Kezdőoldal

A bridzs azért nagyszerű játék, mert nincsenek benne fix sablonok; egyszer így kell tenni, máskor úgy. Nézzük például az aduzást. Gyakran előfordul, hogy az egyik partiban azonnal aduzni kell, a másikban vétek lenne. A bridzsjátékban azt tapasztalták, hogy vannak úgynevezett „aranyszabályok”, melyeket érdemes betartani. Csakhogy sokan elfelejtik, hogy ezek betartása nem szentírás, mert a gyakran előforduló kivételek itt is erősítik a szabályt. Ottlik Géza bridzstörténeteiben a játékosok alaptípusain keresztül a játék fonákságaira is rámutat. Az alábbi két történetben a bridzs aranyszabályait állítja a középpontba, melyben a tanuló szerepét Bűbáj Babuci, a tanárt Fülemüle Zsiga, a kivételeket pedig a négy parti játssza. Az első történet 1934. október 7-én, a második 1934. október 14-én jelent meg a Vasárnapi Ujságban. (A Next gomb segítségével a partik lejátszása követhető.)

Elimináció
Fülemüle Zsigával meg a menyasszonyával játszottunk múltkor. Zsiga Délen, Bűbáj Babuci, a menyasszonya pedig Nyugaton ült. Félig-meddig amolyan iskola-parti volt, Zsiga magyarázatokat tartott Babucinak a különféle coup-król.
– Szóval, érti most már, mi az elimináció? Gyakorlatban szeretném megmutatni, abból jobban láthatja a dolgot.

Osztottam, felszedtük a lapokat, passzoltam Keleten, Zsiga egy káróval indult:

Partnere egy kőrt licitált, Zsiga három kárót, Észak négy kárót, Zsiga négy szant, Észak pedig végül hat kárót mondott. Babuci megindult a pikk királlyal. Észak terített és Zsiga szomorúan látta a fenti helyzetet. Teljesen reménytelen volt a parti, alaposan túllicitálták.

A reménynek egyetlen halvány sugara azonban mégsem kerülte el Zsigánk figyelmét.

Beütött a pikk ásszal és kis pikket hívott vissza. Babuci ütötte a búbbal és tépelődni kezdett.
– Mindegy – szólt a mögötte kibicelő Szabadkai Tutyi (földbirtokos és huszárfőkapitány) –, mindegy.
– Igen – felelte Babuci szerelmesen és a pikk dámát hívta.

Zsiga szomorúan nézett Babucira, Tutyi elgondolkodva bólogatott, ismét Zsiga: asztalon lopott, kézből kőrt dobott az ütésbe – kőr ászt hívta, kis kőrt lopott a kezében, aduval átment, újra kőrt lopott, aduval átment és a magas kőrökre eldobta a két rossz treffjét.
– Szépen játszotta, de hát mit csináljunk, benne volt.
– No igen. Hanem Babuci, ezt jegyezze meg, sosem szabad olyan színt hívni, ami nincs az asztalon és feltehető, hogy a kézben sincs már belőle. Hisz az előbb magyaráztam az eliminációt. Ezzel egy ütést ad a felvevőnek, de lehet, hogy többet is.

Emeltem, Zsiga osztott és bocsánatkérően nézett rám. Egy pikket mondott.

Babuci passzolt, Észak három pikket, Zsiga négyet licitált. Mindenki passzolt és Babuci megindult a treff hetessel. Az asztalról kicsit adott Zsiga, én kiengedtem a tízessel, a kéz dámája ütött.  Zsiga háromszor aduzott, aztán treffet hívott. Asztalon bement a királlyal, én ütöttem és a treff búbot hívtam. Ezt Zsiga ellopta és a káró dámát hívta. Babuci átengedte az ütést nekem, az ásszal ütöttem és visszahívtam a kárót.

– Magáé a kilences? – kérdezte Bűbáj Baba és megütötte a tízessel. Már a kezében volt a treff, hogy kihívja, amikor egy ragyogó ötlete támadt.
– Igaz, hisz most mondta, hogy nem szabad eliminált színt hívni!

Tutyi mereven nézte az asztal sarkát, zseniális arcot vágva ehhez a művelethez.
– De hátha már kárója nincs?
– Tényleg! Én kőrt hívok!

És így is tett Babucink. A dámámat Zsiga a kézben ütötte, majd impasszt adott Babuci búbja ellen és harmadszorra hullott az is, a négy pikk teljesítve.

Babuci bridgezni tanul
Fülemüle Zsiga barátunk elhatározta, hogy arája zsenge bridgetudományát a lehetőségekhez mérten pallérozni fogja. Kissé szomorúan kért meg engem is, vegyek részt ezekben a didaktikus bridgepartikban. Bűbáj Babuci nem tartozott a kimondott mesterjátékosok közé.
– Vége a remek partijainknak – mondá Zsiga –, de talán sikerül Babucit valamennyire beavatni a jó játék rejtelmeibe. Hisz olyan bájos kislány!

Nos, szerdán nekiültünk a zsőnek. Zsiga Babucival szemben helyezkedett el és felhívta mátkája figyelmét a kijátszás mózesi normáira:
– Először is jegyezze meg Duncimókus, hogy a harmadik helyen a legnagyobb kártyával kell bemenni: „Dritter Mann, so hoch er kann.”

Én Keleten ültem, partneremmel, a férfias Szabadkai Tutyival belicitáltunk három szant. Én játszottam, Zsiga kis káróval indult.

Az asztalról a hármast tettem rá, Babuci a királyt adta, én ütöttem a blank ászommal. Mit volt mit tennem, meghívtam a treff hetest, Zsiga kiengedte, én kicsit habozva a királlyal ütöttem. Azt reméltem, Zsigával elhitetem, hogy a partnerénél treff dáma van, akkor kiengedi a következőt is, a pikkjeim jók lehetnek és akkor a végén kiadom Zsigához az ütést, hogy kénytelen legyen a kőr királya mellől hívni – ha nála van –, és így összeravaszkodom kilenc ütést. A treff királyom ütött az asztalon, lehívtam a pikk ászt, pikk királlyal kézbe mentem, pikk dáma, majd pikk tízes következett. Örömmel láttam, hogy Zsiga tényleg kárót dob. Most a treff hatost hívtam. Ha Zsigának harmadlagos ásza van, most nem mer beütni és én megvagyok. Ám Zsiga ütött. Önök tudják, miért. Ütött és rövid habozás után a kőr királyt hívta. Hat szant csináltam. Babuci haragosan szólt Zsigára:

– Miért nem hívta a kárót?
– Babu – mondtam –, ha magának mariázsa van, akkor a dámával kell először ütni. Zsiga azt hitte, nálam van a káró dáma.
– Ne beszéljen bolondokat, most mondták, hogy drittermann sohocherkann…
– Először is – vette át a szót Tutyi, – először is a Babuci nem „Mann”. Öcsém. Másodszor, jegyezd meg magadnak, hogy hölgynek nem mondj ellent. Öcsém. Én is a királlyal mentem volna be.
– Harmadszor – vélte Zsiga szerényen –, harmadszor ezt te joggal tetted volna, mert Mann vagy és dritter. Bátyám. Én osztok.
– Szóval én vagyok a hibás? – méltatlankodott a Mókus.
– Babuci azt tanulja meg, hogy jobbra a gyengébe kell hívni. „Rechts in die schwähe.”

Tutyi játszott négy pikket.

Miután Zsiga treffet licitált és Babuci ezt már a múlt órán tanulta, treffel indult. Zsiga ütött az ásszal és rövid töprengés után a kőr hatost hívta. Babuci döbbenten nézett rá, Tutyi fölényes gúnnyal mosolygott és Babuci búbját a dámával ütötte. Háromszor aduzott, majd a káró búbját hívta. Zsiga ütött és kőrt hívott. A királyt. Tutyi most már nem akart hinni a szemeinek. Egy jó játékos hátulról elfogatja a királyát? Ütött az asztalon és kárót hívott. Zsiga ütötte és nyugodtan lehívta a bukást jelentő kőr tízest.

– Miért hívtál bele a kőr nagygáblimba? – kérdezte Tutyi –, mikor a király nálad volt?
– Nem értem magát, Zsiga – szólt Babu –, egy bukást elajándékozott, hát nem tudja, hogy jobbra a gyengébe kell hívni?

(Fenti cikkek a Budapesti Hírlap Vasárnapi Ujság című mellékletében jelentek meg. Az írásokat Ottlik Géza jogörökösének szíves engedélyével közöljük.A rajzok alkotója Vaszary Gábor.)