Kezdőoldal

Örömmel adjuk közre sporttársunk értékelő írását a magyar bridzs egyik legendás alakjáról. Cikke alkalmat ad Widder Lajos színes egyéniségének felidézésére is.

Widder Lajos többszörös magyar bajnok, 1938-ban Európa-bajnoki címet is nyert a magyar csapattal. Sokáig ez volt a magyar bridzs utolsó nagy nemzetközi sikere. A háború után a sportágat háttérbe szorították, a versenyek csak 1953-ban kezdődtek újra. Nagyjaink ekkora abbahagyták a versenybridzset, jobb esetben a FÉSZEK Klub falai közé húzódtak vissza. Cohen Rafael a válogatott irányítását vette át, a versenyasztal melletti megmérettetést itthon csak Widder vállalta. Ő a 70-es évek elejéig játszott az első osztályban. Újabb bajnoki címeket, sőt válogatóversenyt is nyert. Ebben az időszakban kizárólag Widder publikált, összesen négy kártya-könyve jelent meg: Ultitól a bridzsig (két kiadásban) 1957, Versenybridzs 1957, A bridzs-játék technikája és taktikája 1957, Ulti könyv 1963. E könyvek tanúsága szerint Widder nem csak bridzsezett, sok kártyajátékot művelt, és a játéktól jutott el a versenyzésig. Sokoldalúságát mutatja, hogy 1957-től 20 éven át a Füles ulti- és bridzsrejtvényeit is szerkesztette (utána Csepeli Miklós vette át a rovatokat, melyek még 35 évig éltek).

Az Ultitól a bridzsig 18 kártyajátékot ismertet, amiből tízet játszanak magyar kártyával. Az első kiadásban az egyszerű ulti (a talonmáriás) és az alsós a két legterjedelmesebb ismertetés. A második bővített kiadásban a többletet az alsós partik közlése jelenti. Az Ulti könyv pedig teljes terjedelmében a rabló ultival foglalkozik. Ezekben a könyvekben az olvasó megismerkedhet a kártyajátékok általános jellemzőivel, különböző csoportokba sorolva azokat (pl. ütésre vagy pontokra menő, illetve különböző csoportok gyűjtését célzó játékok), valamint fontos fogalmakkal (pl. ütés, pont, renonsz). Teszi ezt azért, mert a kártyázási kompetencia része a bridzstudásnak is.

Widder bridzskönyvei tartalmazzák a játékhoz nélkülözhetetlen, a licitrendszertől független általános alap-ismereteket és a rendszeren végigvonuló gondolkodást vezérlő szabályokat egyaránt. Maga a rendszer viszonylag egyszerű és agresszív. Sajátossága és a licit „mestergerendája” a célkitűzés. A célskála a töredéktől a szlemig terjed. „A megszólalások tartalma elsősorban a célra történő utalás, és csak másodsorban a lap valamely értékének közlése.” És ebben különbözik mindazon rendszerektől, amelyekben a partnerek oda-vissza közlik a pontjaikat és a színeiket, majd valahol megállnak.

A rendszer a ponterőt csak a licit megkezdéséig számolja, az indulónál kerek ász értékű sávokkal, a segítőnél király értékű sávokkal. Nem tologatja a sávhatárokat 1-2 ponttal ide-oda, mint a mai rendszerek, mert a változatos korrekciók és finomabb lapértékelési módszerek ennél nagyobb eltéréseket is eredményezhetnek.

A Widder-rendszer 3 sávos induló és 5 sávos válaszoló erőskálát tartalmaz. Az induló erőskála:
– töredék játék
– gémet szeretnék játszani (inviterős)
– gémet akarok játszani (gémerős)

A válaszoló erőskála középső 3 sávja és a célskála megfelelő szakasza teljes szinkronban van a nyitó erőskálával. A licit sohasem pontot, hanem erősávot és célt közöl. Widder a kezeket alkalmasság szerinti is minősíti: támadásra alkalmas, védekezésre alkalmas, kizárásra alkalmas, adu nélküli felvételre alkalmas, ez különleges megközelítés. A licitálható színek követelményei közel állnak a Suit Quality Test és a Precision Today (2002) követelményeihez.

A licitben a válaszoló már az első megszólalásánál relatívan értékel, átértékel. Ennek elemei a színtalálkozás, az illeszkedés, a figurák megoszlása és kombinációi, a színek elosztása, az ellenfél erejének helyzete a saját erőnkhöz viszonyítva. Widder is használja az alsó-felső zóna kifejezéseket, de nem párosítja a pontszámot tételes licithez vagy egyezményhez. Ehelyett a liciteket funkcionálisan csoportosítja, így megkülönböztet erőjelző, fékező és döntést átengedő liciteket. A döntést átengedő szóhasználat arra utal, hogy szükségszerűen a pár egyik tagja irányít és dönt. A rendszer rugalmasságát a cél-, az erőjelző és a fékező licitek dinamikus váltakozása adja.

Lala bácsi, a profi
Az idősebb versenyzők közül sokan emlékeznek Widder Lajosra. Számukra ő képviselte a 60-as években a professzionalizmust. Először is, mint az Elméleti Bizottság vezetője hivatalból hirdette az igét. Aztán lenyűgöző volt mindig magabiztos játéka, és annak eredményessége. Tekintélyt parancsolt Európa-bajnoki címe és szakírói tevékenysége. De legjobban kivételesnek mondható életmódjával tűnt ki, hiszen – ha csak lehetett – mindig ott ült a kártyaasztal mellett. Bár a Royal szállóban a kártyaklub nyitásáig sakkozott. Igaz, mindkét játékot tét mellett művelte. Utólagos számítások szerint az 5 filléres alapú robberjáték az ő esetében biztosan fedezte a havi rezsit. Kihívók pedig mindig akadtak, ha nem a Royalban, akkor a FÉSZEK-ben vagy a Királyhágó étteremben, amely a Böszörményi úthoz közel, éppen a mai versenyterem alatt üzemelt. A biztos bevételhez azonban nem volt elég a briliáns játék, a gyenge partnerek hibáit is meg kellett előzni. Ezért a számára indokolatlannak tűnő 4 szan ászkérdésekre mindig 5 treffet válaszolt, a nála lévő ászok számától függetlenül. Tisztelői ezt a különleges konvenciót Widder-relének nevezték el.

Szellemes megoldásai közül felidézzük még a blöff-rekontrát, amely 1968-ban nemzetközi párosverseny-győzelemhez segítette őt és partnerét, Bolgár Pált.

„A Widder-féle licitrendszer módot nyújt a kezdőknek arra, hogy a bridzs-játékot egészséges felfogásban tanulják meg. Bridzsezők között gyakori kérdés, hogy valamely konkrét lappal mit kell licitálni, melyre gyakran indulnak el véget nem érő viták. A helyes kérdésfelvetés azonban így hangzik: Mit akarsz? Akarsz gémet játszani vagy sem, akarsz szlemet játszani vagy sem? A választ a relatív értékelés alapján kell megadni. A probléma megoldása tehát a játékos feladata nem pedig a rendszeré.” (Widder)

Widder sok megszívlelendő egyedi megoldást vezetett be. A modern rendszereknél a gyors és agresszív megközelítést (az erősávok azonnali közlését) felváltották a kényszerítő licitek. Ennél jelentősebb a felfogásbeli különbség. Ugyanis a mai megközelítésekben ritkán fedezhető fel a célorientáltság és a dinamika. Az általános gyakorlat a ponterőhöz kapcsolt elosztás- és/vagy színközlés, az egyezmények nagy száma, funkciójuk értelmezése nélkül.

(A cikk szerzője, Widder tanításai alapján licitrendszert is magába foglaló, részletes oktatási anyagot állított össze, melyet szívesen megoszt az érdeklődőkkel: korakosKUKACt-onlinePONThu)