz. Te azonban bebizonyítottad, hogy fizikai erő dolgában fölényben vagy velem szemben, mert mégis csak fölemeltél a posztóról; közben egy mondatot mormogtál a kártyák átkozott ragadásáról. Felettem aratott győzelmed lett a veszted, a bukásod.

Kelet átlátta tervedet, eldobta a kőr királyt, nehogy eliminált helyzetben ütésbe kerüljön vele. Így aztán Nyugat még két ütést csinált a kőr bubival és kilencessel.

Vétkes mohóság volt részedről, hogy korán lehívtál engem, magas káródat. Egy kis türelemmel kellett volna lenned. Ha a káró lehívás helyett kőrt hívtál volna, Kelet tényleg eliminált helyzetbe kerül. Így azonban alkalmat adtál Keletnek, hogy megszabaduljon a kőr király terhétől.

– Ejnye-ejnye, hm, hm – köhécseltem kínosan –, nem emlékszem erre a játszmára.
– Nem emlékszel, Róbert? No lám, pedig én azt hittem, hogy nem is volt olyan érdektelen. Nem akarlak megsérteni, de úgy látszik, rád is vonatkozik a meghatározás: „az emlékezet a bridzsjátékosnak az a képessége, melynek segítségével jó játszmáit rekonstruálni tudja”.