Kezdőoldal

Az 1956 utáni években tudatosodott, aligha a bridzs jelenti a legnagyobb problémát a hazai közéletben. Sőt, bridzsversenyek szervezése alkalmas lehet az egyetemisták érdeklődésének, szabad energiáinak lekötésére is. Így Darvas Róbert neve, egy időre, fogalommá vált. A megnyíló lehetőségekre az akkor még irányító szervezettel nem rendelkező, bridzsező közösség is felfigyelt. Az újrainduló folyóirat, a Bridzsélet, rendszeresen beszámolt ifjúsági versenyekről. Ezek engedélyezésében, szervezésében, különösen az ELTE és a Műegyetem ifjúsági, valamint szakszervezeti bizottságai jártak élen. Rendszeresen tartottak egyetemi bajnokságokat. Hamarosan az első országos bajnokságot is kiírták, és a versenyt az akkor elhunyt Darvas Róbertről nevezték el. Alighanem a hagyatékból ajánlottak fel vándorkupát a mindenkori győztesnek.

Ebben az időben kezdte meg bridzsező karrierét egyik főiskolai bajnokunk,Osskó András: „Többször végiggondoltam, de a mai napig sem tudom megfejteni, mi lehetett akkor a bridzs iránti nagy érdeklődés oka, de tény, hogy néhány év alatt huszonéves fiatalok, elsősorban egyetemisták, tömegesen jelentek meg ifjúsági versenyeken. Közülük kerültek ki az elmúlt negyven év éljátékosai, a válogatottak többsége. Az én bridzspályafutásomban is komoly szerepet játszott az egyetem. Tankörtársam, a szintén földmérő mérnök, Jordán Tamás, a későbbi Kossuth-díjas színész, és színi igazgató jó barátom lett. Szemben laktak a Műegyetemmel. Nagyapja tanította őt és két évvel fiatalabb öccsét, Lacit bridzsezni. Kellett a negyedik... Másodéves korunkra, Zakariás Imre gépészhallgatóval már megvolt a csapatunk és be is neveztünk a IV. osztályba. Főiskolai bajnokságot is ebben az összeállításban nyertünk, a közelmúltban elhunyt, Ihrig Péterrel kiegészülve. Persze nem a bridzs volt az egyetlen csapatszervező erő akkoriban. Tamás nagy játékos, több társasjáték feltalálója. Aztán ott voltak a Fradi-meccsek, amelyekre szintén együtt jártunk. Sőt, ösztönzésemre, szerdánként az ügetőre is kilátogattunk. Később Tamás vezette be e különleges világba Koltai Róbertet, az ismert színész-rendezőt. Így vitathatatlan hozzájárulásunk a Sose halunk meg film létrejöttéhez is.”

Sokan Dumbovich Miklós első partnereként emlékeznek egy másik Darvas-kupa győztesre, a Svájcban élő Klár Andrásra (jobbra). A kupához vezető útról, a lapunknak közelmúltban adott interjújából idézünk: „Fiatalkori barátommal, Miklóssal, az Öcsivel osztálytársak voltunk az általános iskolában, ahol az utolsó években majd minden szabadidőnket együtt töltöttük. Ez megmaradt később is, amikor ő gimibe, én meg technikumba jártam. Már egész korai éveinktől folyamatosan kártyáztunk. Főleg römit és ultit, bridzsezni viszont csak 1965-ben kezdtünk el. És azonnal beleszerettünk. A következő évben már a Royal Klubba jártunk, amely Widder Lala bácsi törzshelye volt. Robberbridzs folyt, amit az öregek 5 filléres alapon játszottak. Mi, fiatalok ugyan csak filléres alapot vállaltunk, de úgy is el lehetett veszíteni 50-60 forintot, ami nagy pénz volt akkoriban. Innen Princz Robi vitt le bennünket a Kőris utcába, a páros- és csapatversenyek akkori színhelyére. Hamar kitűntünk a versenyeken. Így könnyen erős csapatokba kerültünk be. Először Kőszegivel, Gerő István (balra), Kovács Zolival és Gundel Helénnel a Vegyészekbe, majd a Princz–Pákozdi párral a Jakubovics csapatba, a harmadik évben pedig az Ajkai csapattal már a legmagasabb osztályba. A közben elért sok-sok jó eredmény között a Darvas-kupát is hazavihettük. Szép emlék egy ilyen, alig húszévesen elért győzelem.”

Az ifjúsági versenysorozat különlegessége volt a vidéki egyetemisták szereplése. Közülük is messze kiemelkedtek a miskolci egyetem diákjai, akik sokszor több csapattal álltak rajthoz. Ők aztán soha nem elégedtek meg a részvétellel, és sok éven keresztül őrizték a vándorkupát. Közöttük találjuk a Darvas-kupa legsikeresebb szereplőit, a háromszoros győztes Bárczy testvéreket, Pált és Zsoltot. A miskolciak tavaly ünnepelték bridzsegyesületük alapításának 50. évfordulóját, ami egybeesett 1963-as kupagyőzelmükkel. Ez alkalomból az egyetem aranyoklevelet adományozott egykori ifjúsági bridzsbajnokainak, részletek itt találhatók. (A miskolci bajnokok a tavalyi, ötvenéves megemlékezésen: Köncse Tamás, Zakariás István, Bárczy Zsolt, Bárczy Pál)

A Darvas-kupa csapatversenyhez kapcsolva legtöbbször párosversenyt is rendeztek a Cohen Rafael által felajánlott kupáért. Bizony nem túlzás azt állítani, hogy sok későbbi bajnokot ezeken a versenyeken ismerhettünk meg. Alig több mint negyven éve, 1973-ban, az Ifjúsági Bridzsfesztiválon, 30 csapat küzdött a Darvas-, 56 pár a Cohen-Kupáért. Ez utóbbin tűnt fel Szilágyi László: első fordulós vezetés után, második helyen fejezte be a versenyt. De rajta kívül is sok ismert szereplője volt a versenysorozatnak. Erről álljon itt Klár András összegzése: „Emlékszem, hogy ennek a kupának különleges hangulata volt, és mindenképpen nagy presztízse. Hiába volt a sok jó eredmény a hétköznapi páros- vagy csapatversenyeken, hiába állt valaki már fiatalon helyt a felnőtt mezőnyben, az azokban az években még nagy létszámú és nagyon tehetséges, huszonéves, feltörekvő fiatalok rangsorát ez a verseny a következő évre valahogy meghatározta.”