Nyáron is folytatjuk a múltidézést, de most egy kis helycserével, Kovács Misit Csapi, vagyis Kovács András helyettesíti egy alkalommal. Mivel nemrég emlékezett meg a rovatunk Ottlik Gézáról, a bridzsmesék sorozat csak barátjával és partnerével, Kovács Lászlóval folytatódhat.
Cipi bácsi zseniális író és bridzsszakíró volt, Kovács Laci bácsi meg zseniális bridzsező. Először a magyar–svéd barátságos válogatott meccsen láttam, akkor még messziről, aztán többször is volt szerencsém játszani ellene. A fiatalokkal szemben mindig szívélyes volt, de kíméletlenül rámutatott az elkövetett hibáinkra, és – valljuk be – mindig igaza volt. Hihetetlenül gyorsan látta át a helyzeteket és emlékeim szerint rendkívül gyorsan is játszott. Akkoriban – a hetvenes évekről van szó – már nem ért el világraszóló sikereket, és sokáig nem is tudtam, hogy világbajnok is volt. Na de meséljen róla a fia is egy kicsit...
– Igen, 1937-ben Poór Andrással megnyerték a nem hivatalos nyílt páros világbajnokságot.
_A fönti kép is 1937-ben készült, Budapesten, balról: Kovács, Ely Culbertson, Krösen,
Poór és Josephine Culbertson_
Apám nagyon fiatalon tört be az élvonalba, 21 éves korában egy hasonló korúakból álló csapattal harmadikok lettek az országos csapatbajnokságon, 27 évesen meg már világbajnok lett. Ugyanebben az évben Ottlik Gézával megnyerték a Bridge World Olympic „problémamegoldó” versenyét, amit a világon egyszerre játszottak le, nagyjából 3500 pár részvételével. Aztán jött a háború, utána az ötvenes évek – mire újból a versenyasztalhoz ült, már lassan idősnek számított. Ennek ellenére még komoly sikereket ért el, bajnokságokat nyert, válogatott volt, és a vidéki versenyeken is jól szerepelt. A Balatoni Bridzs Fesztiválon például csapatban három első és három második helyezést, párosban két második helyezést ért el a hatvanas években.
– Kikkel játszott együtt? A Szelecky csapatra emlékszem, meg Kertes Ottóra Cipi bácsin kívül…
– Valóban hosszú ideig a Szelecky csapatban játszott _Bartal Ferenc, Bikár Deján, Bánó Lece, Cohen, Ottlik, később Balogh Berci_; Németh Lifi és sokan mások voltak még a partnerei, sok versenyen játszott Pronyival, azaz dr. Proniewicz Ferenccel és Kaufmann Pistával is. Kertes Ottóval nem a Szeleczky csapatban, hanem a válogatottban, az 1971-es Eb-re készülve és rengeteg házipartiban játszott. Talán nagyobb sikereket is elért volna, ha a Góthékkal együtt játszik, de nem akarta otthagyni a csapatát. Egy-két bajnokságtól és válogatott szerepléstől elesett így, viszont utolsó éveiben ő volt a női válogatott kapitánya. Jó kis csapat volt az, Kertesné, Makádiné, Bariné, Tatár, Gundel, Lovas – és apu még a létfontosságú műtétjét is elhalasztotta, hogy elutazhasson velük. Az egyesületi életben is tevékenyen részt vett már a háború utáni újjáélesztésben, majd elnökségi tagként, szinte mindenről volt véleménye, és nem is tartotta magában.
_A képen jobbra Kovács László, a női válogatott kapitánya 1980-ban, a bridzsfesztivál előtt megtartott magyar–csehszlovák válogatott meccsen a Gellért-szállóban. Osztó/felvevő: Gundel Helén, partnere: Lovas Gitta. MTI-fotó, Fényes Tamás_
– Halála után versenyt nevezett el a Magyar Bridzs Szövetség a tiszteletére. Azzal mi is van most?
– 1983-ban hunyt el, és 1984-től 2010-ig a Balatoni Bridzs Fesztivál párosversenye – családunk vándordíj-felajánlására – Kovács László emlékverseny volt. Születésének századik évfordulóján volt az utolsó ilyen verseny. Erről is tudnék mesélni, de inkább hagyjuk…
– Végül jöjjön egy parti, ahogy ebben a cikksorozatban szokás…
– Én sajnos a múlt héten játszott partikra sem emlékszem, nemhogy a negyven évvel ezelőttiekre. Viszont Cipi bácsi nagyon szép visszaemlékezést írt akkoriban a Bridzséletbe apuról, és abban szerintem voltak partik is.
Meg is leltem a Kovács László emlékére írt Ottlik Géza cikket, amiből egy fantasztikus partit idézek – természetesen minden változtatás nélkül.
„Laci 4 kőrt játszott. Nem emlékszem mind az 52 lapra, csak az elvre, a dolog lényegére, amiből próbáltam rekonstruálni a teljes játszmát:
Nyugat a pikk nyolcassal indul, partnere licitált színéből, Dél 4 kőrje ellen. Az asztal bubiját Kelet üti a királlyal. Ha nem bont rögtön kárót, elkésnek vele, és a végén simán kényszerhívásba lehet hozni, az addigra már csak harmadlagos treff dámájával. De bont. Káró király! Ki kell engedni. A treff végjáték most már nem megy. De a minor színekben Kelet beszorítható így is. Ehhez azonban le kell hívni a pikkeket, amit csak aduzás után lehet. A káró ászt, a kéz rantréját pedig Nyugat ki fogja lőni.
Kelet váratlanul a kőr királyt hívja. Laci rögtön gyanítja, hogy szingli, és hogy jó hívás, a pikk helyett. Üt az ásszal, kicsit tűnődik, aztán pikket hív_?_ csak ő tudja, miért_!_. Pikk dáma. Kőr kilences, tízes, dáma. Nyugattól jön a káró, nyolcas, ötös, tízes, ász. Adu, adu. Asztalról kis treffet dob, és a káró bubit. Utolsó adu. _Treff impasszra játszik, és kettőt fog bukni – gondolja az ember. Ő mást gondol._ A kőr hetesre az asztalról a pikk ászt kéri! Mi lesz ebből? Három bukás egy helyett?!
Nem. Laci terít:
– Ha ötös volt a pikked, akkor megvagyok – mondja.
– Nézd csak meg jól! – teszi hozzá. Kelet megnézte. Nincs dobása, a pikk ász lehívása nélkül sem. Nézzük meg mi is jól.
A második pikk lehívása volt a játszma kulcsa. Ha ott ragad neki a pikk dáma is, nincs beszorítás. És ezt a harmadik ütés után kellett átlátnia-éreznie, hogy esetleg itt az utolsó pillanat egy pikk ütés lejátszására.
Hát… egy ilyen ötlapos végállást megjegyez magának az ember, már csak a benne lévő strukturális szépség, elegancia miatt is. De hogy hány hazai és nemzetközi bridzsújságot lehetne megtölteni Kovács László egyéb játszmáinak váratlan, briliáns ötleteivel, elegáns felfedezéseivel: ki tudná megmondani?”
– Ahogy ezt a partit elnézem, már világos, hogy Cipi bácsi a zseniális cikkeinek, könyveinek témáit kinek a játékából merítette.
– Erre a partira én is emlékszem. Cipi bácsi „Kovács-gambit” néven egy addig ismeretlen technikai fogásként értékelte azt a húzást, hogy ha nincs elég ütésünk, akkor váljunk meg egytől azért, hogy ezáltal egy folytatólagos háromszínű beszorítással két ütést nyerhessünk. Nem tudok róla, és nagyon érdekelne, hogy valahol a szakirodalomban szerepel-e ezen a néven ez a technikai fogás.
– Egy kis segítséget még kérek a következő cikkhez is, talán tudsz mesélni nekem valamit édesapádnak arról a partneréről, akiről majd szó lesz legközelebb.
– Akkor sejtem, hogy ki lesz a következő áldozatod. Rákérdezés előtt: a keresztneve oda-vissza ugyanaz?
