Kezdőoldal

Csaknem egy éve indítottuk az Ottlik 110 sorozatot. A cikkek sok eddig nem ismert, frissen elért kutatási eredményt bemutattak. A sorozat mostani darabja sem kivétel ebben a tekintetben, különlegességét az adja, hogy a hazai B/bridzséletben egykor fontos szerepet betöltő szerző több évtizedes távollét után a sorozat hatására jelentkezett szerkesztőségünknél Ottlik Géza bridzsmunkássága szempontjából meghatározó emlékeivel és egy levéllel, ami... Aminek jelentőségére mindjárt fény derül.

Valamikor 1974 télutóján történt. Ottlik Géza elküldte néhány írását a Bridge Worldnek. A szerkesztőség azonnal kidobta, amit a soron következő szám vezető cikkének tervezett. Ottliké került a helyére.⁽¹⁾ „The Way It Is”, ezt így kell csinálni. Mármint ez a Bridge World által adott cím, és ezt így kell csinálni, ha valami zseniális, felülmúlhatatlan adódik, akkor minden egyebet félre kell söpörni. (Félresöpörni persze Ottlikot is lehetett. Írt valamit abban az időben a magyar bridzs szegényes állapotáról. Lapunk nem közölte, hátha egyeseket megbánt vele.)

A Bridge World kefelevonatát Ottlik a Bridzsélet rendelkezésére bocsátotta. Zánkay Péter főszerkesztő nekem adta ki a fordítást.

Ottlik Géza ugyanis nem akart saját cikkének magyarra fordításával bajlódni, de annál igényesebb volt, semmint engedte volna az ellenőrzés nélküli közreadást. Ezért abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy többször találkozhattam vele az egyik Krisztina tér környéki sarki presszóban.

A javításokról példányom nem maradt, és annál konkrétabb emlékem sincs, minthogy ahol úgy éreztem, hogy az angol szöveg valami különlegesen szellemes szófordulatot tartalmaz, azt magyarul is valami különlegességgel igyekeztem visszaadni. Ő ezeket sorra lefaragta. Arra is emlékszem, hogy az abszolút bevettnek számító dob-lop kifejezés nem tetszett neki, dobás-lopásra javította ki.

A Bridzsélet később közreadta egy jóval korábbi, de nagyon nevezetes tanulmányának fordítását „Felderítés” címmel⁽²⁾. A Nemzetközi Bridzs Akadémia szerint The Quest volt 1967-ben az év legjobb bridzs írása. A fordítás javítására szánt szokásos találkozónkon Ottlik fejből idézte szó szerint, amit tíz évvel korábban írt. Teljesen kizártnak tartom, hogy előzőleg elővette és memorizálta volna. Félelmetes volt érzékelni, hogy a kivételes emberek agyberendezése egészen más, mint a közönséges halandóké.

Amikor megjelent az Adventures in Card Play, az ismertetésre Zánkay nekem adott lehetőséget⁽³⁾. Ezt is lektorálta a könyv szerzője, az itt olvasható levelet kaptam tőle. A levél csillagozott lábjegyzetének közreadása ugyan megsérti a „csak neked teszem hozzá” tilalmat, de úgy vélem, hogy Hugh Kelsey halála után 28 évvel ez a tiltás már nem hatályos, a diszkréciónál fontosabb a részletek feltárása. (Rákattintva külön ablakban, nagyíthatóan jelennek meg a levél lapjai – a szerk.)

Emlékem alapján a lábjegyzetet toldalékolni is tudom. „Gróf Metzengerstein egy lap idő előtti kijátszása elleni szembeszállását sokkal színesebben fogalmaztam meg. A kölyökmacska, sziszegett, fújtatott, karmolt… De Kelsey tompított rajta. Ráhagytam.”

Méltatlannak vélve, hogy egy Ottlik-kézirat magánfiókban rejtőzzék, az eredeti levelet átadtam az Ottlik-monográfia szerzőjének, Szegedy-Maszák Mihálynak. Már tudott róla, mert a piszkozata(!) benne van az Ottlik-hagyatékban. Egy alkalmi levélhez fogalmazványt írni… Hihetetlen igényesség.

A találkozókon persze szó esett még egyről-másról. Elmesélte például, hogy Darvas Róberttel kölcsönösen elküldték egymásnak a közreadásra szánt rejtvényeket, azzal a kéréssel, „légy szíves kochold meg”. (Elővigyázatosnak kell lenni, nehogy egy bonyolultnak szánt rejtvénynek legyen triviális megoldása is, amire egy szakácsné, »Köchin« is rájön. Közreadás előtt a rejtvényt meg kell kocholni.)

Valamelyik alkalommal a magyar költészet zsenialitásáról:

„Most lopja életét…
Kanizsa, Rozgonyi.”

»Közismert magyar név, végéről mindenkinek hiányzik az „i”. „Mert lelopták”.«

„Az igazi dolgokat nem kitaláljuk, azokat súgják.”

Például ezt: Pirkadatkor átdübörögtünk vashidakon.

Az olvasó figyelmébe – Villányi Ágoston
Villányi Ágostont 1975-ben választották meg a Budapesti Bridzs Egyesület főtitkárává. Később alelnökként tevékenykedett az országos szövetség megalakulásáig 1984-ben. Nevéhez fűződik a szövetség szabályzatainak gondozása és a játék nemzetközi szabálykönyvének honosítása Zánkay Péterrel közösen. Az akkor nehezen elérhető külföldi szakirodalmat rendszeresen fordította a Bridzsélet számára. Így ő mutatta be Hugh Kelsey első műveit is a hazai olvasóknak (Gyilkos ellenjáték, Még gyilkosabb ellenjáték). Emellett jegyzetekkel segítette a szövetség oktatási tevékenységét (Versenybridzs kezdőknek, A Bridge World Standard licitrendszer). Ő volt Ottlik Géza szakcikkeinek első fordítója (angolról magyarra).

⁽¹⁾ A Bridge Worldbeni megjelenésről további részleteket olvashatunk a Bridzsélet 1974. évfolyamának 66. oldalán. A bevezető tájékoztatást követi az első cikk fordítása. A következő cikkek a 92. és a 134. oldalon kezdődnek.

⁽²⁾ 1976 153. oldal

⁽³⁾ 1979 167. oldal