Kezdőoldal

Bosszantott az a szemtelen pletyka, mely a Pikk Nyolcas révén került vissza hozzám. Ismertem azonban a komisz hírecske terjesztőjét, és elhatároztam, hogy erélyesen kérdőre vonom. Elővettem hát mindjárt az arcátlan fecsegőt, a Pikk Tízest, fülön fogtam és ráolvastam bűnét:

– Azt meséled rólam, te, csirkefogó, hogy Lilla kikosarazott, mert nem vagyok elég jó bridzsező. Felelj, mi az igazság?
– Óh, Mester – felelte látszólag megszeppenve –, rosszindulatúan elferdítették a dolgot. Én azt mondtam, hogy Éva azért nem megy feleségül hozzád, mert fél, hogy amilyen jó bridzsező vagy, olyan rossz férj leszel.
– No ez már egészen másképp hangzik, bár ez se igaz. Alapjában véve mi közöd neked az egészhez? Miért avatkozol bele mindenbe?
– Bevallom, Mester, kicsit kíváncsi természetű vagyok.
– Kicsit nagyon is. Mi újság egyébként?
– Óh, semmi különös. Hallottad már, hogy Herzék válnak? A fiatalasszony többek közt sógorával, Herz Bubival is kikezdett, és botrányos jelenetek voltak.
– Hát valamit pikáns partit nem tudsz?
– Azt is tudok. Elmondhatom Vadász Benő és Sima Bella házasságának körülményeit.
– Engem bridzsparti érdekel, nem házasság.
– Bridzsparti ez, először is, mert mindketten szenvedélyes bridzsezők, másodszor, mert éppen egy 3 szanzadu hozta az ifjakat közel egymáshoz. Alkalmam volt betekinteni Benő naplójába, és mint diszkrét ember, ennek vonatkozó részét idézem neked.
– Nagyon helyes.

***

Febr. 22. Rettenetes volt. Az ellenfél 3 szanzadut licitált be, nekem kellett indulnom. Miközben azon gondolkoztam, hogy ötös kőrömből a királlyal, vagy tízessel induljak, partnerem elindított a kőr kettessel. Neki is öt kőrje volt, az ásszal. A felvevő zárolta a színt. Eredmény: 5 szanzadu. Megfogadom, hogy egy évig nem veszek kártyát a kezembe.

Febr. 24. Vacsora Winteréknél. Asztali szomszédnőm Sima Bella volt, profilja klasszikus, mint a treff dámáé. Anyagilag? Állítólag 150 ezer figurája van. Vacsora után együtt játszottunk. Bella merészen és ötletesen bridzsezik. Partnernőm volt éppen a következő partiban:

Saját lapom és Észak–Dél szanzadu licitjei elárulták nekem, hogy Bella blöffölt. Legkedvezőbbnek látszik az egyik piros színből elindulni. Nem akartam azonban „normális” indító kijátszást produkálni – meg akarom nehezíteni a felvevő számára a lapelosztás kiszámítását és a blöff leleplezését. A kőr hatos indítást választottam.

Észak hármasát Kelet a királlyal fedte, és ütésben maradt. A káró tízest hívta vissza. Dél bubiját a dámával ütöttem, és a káró kettest játszottam vissza – ismét megzavarási szándékkal –, amibe Kelet a királlyal feküdt, Dél kiengedte. Kelet újra kárót hívott, Dél ütötte az ásszal, az asztal kőrt dobott.

Felvevő lehívta a treff dámát és bubot, majd egy kis treffet átütött az asztalon. Én természetesen „jeleztem” a kőr nyolcassal, Kelet adott treffet. Észak ismét treffet hívott, Kelet és Dél kőröket dobtak.

A játszma most érkezett a kritikus pontra. Átgondoltam a helyzetet – a felvevő szempontjából. Öt biztos treff ütése van és a káró ász. Kezében a pikk király, ez biztos. A pikk ász-királlyal van tehát nyolc ütése. Utálattal láttam a pikk szín helyzetét. Se tízese, se kilencese nincs, kénytelen tehát a normális pikk impasszt játszani, ami sikerülni is fog. Ha csak erről van szó, ezen könnyen segíthetek. Eldobtam a pikk kilencest, az ötödik treffre pedig a pikk tízest. Dél arca kiderült. Örömmel látta, hogy az asztali pikk bubi és nyolcas most már egyenrangúak, impasszolhat Kelet dámája ellen. A siker biztos reményében hívta a pikk bubit az asztalról, megadta az impasszt és – nem ütött többet. Kőrrel átadtam Bellának az ütést, ő még 2 kárót hívott le.

(A Next gomb segítségével követhető a lejátszás – a szerk.)

Szívderítő parti volt. Bella licitbeli és az én ellenjátékbeli huncutságom remekül kiegészítették egymást. Összenevettünk Bellával, tekintetéből a cimboraság elektromos szikrája pattant felém…

(Látod, Mester, korholsz engem, hogy minden lében kanál vagyok. Íme, milyen fontos ez a bridzsben. Benő beavatkozott a játékba, eldobott engem, a Pikk Tízest, megváltoztatta a pikk szín szerkezetét, így buktatta el a felvevőt.)

Márc. 5. Egy üzleti levélben likvidáció helyett licitációt írtam. Vajda, a csoportfőnök nagy murit csinált. Nem tudom, miért van olyan nagy hangja, fogalma sincs az eliminációról.
Az estém viszont kellemes volt. Bellával játszottam a Hotel Palermóban. 85 plusz. Hazakísértem, és őszintén megvallottam neki, hogy a 4-5 szan konvenciót túl merevnek tartom. Ő osztotta nézetemet és nem titkolta, hogy tetszik neki a játéktechnikám.

Márc. 16. Érzem, hogy Bella jó szívvel van irántam, fel van magasítva, sajnos nincs alkalom, nincs átmenet…

Márc. 20. Kirándultunk a Dobogókőre; a kilátás szép, csak a szél nagyon kapdossa a lapokat.
Végre bellben vagyok. Ma csókoltam meg először Bellát. Édes meleg a szája, és a vállán egy pici káróformájú anyajegy van. Imádom.

Márc. 26. Ma meglátogattam Bellát. Expasszt kellett játszanom: az apja nem nagyon kedvel engem. Az utca túlsó oldalán vártam meg, míg elment hazulról, és akkor mentem fel Bellához.

Márc. 30. Csoportfőnököm, Vajda kilépett a vállalattól, én lettem a szín legmagasabb kártyája. Előmenetel, fizetésemelés. Megkértem Bella kezét, lett volna néhány ellenvetése, de leaduztam: igent mondott.

Jún. 30., Wien. Ma érkeztünk ide, nászutunk első állomására. Először kissé különösen, idegenül éreztük magunkat: itt még mindig plafond bridzset játszanak. Hamar túlestünk az első elfogódottságon. Bella a legideálisabb partnernő, akivel valaha is találkoztam…

***

– Ez volna, Mester, a naplórészlet. Tetszik?
– Bevallom, tetszik, és hálából megbocsátom a pletykát, de többé ne forduljon elő, hogy hamis híreket terjesztesz felőlem.
– Köszönöm bocsánatod, Mester – mondta a Pikk Tízes álszent arccal –, esküszöm, sohasem fogok hazugságot mondani felőled. Mindig csak az igazat… De nem lesz ez még kellemetlenebb?
Méregbe gurultam.
– Mars vissza a kártyadobozba, te, szemtelen fráter, nem akarlak látni…