HUEN

Kezdőoldal

Kuttner György - 2014. május 18.

Darvas 110 – Volt egyszer egy Darvas-kupa

Az 1956 utáni években tudatosodott, aligha a bridzs jelenti a legnagyobb problémát a hazai közéletben. Sőt, bridzsversenyek szervezése alkalmas lehet az egyetemisták érdeklődésének, szabad energiáinak lekötésére is. Így Darvas Róbert neve, egy időre, fogalommá vált. A megnyíló lehetőségekre az akkor még irányító szervezettel nem rendelkező, bridzsező közösség is felfigyelt. Az újrainduló folyóirat, a Bridzsélet, rendszeresen beszámolt ifjúsági versenyekről. Ezek engedélyezésében, szervezésében, különösen az ELTE és a Műegyetem ifjúsági, valamint szakszervezeti bizottságai jártak élen. Rendszeresen tartottak egyetemi bajnokságokat. Hamarosan az első országos bajnokságot is kiírták, és a versenyt az akkor elhunyt Darvas Róbertről nevezték el. Alighanem a hagyatékból ajánlottak fel vándorkupát a mindenkori győztesnek.

 
Ebben az időben kezdte meg bridzsező karrierét egyik főiskolai bajnokunk,Osskó András: „Többször végiggondoltam, de a mai napig sem tudom megfejteni, mi lehetett akkor a bridzs iránti nagy érdeklődés oka, de tény, hogy néhány év alatt huszonéves fiatalok, elsősorban egyetemisták, tömegesen jelentek meg ifjúsági versenyeken. Közülük kerültek ki az elmúlt negyven év éljátékosai, a válogatottak többsége. Az én bridzspályafutásomban is komoly szerepet játszott az egyetem. Tankörtársam, a szintén földmérő mérnök, Jordán Tamás, a későbbi Kossuth-díjas színész, és színi igazgató jó barátom lett. Szemben laktak a Műegyetemmel. Nagyapja tanította őt és két évvel fiatalabb öccsét, Lacit bridzsezni. Kellett a negyedik... Másodéves korunkra, Zakariás Imre gépészhallgatóval már megvolt a csapatunk és be is neveztünk a IV. osztályba. Főiskolai bajnokságot is ebben az összeállításban nyertünk, a közelmúltban elhunyt, Ihrig Péterrel kiegészülve. Persze nem a bridzs volt az egyetlen csapatszervező erő akkoriban. Tamás nagy játékos, több társasjáték feltalálója. Aztán ott voltak a Fradi-meccsek, amelyekre szintén együtt jártunk. Sőt, ösztönzésemre, szerdánként az ügetőre is kilátogattunk. Később Tamás vezette be e különleges világba Koltai Róbertet, az ismert színész-rendezőt. Így vitathatatlan hozzájárulásunk a Sose halunk meg film létrejöttéhez is.”
 
Sokan Dumbovich Miklós első partnereként emlékeznek egy másik Darvas-kupa győztesre, a Svájcban élő Klár Andrásra (jobbra). A kupához vezető útról, a lapunknak közelmúltban adott interjújából idézünk: „Fiatalkori barátommal, Miklóssal, az Öcsivel osztálytársak voltunk az általános iskolában, ahol az utolsó években majd minden szabadidőnket együtt töltöttük. Ez megmaradt később is, amikor ő gimibe, én meg technikumba jártam. Már egész korai éveinktől folyamatosan kártyáztunk. Főleg römit és ultit, bridzsezni viszont csak 1965-ben kezdtünk el. És azonnal beleszerettünk. A következő évben már a Royal Klubba jártunk, amely Widder Lala bácsi törzshelye volt. Robberbridzs folyt, amit az öregek 5 filléres alapon játszottak. Mi, fiatalok ugyan csak filléres alapot vállaltunk, de úgy is el lehetett veszíteni 50-60 forintot, ami nagy pénz volt akkoriban. Innen Princz Robi vitt le bennünket a Kőris utcába, a páros- és csapatversenyek akkori színhelyére. Hamar kitűntünk a versenyeken. Így könnyen erős csapatokba kerültünk be. Először Kőszegivel, Gerő István (balra), Kovács Zolival és Gundel Helénnel a Vegyészekbe, majd a Princz–Pákozdi párral a Jakubovics csapatba, a harmadik évben pedig az Ajkai csapattal már a legmagasabb osztályba. A közben elért sok-sok jó eredmény között a Darvas-kupát is hazavihettük. Szép emlék egy ilyen, alig húszévesen elért győzelem.”


Darvas-kupa-győztesek évről évre
1960 Nagy István, Nagy Levente, Reicher Aladár, Teőke Méda
1961 Bogdánfy Géza, Jósfay György, Kovács János, Lővey György, Ruppenthal Péter, Selmeczi Vilmos, Thoroczkay Gábor
1962 Böröck Gyula, Dormány Mihály, Matolcsy Mátyás, Pallos Imre, Szepesi Dénes, Tassi Tamás
1963 
Boróczy Ákos, Csepeli Miklós, Dániel Gábor, Glattfelder György, Kristóffy Attila, Meszléry Celesztin, Pál Sándor, Schümeky Csaba
1964 Bárczy Pál, Bárczy Zsolt, Köncse Tamás, Zakariás István
1965 Ihrig Péter, Jordán László, Jordán Tamás, Osskó András, Zakariás Imre
1966 Bárczy Pál, Bárczy Zsolt, Harsányi Sándor, Horváth Dénes, Szikrai Miklós, Treffler Tamás
1967 Bárczy Pál, Bárczy Zsolt, Horváth Dénes, Treffler Tamás
1968 Stúdió 68 (az összeállítás ismeretlen)
1969 Gundel Ilona, Gerő István, Kovács Zoltán, Kőszegi Ferenc
1970 Gundel Ilona, Dumbovich Miklós, Klár András, Kőszegi Ferenc
1971 Jezsó Károly, Huczka András, Kamondy László, Kosiczki György
1972 Cziffra András, Kerényi István, Kerényi Zoltán, Magyar Péter
1973 Jezsó Károly, Huczka András, Kamondy László, Patay Tibor
1974 Balásy István, Kelen Károly, Kuttner János, Kuttner György, Szabados Erzsébet, Varannai László
1975 Antos Péter, Dömötör László, Gáspár Gyula, Juhász Miklós, Nagy András, Tutsek Zoltán

 
Az ifjúsági versenysorozat különlegessége volt a vidéki egyetemisták szereplése. Közülük is messze kiemelkedtek a miskolci egyetem diákjai, akik sokszor több csapattal álltak rajthoz. Ők aztán soha nem elégedtek meg a részvétellel, és sok éven keresztül őrizték a vándorkupát. Közöttük találjuk a Darvas-kupa legsikeresebb szereplőit, a háromszoros győztes Bárczy testvéreket, Pált és Zsoltot. A miskolciak tavaly ünnepelték bridzsegyesületük alapításának 50. évfordulóját, ami egybeesett 1963-as kupagyőzelmükkel. Ez alkalomból az egyetem aranyoklevelet adományozott egykori ifjúsági bridzsbajnokainak, részletek itt találhatók. (A miskolci bajnokok a tavalyi, ötvenéves megemlékezésen: Köncse Tamás, Zakariás István, Bárczy Zsolt, Bárczy Pál)
 
A Darvas-kupa csapatversenyhez kapcsolva legtöbbször párosversenyt is rendeztek a Cohen Rafael által felajánlott kupáért. Bizony nem túlzás azt állítani, hogy sok későbbi bajnokot ezeken a versenyeken ismerhettünk meg. Alig több mint negyven éve, 1973-ban, az Ifjúsági Bridzsfesztiválon, 30 csapat küzdött a Darvas-, 56 pár a Cohen-Kupáért. Ez utóbbin tűnt fel Szilágyi László: első fordulós vezetés után, második helyen fejezte be a versenyt. De rajta kívül is sok ismert szereplője volt a versenysorozatnak. Erről álljon itt Klár András összegzése: „Emlékszem, hogy ennek a kupának különleges hangulata volt, és mindenképpen nagy presztízse. Hiába volt a sok jó eredmény a hétköznapi páros- vagy csapatversenyeken, hiába állt valaki már fiatalon helyt a felnőtt mezőnyben, az azokban az években még nagy létszámú és nagyon tehetséges, huszonéves, feltörekvő fiatalok rangsorát ez a verseny a következő évre valahogy meghatározta.”