A mai alkalommal ketten mesélnek: Kovács Misi mellett ifj. Cziffra András.
Akiről szó lesz: dr. Cziffra András, aki idén lenne 100 éves, és akinek a tiszteletére fia
emlékversenyt
szervez március 5-re és 6-ra a Böszörményi úti versenyterembe.
_szerk: lásd még
"Az útban lévő Ász"
_
A múltidézésben az előző alkalommal eljutottunk oda, amikor Cziffra Bandi bácsi volt az ifik edzője. Annyian jelentek meg akkortájt az Eötvös klubban a rendszeres edzésnapokon, hogy sok kíváncsiskodónak már csak „állóhely” jutott. A „centenárium” alkalmából fia – aki nekünk mindig csak Cziffrusek marad – szép gesztusként egy kiemelkedő díjazású, és remélhetőleg majd ehhez méltó színvonalú kétfordulós párosversenyt rendez.
Az eseményhez kapcsolódva ezúttal vele és Misivel, hármasban idézzük fel az emlékeket.
– Ti együtt szerepeltetek abban az ifiválogatottban, amelyik még nemzetközi mérkőzéseket is játszott a felkészülés alatt, végül mégsem utazhatott el az 1970-es Eb-re. De ez egy másik történet, beszéljünk inkább arról, milyen történetetek van Bandi bácsiról? Egy hajmeresztő húzás, egy jól sikerült blöff, egy vagány mentés, egy 1% esélyű nagyszlem, amit megjátszott? Cziffrusek, te sokat játszottál vele versenyeken is, nem emlékszel valami ezekhez hasonló nagy dobására?
„Ha ilyen történeteket vársz tőlem, akkor megiszom a sörömet, és már itt se vagyok. A papám nagyon fegyelmezett ember, és ennek megfelelően nagyon fegyelmezett bridzsező volt. Tudása és megbízható játéka alapján talán helye lett volna a válogatottban is, de ő más társaságba tartozott, mint amibe az akkori menők _Góth, Szelecky, Végh csapat_. Az ifiválogatott játékosokat se a vad trükkökre oktatta, mindig a csapatversenyen követendő licit és technikai megoldásokat tekintette irányadónak, a párosversenyt szerencsejátéknak tartotta.
Megbízható, a nagy kalandokat, a borotvaéles helyzeteket inkább elkerülő játékos volt. A korrektség határát súrolva játszó párokra, de a túl gyakran blöffölőkre is haragudott, és az ilyesmire hajlamos ifiket is igyekezett eltéríteni erről az útról.
Misi, emlékszel arra a 4 pikk kontrára, amit a Papa Zakopánéból _ott volt az első nemzetközi ifimeccs a lengyelek ellen_ hazajövet a vonaton játszott? Később feladványként is szerepelt egy edzésen.”
„Már dereng, mintha általános bellben egyedül mentette volna le az ellenfél gémjét. A licit nem volt túl bonyolult, a képek meg körülbelül így festettek, a kis lapokra nem biztos, hogy jól emlékszem:
" height="![]()
">
Nyugat a kőr királlyal indult, és felterült az asztal. Az látszott, hogy a 4 kőrben egy-két bukás biztosan lett volna, így már csak egyetlen lehetőség maradt: teljesíteni…
Lopta az indulást, majd a káró király után még egy kőr lopás következett. Káró ász, káró lopás _mindenki adott_, újabb kőr lopás, majd a treff ásszal asztalra jutva ellopta a negyedik kőrt is. Ezek a lapok maradtak:
" height="![]()
">
A magas káró hívására az ellenfél már érezte vesztét. Nyugat lopott az adu hatossal, amit Kelet felüllopott a hetessel, majd a treff királyába balról elment a kőr ász. Az újabb treff hívásba már nem volt nagy művészet eldobni az utolsó kárót, hiszen már biztos volt, hogy ez Nyugatnak el kell lopnia, és a kétlapos végállásban majd neki kell hívnia.
A teljes kiosztás ez volt:
" height="![]()
">
A parti tanulsága Bandi bácsi szerint meg az volt, hogy nem lesz mindig ilyen szerencsénk, és nem fogjuk mindig ilyen jól megúszni az ehhez hasonló kalandokat. Megkérdeztük, hogy miért játszott a mögötte lévő négyes adu ellen, amikor 3–3 káró és 3–2 adu esetén simán teljesíthetett volna két adu és egy treff kiadásával.
– Két okom is volt rá, felelte Bandi bácsi: 1, Kelet 4 kőr licitje azt sejteti, hogy van egy szinglije, 2, Nyugat meg ismer annyira, hogy négy ütésnél kevesebbel nem kontrázna meg.”
Mivel Misinek még van pár történet a tarsolyában, ezért mindenképpen „folyt. köv.”
