Kezdőoldal

Noha Ottlik Géza lejátszástechnikai találmányai újságcikkekbe és könyvbe merevedtek – nagy szerencsére –, semmiképp nem halott hagyományok azok. A megoldásokra mi magunk is rábukkanhatunk akár egy szürke hétköznap esti bajnoki fordulón, és ilyenkor még az is előfordulhat, hogy alváltozatra, sőt, újabb technikára lelünk. Így történt ez szerzőnkkel is, aki ugyan csupán egyetlen passz erejéig volt aktív a partiban, de tágra nyílt szemekkel követte a végjátékot, ami végül egy Rio de Janeiro impassz-szerű valamibe torkollott. Mindenesetre Ottlik-módra gyorsan nevet talált neki.

Az alábbi játszma passzív szemlélőjeként – na jó, én is játszottam, legalábbis licitáltam, lepasszoltam a partnerem 1 szanját – figyelhettem a többiek játékát és eközben egyre inkább eszembe jutott az Ottlik Géza által megírt Rio de Janeiro impassz. Az elnevezés olyan játékmódot takar, amikor nem a plusz ütés miatt impasszolunk – akár nem is nyerünk vele plusz ütést, amikor szinglink van harmadik nagygáblival szemben –, hanem a kontrollt akarjuk megtartani későbbi számunkra előnyős végjáték elérése céljából.

Nézzük először Ottlik partiját:

(A parti az Ottlik-könyv 299. oldalán található, az ábrákban a Next gomb segítségével követhető a lejátszás)

Pikk kezdés után olyan végállásra törekszünk, amikor Nyugatnak már csupa kőrje marad, így kipréselhetünk belőle egy extra ütést, mégpedig a háromlapos helyzetben. Ha ütünk a pikk ásszal, akkor az ellenfél képes lesz sec mariázst tartani kőrből és mellé egy pikket. Ezért pikk impassz, pikklopás és aduk – mi uraljuk a helyzetet.

A következő fokozat, hogy annak ellenére kell megadnunk az impasszt, hogy az nem ül!

(A parti az Ottlik-könyv 300. oldalán található)

Itt lassú módszerrel, azaz a színben két ütés kiadásával nem juthatunk két káró ütéshez, mert a sorozatos pikk hívások miatt kirövidülünk. A módszer olyasmi, mint az előbb, megadjuk a pikk impasszt és az esetleges pikk folytatást kézben lopjuk. Nyugat nem kerülheti el a csupa kárós végállást, és akkor bevetjük a szín királyát.

Bevallom, hogy az alábbi játszma nem „igazi” Rio de Janeiro impassz, de annyira emlékeztet rá, hogy úgy éreztem, érdemes megörökíteni.

Mottó: „Fölöslegesnek látszó ülő impassz, fölöslegesnek látszó nem ülő impassz, van tovább!”
Nézzük a játszmát lépésről lépésre:

Nyugat elindult a leghosszabb színének negyedik lapjával a tizenegyes szabály szerint.
1. A felvevő az asztalról természetesen kicsit kért, Kelet bubiját kézben ütötte és boldogan visszahívta a kilencest.
2. Ha most Nyugat beüt, azzal nagyban megkönnyíti a felvevő közlekedését is, meg hát úgy olyan káró ütést is szerezhet Dél, ami talán nem járna neki, így Nyugat visszatartotta az ászát. Sok kritika éri a tizenegyes szabályt játszókat, miszerint könnyebben kiszámítható az induló színének hossza, mintha sima „kis lap – jó szín” elv alapján kezdenének. Ebben sok igazság van, főleg akkor, ha az indító kijátszó négyes színének a legkisebb lapja olyan kicsi, hogy rögtön látszik, hogy nem lehet alatta másik. Ha azonban ötös vagy hosszabb színből indul a negyedikkel, akkor mindig gondolni kell a legkisebb lap rejtegetésére, becsapva ezzel „az egész világot”. Itt is ez történt, csak az volt a baj, hogy Keletnek nem volt már kárója, őt be lehetett csapni, a felvevő azonban természetesen pontosan tudhatta a szín elosztását. Kelet a treff négyest dobta, kis lap kér.
3. Dél abbahagyta a kárót, és mivel tudta, hogy úgysem tud minden áhított impasszt megadni, a pikk dámával próbálkozott, ütött a király.
4. Kőr négyes hívás következett, hatos, király, ötös.
5. Nyugat visszahívta a kőrt, éspedig a hetest. Az ő szemszögéből nézve lehetett volna a felvevőnél eredetileg például A863. A tízest Kelet fedte a bubival, ezzel tulajdonképpen felmagasította a felvevő színét, de ha hagyja ütni az asztali tízest, akkor Dél pikk impasszal hazaér.
6. Most jött a káró hívás, és Nyugat kénytelen volt tovább rejtegetni a káró hármast, hiszen be kellett ütnie az ásszal. Kelet a kőr kettest dobta.
7. Treff ász, ötös, nyolcas, hármas.
8. Treff kettes tízes bubi, hetes. Most Kelet lehívhatta volna a treff királyt és elrúgatta volna magát kőrrel, megvárva a buktató pikk bubi ütést, de hát ő úgy tudta, hogy a felvevő kezében még ott van a káró hármas, ezért nem akarta felmagasítani az asztal treff dámáját, így kőrt hívott az alábbi állásban:

A felvevő – később beszéltem vele – az eddigi játék alapján úgy vélte, hogy a kőr kilences Keleten van és impasszt adott.

Most jön az, ami miatt ezt az egészet elmesélem. Ha Dél beüt a kőr ásszal, esik ugyan a kilences és magas a nyolcas, de ki kell adnia a végén egy treffet meg egy pikket. Így azonban a kőr kilencesen kívül mást már nem tudott ütni az ellenvonal.

Szóval, hogy is van ez?

• Van úgy, amikor ül az impassz, de látszólag fölöslegesen meg kell adnunk.
• Van, amikor nem ül, de mégis muszáj megadnunk.
• És van ez, amikor nem ül, de esik és mégis muszáj megadnunk!

Szokás szerint nevet is kell adni ennek. Nem hívhatjuk Rio de Janeiro impassznak, mert nem az, de annyira hasonlít rá, hogy ezennel a Carnival Finesse nevet adom neki.

Az olvasó figyelmébe
A bridzsben a lejátszás mesterfogásait kiváló játékosok és teoretikusok dolgozták ki. Az eljárást sokszor nevük is őrzi (ld. Darvas-coup, Robert-coup, Molnár-csel). Ezek legtöbbje megtalálható a Hivatalos Bridzsenciklopédiában, mely rendszeresen megújul. Ennek alapján Ottlik Géza jegyzi a legtöbb elismert technikát. A népszerű eljárások megtalálhatók a tan- és szakkönyvekben is. Ottlik találmányait részletesen elemzi András Imre „A bridzs titkai” c. művének 4. kötetében.