Még múlt évben szóba került Talyigás Péterrel folytatott beszélgetésünkön a Lackwood nevű konvenció, aminek kapcsán szerintem remek ötlettel rukkolt elő. Elkezdtem írni a cikket, aztán rájöttem, hogy magának a konvenciónak a megértéséhez jobb lenne visszakanyarodni a kiinduló ponthoz. Jelesül a Fred Gitelman – neves és kiváló amerikai játékos, oktató, a BBO kifejlesztője – által 1993-ban és 1994-ben írt három cikkhez. Neki is ugrottam a három cikk lefordításának.
Ezek a cikkek olyan felvetésekkel, ötletekkel foglalkoznak, amelyek inkább a gyakorlottabb játékosoknak szólnak. Biztos lesznek olyanok, akik nem sok újdonságot fognak a cikkekben felfedezni, de bízom benne, hogy lesznek olyanok, akikben tisztulni fog, hogy mikor, miért és hogyan jó a last traint és a Gitelman által közzétett kulcslicitálási módszert használni. Időt álló megoldások, hiszen bár 19 éve íródtak, még mindig működőképesek. Mielőtt belemerülnénk a részletekbe, szeretném köszönetemet kifejezni két barátomnak, Gulyás Dánielnek és Talyigás Péternek, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek a cikkek lektorálásban!
FRED GITELMAN: AZ EGYRE KETTŐ GÉMFORSZRÓL
Sok kisebb és nagyobb tudású versenyző írja manapság konvenciókártyájának általános tudnivalók rovatába, hogy „egyre kettő gémforsz” _vagy röviden: 2/1_. Az egyre kettő licitek gémforszként történő alkalmazásának legnagyobb előnye, hogy extra licitteret ad a jó gém kiválasztásához és a szlem felderítéséhez. Az egyre kettő rendszer két gyengeséget rejt magában:
– A partner 1 major indulását követően nem lehet 1 szant játszani, mert az 1 szan kényszerítő.
– Mind a figurapontok, mind a lehetséges színelosztások nagy száma miatt a válaszoló gyakran viszonválasz problémával küzd a kényszerítő 1 szan után, amikor az induló erre _az akár csak hármas színhosszúságot ígérő_ 2 minort licitál.
Ha egyre kettőt játszol, jobb, ha hozzászoksz ezekhez a problémákhoz, mivel nem sokat tudsz tenni ellenük. Az egyre kettő használata számos olyan problémát generál, ami eredetileg nem is volt a rendszerben. Jelen cikknek az a célja, hogy megvitasson néhány, a sokak által játszott egyre kettő okozta problémát, és néhány megoldási javaslatot adjon.
1. probléma: az egyre kettő definíciójának hiánya
Mivel az 1 major indulásra adott kettes magasságú új szín _egyre kettő_ válasz gémforsz, sok pár az egyre kettőt csupán a gémig kényszerítés eszközéül használja anélkül, hogy tekintettel lennének arra, hogy a lapjukat esetleg félrevezetően írják le. Azt feltételezik, hogy mindaz a licittér, amit megnyertek, lehetővé teszi számukra, hogy „később majd megoldják”. Tévednek.
1 pikkel indulsz, és a partnered 2 treff forszot licitál. 2 pikket mondasz, amit a partner 3-ra emel. Tetszik a lapod? Kellene! A minimális laperő ellenére jó adud van, jó kontrollokkal és jó fittel a partner színében. Sajnos azonban, a partner színe nem biztos, hogy valódi szín. Lehet a lapja:
És ekkor már az 5-ös magasság sem biztonságos. Másrészt, ha megcseréljük a partner kőrjét és treffjét _KJx, Bxxx, Kx, AKxx_, a szlem terített. A szlem akkor is terített, ha a saját lapunkban cseréljük fel a kőröket és a treffeket _AQxxxx, Qxx, Axx, x_. Ugyanennyire tetszene a lapod, ha a partner színében lenne szinglid? Nem kellene, de ha minden egyre kettőben lehetnek egyenletes gémforsz kezek is, akkor magadnak kerested a bajt, csakúgy, mint a fenti esetben.
Számos népszerű megoldás van az ilyen típusú problémák megoldására. Sokuk más liciteket is használ az egyre kettő mellett, amikor a válaszolónak egyenletes gémforsza és hármas támogatása van az induló majorjában. A 13–15 figurapontos egyenletes, hármas támogatást magába foglaló kezekkel néhányan kényszerítő 1 szant licitálnak, majd az induló viszonválaszára 4-re ugranak az induló major színében. Néhányan az induló 1 major indulását követően a 3 szan licitet használják az előbbi típusú kezekre. A Swiss konvenció változatai a 4 minorra történő ugrást használják a különböző hármas támogatással bíró egyenletes lapok bemutatására. Mindezek a megoldások ugyanazt a problémát okozzák: túl sok licitteret vesznek el, és így lehetetlenné teszik annak kiderítését biztonságos magasságon, hogy a két lap mennyire illeszkedik egymáshoz.
Én azt a megoldást javaslom, hogy az induló 1 major indulására a 2 szan licit legyen 13–15 figurapontos, egyenletes gémforsz, mint ahogy ezt Goren játszotta korábban _játszható úgy is, hogy a 2 szan 13–15 vagy legalább 19 pont, míg a 16–18-os zónára az azonnali 3 szan licitet használjuk_. A 2 szan válasz tartalmazhat _és gyakran tartalmaz is_ hármas támogatást az induló major színében. A 2 szanban általában nem lehet 5-ös szín _azzal egyre kettőt licitálunk_, de ha igazán rossz minőségű színed van _pl. Qxxxx_ egy különben erre a licitre alkalmas kézzel, akkor jobb 2 szant mondani, mint egyre kettőt.
A válaszoló 2 szan licitjére az induló licitjei természetesek. Az induló licitálhatja négyes, vagy hosszabb mellékszínét, megadva ezzel a választás lehetőségét a válaszolónak, amennyiben van hármas támogatása az induló első színében. Az induló hatos vagy hosszabb színnel megismételheti színét, 5–3–3–2 elosztású kezével pedig 3 szant vagy kvantitatív 4 szant is licitálhat. Az induló 3 szan válaszlicitjére a válaszoló hármas támogatással választhat. Vagy jelzi a támogatását, vagy – különösen, ha 4–3–3–3 az elosztása – passzol.
Ennek következtében az egyre kettő válasz, mintegy potenciális ütésforrásként majdnem mindig legalább 5-ös színt fog mutatni. Ennek az információnak a birtokában az induló gyakran el fogja tudni dönteni, hogy mennyire illeszkedik a két kéz és a szlemkísérlet mennyire megalapozott. Továbbá könnyebbé teszi az induló életét, ha hármas támogatással emelni akar.
Ha jelenleg Jacoby 2 szant játszol, akkor más megoldást kell találnod az induló major színének forszos _gémig kényszerítő_ emelésére. Javaslom, hogy használjuk a legalacsonyabb ugró színlicitet _1 kőr–2 pikk, 1 pikk–3 treff_ a forszos emelésre. Az ugráshoz használt hosszú színű erős kezek ritkák, és a modern eljárások, mint az egyre kettő és a negyedik szín licit általában hatékonyan megoldják ezek kezelését. Ha Bergen-emelést játszol, az 1 pikkre adott 3 treffet ugyanúgy játszhatod Jacoby-emelésként, ebben az esetben azt javaslom, hogy a 3 káró és 3 kőr választ játszd Bergen-emelésnek az 1 pikk indulásra. A továbbiakban nem mennék bele a 2 pikk és a 3 treff kényszerítő emelés utáni folytatásokba. Talán majd egy másik cikkben.
2. probléma: a _félrevezető_ gyors megközelítés elve
1 kőrrel indulsz, és a partnered 2 treffel gémig kényszerít. Megemeled 3 treffre _ugye milyen jó tudni, hogy a partnernek legalább jó 5-ös színe van?_ és a partner 4 kőrre ugrik. Mit kellene most csinálni? Ha – csakúgy, mint a többség – egyre kettőt játszol, a partner szükségtelen ugrása kényszerítő helyzetben gyenge lapot mutat _ ez a gyors megközelítés elve_. Ez az információ jelen esetben nem túl hasznos. Ezzel a minimális lappal szemben
terített nagyszlemünk van. Ezzel a minimális lappal szemben
már az 5-ös magasság se biztonságos. A probléma a 4 kőrre ugrással van. A licit megfoszt attól a lehetőségtől, hogy biztonságos magasságon megtudd, van-e pikk fogás. Az egyre kettő utáni licitek esetén a gyors megközelítés elvét az a felismerés hívta életre, hogy enélkül egyik partner sem tudná soha bemutatni, hogy van-e extra értéke. A standard egyre kettő olyan nagy hangsúlyt fektet az elosztás kilicitálására és a lapok közötti illeszkedés kiderítésére, hogy a licit gyakran nagy magasságokba kerül, mielőtt bármelyik fél limitálhatná a kezét. A gyors megközelítés elvét használva a válaszoló lehetőséget kap arra, hogy az egyre kettőt követően minimumot jelezzen. Sajnos a válaszoló kezének limitálásáért meg kellett fizetni az árat, a licit túl magasra került. Egyszerűen túl sok esetben kényszerülünk rá, hogy a 4-es magasságot kulcsliciteknek tartsuk fenn, különösen amikor az induló keze kvázi limitálatlan _ahogy az általában az egyre kettő után szokott lenni_. Még ha mind az induló, mind a válaszoló keze minimális is, jó fit esetén a szlem terített lehet.
Íme, az általam ajánlott megoldás.
A fenti licitmenetben _1 kőr–2 treff–3 treff_ és a hozzá hasonló egyre kettő licitekben, amelyekben a válaszoló először a 3-as magasságon tudja az induló major színét megemelni:
– A 3 major helyett ugrás a 4-es magasságra az induló major színében a picture. A picture ugrás jó adutámogatást és jó saját színt ígér _ford. megj.: figurák a saját színeinkben_, és tagadja az első- vagy másodmenet fogást a nem licitált színekben. Az induló általában olyan jó képet _„picture”_ kap a válaszoló kezéről, hogy könnyen eldöntheti _többnyire a kulcslapkérdés után_, mi a jó felvétel. Íme, egy példa az előbbiekben elmondottakra, hogy milyen kézzel ugrik a válaszoló 4 kőrre:
– Az új színben történő ugrás Splinter _szingli a licitált színben_, ami csakúgy, mint a „picture” esetében jól meghatározott lapot, így jó adutámogatást és jó 5-ös saját színt ígér. A Splinter tagadja az első- vagy másodmenet fogást a nem licitált színben. Szingli ásszal vagy sikénnel ne licitálj splintert! Íme, egy 4 káró Splinter például a fenti licithez:
Még egyszer: a válaszoló keze jól meghatározott, így az induló gyakran tud jó döntést hozni. A fenti példánál maradva az induló tudja, hogy
lappal szlemet teljesít, míg ha pikk ász helyett káró ásza van, úgy a 4-es magasság a megfelelő. Jegyezzük meg, hogy a fent tárgyalt esetekben a válaszoló soha nem említette a kőrt. Az emelés közvetett. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy a splinternek kőr támogatást kell tartalmaznia _szemben a treffel_, így kiforrott partnerkapcsolatra van szükség az alkalmazásához.
Minden más lappal, hármas vagy jobb adutámogatással az induló major színében, emeljük meg az induló színét a 3-as magasságon _mások azok az esetek, ahol a 2-es magasságon is lehetőség lenne az induló major színét emelni – ezt talán egy más cikkben tárgyaljuk_. Mivel ebben az esetben mind az induló, mind a válaszoló keze kvázi nem limitált, szükségünk van egy olyan megoldásra, amellyel bármelyik fél kinyilváníthatja valódi szlem érdekeltségét. A válasz a serious 3 szan konvenció.
A serious 3 szan meghatározása: amikor egy nyolclapos vagy hosszabb major színtalálkozást deklarálunk a 3-as magasságon gémforsz helyzetben, a 3 szan licit bármely fél részéről mesterséges. Jelentése az, hogyaz illető félnek komoly szlem érdekeltsége van, és arra kéri a partnert, hogy kulcslicitáljon. Ha kihagyod a 3 szan licitet, pedig lehetőséged lenne rá, és helyette kulcslicitálsz, úgy az a következőt jelenti: „Partner, nekem nincs komoly szlemérdekeltségem, de tudok kulcslicitet adni.”
Hogyan kell kulcslicitálnod? A Geoff Hampsonnal és Sheri Winestockkal alkotott partnerkapcsolataim során a következő megoldást találtuk nagyon sikeresnek: a partner egyre kettőként licitált színében történő kulcslicit az ász, király, dáma valamelyikét ígéri. A saját _ford. megj.: a válaszoló_ színemben történő kulcslicit az ász, király, dáma valamelyike közül kettőt ígér. A nem licitált színben történő kulcslicit első- vagy másodmenet fogást ígér _ász, király, szingli vagy sikén_. A kulcslicitet mindig sorban licitáljuk. A kihagyott szín_ek_ben tagadod a kulcslicitet. A 4 szan bármely féltől római kulcslapkérdés.
Ezen szlemlicit-megközelítésnek néhány következménye:
– Lehetetlen eljutni az 5-ös magasságra úgy, hogy egy színből zsinórban leáll két ütés.
– Ebből fakadóan szinte szükségtelen az 5-ös magasságon kulcslicitálni. Ha nem vetted volna észre, az 5-ös magasságú kulcslicit általában a kétségbeesés jele – fogalmad sincs, mit csinálj, így inkább kulcslicitálsz, hogy a partnerre told a döntést.
– Sose juthatsz túl magasra, ha egyik partnernek sincs többlete vagy tudott nagy fitje egy komoly szleminvithez.
– Sose fogsz tudni 3 szant játszani egyre kettő után, ha nyolclapos, vagy hosszabb színtalálkozás van az induló major színében. Néhányan _pl. Irving Litvack_ ezt elegendően nagy problémának tartják ahhoz, hogy fontolóra se vegyék ennek a módszernek az alkalmazását. Az én gyakorlatomban a serious 3 szan használata okozza a legkevesebb problémát. Különösen igaz ez akkor, amikor az egyre kettőt adó partner színéről tudott, hogy legalább ötös és jó esély mutatkozik arra, hogy a felek valamelyikének egyenlőtlen keze és/vagy többlete van.
Íme, néhány példa az általam az egyre kettő után javasolt serious 3 szan és kulcslicitálási stílus használatának a bemutatására.
1. példa
Az induló 4 káró licitje tagadja a komoly szlemérdekeltséget és tagadja a treff első- vagy másodmenet fogást, de az ász, király, dáma közül egyet ígér káróban. A válaszoló 13 ütést számolhat a kulcslapkérdést követően.
2. példa
Az induló 3 szan licitje komoly szlemérdekeltséget mutat. A válaszoló 4 káró licitje jó kárót mutat, de tagadja a treff kontrollt. Az induló 4 pikk licitje abszolút leállás – ez egy világos üzenet, hogy nincs treff fogásunk. A válaszolónak, bár többlete van, passzolnia kell.
3. példa
A 4 kőr tagadja a komoly szlemérdekeltséget, a treff kontrollt és a káró magasfigura támogatást _a partner színében nem kulcslicitálunk rövidséget!_. A válaszolónak mindössze a kőr kontroll kellett. Mi történne, ha megcserélnénk az induló lapjában a kőr és treff figurákat?
4. példa
Amikor a válaszoló 4 kárót licitál, azzal komoly szlemérdekeltséget deklarál. Ezt onnan tudjuk, hogy az induló tagadta a komoly szlemérdekeltségét azzal, hogy nem licitált 3 szant. A válaszoló leállna 4 pikkben, ha nem lenne komoly szlemérdekeltsége, így az indulónak most kötelessége bemondani kőr kontrollját, ha van neki. Amikor az induló 4 pikket licitált, a válaszoló tudja, hogy az ellenvonal legalább két kőrt zsinórban lehúzhat.
5. példa
A kőr hármas magasságon történő összeemelése után az indulónak 3 pikket kell mondania, ha van pikk kontrollja. Minden más licit tagadná a pikk kontrollt _a 3 szan serious lenne pikk kontroll nélkül_. A válaszolónak többlete van, amit a 3 szan licitálásával fejez ki. A 4 treff kontrollt mutat, a 4 káró két magasfigurát ígér. Amikor az induló további érdeklődést nem mutat _nem licitál Blackwoodot_ annak ellenére, hogy minden szín fogásáról tud, a válaszoló tudja, hogy az indulónak minimuma van. A válaszoló kilicitálta magát, így passzolnia kell a 4 kőrre.
6. példa
A válaszolónak, annak ellenére, hogy borzasztó lapja van, 4 treffet kell mondania, mert az induló még mindig limitálatlan _már tudjuk, hogy az induló serious 3 szanja tagadná a pikk kontrollt_. A válaszoló kényelmesen érezheti magát azzal a tudattal, hogy a 4 treff kulcslicittel tagadta a komoly szlemérdekeltséget _ford. megj.: ha a válaszolónak komoly szlemérdekeltsége lenne treff kontrollal, akkor ászt/kulcslapot kellene kérdeznie; ha a 4 treff helyett 4 kárót licitált volna, abban lehetett volna komoly szlemérdekeltsége is treff kontroll nélkül, hiszen az induló nem tagadta, hogy lenne treff fogása _. Ebben a példában az induló magához ragadhatta a kezdeményezést annak tudatában, hogy a válaszoló fogja a treffet.
Mostanra világossá vált, hogy az általam javasolt kulcslicitálási megközelítés meglehetősen különbözik az egyre kettőt alkalmazók többségének gyors megközelítéses módszerétől. Azt javaslom, hogy ha eldöntöttétek, hogy alkalmazzátok ezt a megközelítést, akkor legelőször is üljetek le egymással átbeszélni. A serious 3 szan konvenció komoly játékosoknak való. Ez nem olyan valami, amit könnyen be lehet emelni a rendszerbe. Ha elkötelezett vagy az alkalmazása iránt, megkérdezhetsz a last train to Clarksville konvencióról _ ford. megj.: ld. a következő részben _. A last train az a konvenció, amely segít az általam javasolt kulcslicit metódus lyukainak betömésében _azon lyukak, amiket az általam gondosan kreált példákban kikerültem_.
Ha van lecke, amit ebből a cikkből megtanulhatsz, az az, hogy a hatékony licitálásért lényegesen többet kell tenned, mint egyszerűen ráírni egy nevet a konvenciókártyára. A jó megállapodások a partnerrel sokkal fontosabbak, mint a rendszer, amit játszol. Ha elhatározod a partnereddel, hogy egy bonyolult nem-sztenderd rendszert játszol, időbe kerül, amíg jól fogod tudni használni. Beszéld át a liciteket, és légy biztos benne, hogy megérted az egyes licitek közötti nüanszokat. Amikor igazán megérted a rendszered, akkor kezded majd látni az előnyeit az eredményeidben.
