– Van valamilyen elfoglaltsága holnap estére, Aelred testvér? – kérdezte az Apát kedvesen, ahogy egy reggel összefutottak a kerengőben.
Aelred barát felfigyelt. Micsoda megtiszteltetés! Még soha senkit sem kértek fel az 5 pennys asztaltól, hogy csatlakozzon az Apát keddi privát partijához. Talán hallott az Apát arról a nehéz 3 szan felvételről, amit valamelyik nap teljesített?
– Nem, Apát úr – válaszolt jámboran. – Miért kérdezi?
– Az Amaryllis Furulyanégyes, rendünk egyik legismertebb zenekara, előadást tart 15. századi kolostori zsoltárváltozatokból az ebédlőben. Nekem sajnos más kötelezettségeim vannak, de gondoltam szeretne részt venni rajta.
Mielőtt Aelred barát levegőhöz juthatott volna, az Apát beviharzott a kolostor kártyatermébe és helyet foglalt az egyfontos asztalnál.
Az Apát a pikk dámával indult, amivel ütésben maradt, mivel Lucius barát a pikk kettest tette az ütésbe. Az Apát rövid szünetet tartva elmerengett a legvalószínűbb pikk kiosztáson. Partnere valószínűleg deblokkolt volna az ász-nyolcas dublójából, viszont lehet, hogy a király-nyolcasból tette a nyolcast. De az sem kizárt, hogy a nyolcas bátorító lap, harmadik királlyal. Persze ha a felvevőnek négy pikkje lenne, akkor garantált három ütése lenne pikkben ha azonnal megütné a dáma hívást, vagy ha legalább az ötöst rakta volna a kezéből, ösztönözve a pikk folytatást. Ezt a lehetőséget majdnem biztosan ki lehet zárni.
Az Apát megelégedve az elemzésével a pikk hatossal folytatta. Megdöbbenésére az asztal tízese ütött és Kelet a treff hetessel jelzett. Lucius barátnak már csak négy káró ütésre volt szüksége. Kőrrel kézbe jött és kis kárót hívott az asztal felé. Az Apát, aki még mindig a pikken gondolkodott, a négyest adta. Amikor ütött a király és a felvevő visszajött az ásszal, az Apát megkísérelte elfedni a hibáját a hetes lerakásával. A következő hívásba szükségszerűen a kettest dobta.
Az Apát izgalma szembeszökő volt Lucius barát számára.
– Az Apát most trükkösen játszott – mondta a partnerének. – Nos, lehet, hogy bolondnak fogok tűnni, de a tízest kérem. Aha! – folytatta, miután ütött az asztalon. – Trükkösen játszott ám, Apát úr, majdnem félrevezetett.
Sokára volt csak esélye az Apátnak, hogy visszavághasson.
Lucius barát a kőr királlyal kezdett és a treff királyra váltott, az egyetlen olyan ellenjátékot játszva, amely gondot jelentett a felvevőnek. Az Apát igen kis esélyt látott csak a teljesítésre. Gyakorlatilag Nyugat dubló kárója és egyedüli kőr ászkirálya tűnt csak jónak. Az Apát nem volt hajlandó egy bell gémet ilyen csekély esélyre bízni; talán tud rajta javítani. Nyugat 12-13 pontot már jelzett, tehát nagy valószínűséggel Kelet tartja a pikk ászt. Igen, hát persze, végre itt a lehetőség amire várt!
Az asztal kis treffjére az Apát a kezéből az ötöst rakta. Csend honolt ahogy Lucius barát emésztette a fejleményeket. Végül lehívta az adu ászt is. Az Apát érezte szíve lüktetését. Beleesik-e Lucius a csapdába? Hosszú gondolkodásából az egyébként nyilvánvaló volt, hogy nincs nála a pikk ász.
Lucius barát kijátszott egy újabb kártyát, az Apát pedig megacélozta magát, hogy letekintsen és meglássa mi is az. A kártya, amit szeme megpillantott csendes szépséget árasztott, amit még soha nem méltányolt ennyire: a treff dáma volt az.
– Leaduzok, és a maradék az enyém – mondta az Apát ujjongva, ahogy széles mozdulattal leterítette a lapjait. – Azt még hozzátenném, hogy ha Paulo testvérnél van az összes káró a pikk ásszal együtt, az utolsó adu beszorítja.
Lucius barát elhűlve nézte maradék lapjait. Hogyan jöhetett volna rá a lapok fekvésére? Talán átsiklott egy nyom felett valahol? A választ Paulo barát adta meg.
– Ha én tartom a treff ászt, partner – mondta az olasz –, tán nem ütöm át és hívom vissza a kőrt?
– Talán én igen, akarom mondani te – mondta Lucius barát ingerülten. – 1470 pontra módosult az eredmény.
„1470? Ez a szám emlékeztet valamire – gondolta az Apát. – Ó igen, St. Lubrigand megható furulyakvartettjének, a De Mortibus Sanctorumnak a dátuma.”
– Erről jut eszembe, Lucius – mondta. – Van valamilyen elfoglaltsága holnap estére?
