Kezdőoldal

Meghalt Malvin nénim. Kellemetlen vén szipirtyó volt szegény életében – Isten nyugosztalja –, mégis de sok örömet szerzett nekem. Valahányszor nem kellett hozzá elmennem, valahányszor eljöhettem tőle, mindig szépnek láttam az életet. Ilyen esetek pedig gyakran fordultak elő, mert a rokonságot ápolni kellett, hiszen Malvin néni gazdag volt, vagyonát kb. 1 millió dollárra értékelték. Persze nagyon izgatott végrendelete, melyet harmadnap hoztak volna nyilvánosságra. Egy indiszkréció folytán tudomásomra jutott a végrendelet tartalma. E szerint Malvin néni két unokaöccse (Bogner Pali és én) közül arra hagyja egész vagyonát, aki jobban rá van szorulva: aki szegényebb. Tudtommal mi ketten anyagiakban nagyjából egyenlően álltunk kb. 20-20 ezer dollárral. (A cikksorozat korabeli kártyaillusztrációinak eredetije a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tulajdona – a szerk.)

Délután felkerestem a gyerekvédő ligát és alapjukra 5000 dollárt ajándékoztam, egy iskolatársamat megajándékoztam két rend ruhával, szobalányomat pedig arany cigarettatárcámmal. Igen, az elszegényedés most üzletnek látszott.

Sajnos az esti újságból kellemetlen hírt olvastam ki. Madagaszkár északi részén gazdag olajforrásokra bukkantak és az én Madagascar Oil Company részvénycsomagom – melyet egy bridzsbarátom sózott rám és amelyért már a trafikos egy csomag bridzskártyát sem volt hajlandó adni – hirtelen mesés összeget ért. Csak nehezen tudtam túladni rajtuk kedvező áron, azaz centekért.

Másnapom megint bosszúsággal kezdődött. Jelentették nekem, hogy az éjszaka Bogner unokafivéremnél betörtek és minden értékét elrabolták. Bosszantott az ügyes trükk, felhívtam őt és őszinte rokoni szeretettel felajánlottam neki messzemenő segítségemet. Visszautasította támogatásomat.

Nagyon lehangolt a veszteség, akarom mondani a nyereség. Rosszul állott ügyem. Akárhogy törtem is a fejemet, nem láttam kivezető utat. Bánatosan beültem a Lila Pingvinbe. Alig néhány perc múlva asztalomhoz ült a Pikk Négyes és bátorítóan szólott hozzám:
– Semmi baj nincs, Róbert, elmondok neked egy partit, talán tanulsz belőle valamit, ami kihúzhat a kátyúból.

Nyugat – elég szerencsétlenül – a treff dámával indult (A Next gomb segítségével követhető a lejátszás – a szerk.). Dél ütött az ásszal és treffet lopott az asztalon. Kézbe ment a kőr ásszal – Kelet a kilencest adta – és ismét treffet lopott. Most pikket hívott, Kelet a káró bubit adta és Dél ütött az ásszal. Harmadszor is treffet lopott, Kelettől a király esett.

Az asztal most kőrt hívott, Kelet ütötte a bubival, felvevőtől a kettes esett. Nyugat átgondolta a helyzetet, mielőtt ráadott volna.

Az előzmények alapján a felvevő lapja pontosan kiszámítható. Három adu van a kezében, a KQT és három kis káró. Ha nála volna a káró király – aminek Kelet jelzése ellentmond –, a felvétel nem volna buktatható. A felvevőnek már van hat ütése. Ha üt a káró ásszal és három adujával, teljesített. Minthogy a káró ász ütést semmiképen sem lehet elvenni, csak úgy buktatható, ha Nyugat bubijával leüti Dél tízét. Mi ennek a módja? El kell kerülni, hogy Nyugat a játék során adut hívjon. Ennek veszélye pedig egyre nagyobb méreteket ölt, hiszen Nyugatnak több aduja van, mint Délnek.

– De nem sokáig! – gondolta magában Nyugat és partnerének kőr bubiját átütötte velem, a pikk négyessel.

Nyugat a káró dámát hívta vissza, Észak ütötte az ásszal. Felvevő kőrt játszott az asztalról és kézben az adu királlyal ütötte. Újabb cselvágás! Nyugat azonban könnyedén kivédte már ezt is; eldobta a pikk nyolcast, hogy paritásban maradjon Déllel. Dél kárót hívott remélve, hogy talán Nyugaton marad majd az ütés. Ez sem sikerült, Kelet ütötte a kárókat és a 4 pikk elbukott. Nyugat a sikerhez csak két adujának elpazarlása útján jutott.

Elhallgatott a Pikk Négyes, és én elgondolkoztam a játszma és az én örökségi zavarom hasonlósága felett. Hirtelen egy ötletem támadt.

Bognerrel volt egy közös villánk. Közjegyzőhöz rohantam és villarészemet okiratilag Bognernek ajándékoztam. Az okiratot nyomban elvittem a telekkönyvi hivatalba és a tulajdonban történt változást előjegyeztettem.

Másnap reggel megtörtént a végrendelet kihirdetése. Ezt azonnal követte vagyoni állapotunk megvizsgálása. Győztem! Amikor a vagyoni státust megállapították és azt, hogy én vagyok a szegényebb, Bogner a haragtól villámló szemekkel támadt rám:
– Ezt a játszmát nem fair játékkal nyerted meg!
– Miért? – kérdeztem ártatlanul. – Nem törtem be sehol!