HG: A kép az EB helyszínén készült, de hiányzik róla Macsek Macskásy Gábor és Dani Vikor.
KT: Amint látszik, nagyon fiatalok voltunk.
JB: A feladathoz mindenképpen.
KZ 1982: A felkészülés során teljesen új csapatot kellett találni ahhoz, hogy a korábbi évek jó szereplését megközelítsük. A cél érdekében 1980-tól állandó jellegű ifjúsági foglalkozást tartottunk, melyen a részvételt nem kötöttük sem korhoz, sem felkészültséghez.
JB: Én voltam a „legöregebb”, de a legkevésbé tapasztalt. Egyetemistaként, az Eötvös Klub rendszeres látogatójaként, akkor nagyon érdekelt a bridzs is. Ezen a „pályán” életem legnagyobb eseménye volt az Eb. Rendes, komoly edzések voltak, sok vitatkozással.
Különösen egyeztetéskor. Ilyenkor KZ mindig beszólt: „Az egyeztetés célja az eredmény megállapítása”.
LP: A kiutazás volt nagy show! Sok segítővel mentünk. Sátorral és konzervhegyekkel. Bennünket, Nyúllal és Bélával, Albi Albrecht Károly vitt ki kocsin. Ausztriában, egy panzióban külföldi szponzort is szereztem. Egy holland hölgy kifizette a reggelinket.
JB: Akkor nekünk külföldön sok minden új volt. A papírdobozos tej, a bukó ajtó…
KT: Salsomaggiore egyébként kedves, tipikusan olasz fürdőváros, de nem az ottani tapasztalatok miatt kerültem végül Olaszországba.
HG: Emlékeim szerint nagyon rosszul játszottunk.
KZ 1982: Az előzmények ismeretében 50 százalék körüli eredmény elérésében bíztam. Sajnos mindannyian csalódtunk.
JB: A két kiemelkedő gárda, a lengyel és az angol ifik ellen jól játszottunk, de sok volt a hiba a többi meccsen. Csak akkor tűnt fel, hogy milyen nagy fizikai megterhelést jelent egy ilyen verseny.
KT: Érdekes, nekem a képről a következő, a hasselti Eb ugrott be.
HG: Akkor, új munkahelyem parancsára, az utolsó pillanatban le kellett mondanom a válogatottságot. Ez elég rosszul esett Zolinak, amit a mai napig sajnálok.
KT: Így azon az Eb-n Péterrel játszottam. Macsek Danival volt a másik pár. A hatodik helyen végeztünk, ami nagyszerű eredménynek számított. Tudom, azóta lett jobb. Két parti megmaradt bennem, 30 év után is. Az egyikben a norvégok ellen játszottunk, a Vu-Graphban. Az akkori norvég csapat, Hellnessel – bár lehet hogy ellene Salsomaggioréban játszottunk –, nagyon erős volt. Le is mostak minket rendesen, bár nem kizárólag az ő kiváló vagy a mi rossz játékunknak köszönhetően. Egyszerűen akkora mákjuk volt, ami ritkán adódik. Egy nagyjából 20 százalékos nagyszlemet is teljesítettek! Lelógó orral jöttünk ki a teremből. KZ minden lélekjelenlétére szükség volt, hogy erőt öntsön a csapatba. A másik parti ennél lényegesen jobb emlék. Kétszeri elélopás buktatta meg a svédek 4 kőrjét. A nyílt teremben játszottunk, Kovács Zoli Péternek kibicelt.
A játék menete:
|
Dél
|
Nyugat
|
Észak
|
Kelet
|
|
♠A
|
♠ 4
|
♠3
|
♠7
|
|
♠K
|
♠5
|
♠2
|
♠8
|
|
♠J
|
♠Q
|
♥7_!_
|
♥9
|
|
♥A
|
♥2
|
♥ 4
|
♥ J
|
|
♠9
|
♠6
|
?
|
|
A döntő pillanatban Péter gondolkodóba esett. Én, az átlagos nanosecundumos reakcióideje miatt, komolyan aggódni kezdtem. Láttam Kovács Zoli arcán, hogy számára teljesen tiszta a kép. Optimistább volt nálam vagy csak leplezte érzelmeit, de aggódásnak semmi jele nem volt rajta. Péter, egy nekem keserves perc után, kirakta a kőr nyolcast: egyszer nem.
