Kezdőoldal

Csak egy szimpla kérdés. De micsoda válasz jön rá! Ma 80 éves Csepeli Miklós. A bridzses tevékenységéért lovagkereszttel kitüntetett (a linken található a mester önéletrajza is) tizenegyszeres magyar bajnokkal majd nagyinterjú lesz olvasható az év végén nyomtatásban megjelenő Bridzsélet 2018 magazinban, a születésnapi köszöntő gyanánt ebből közlünk előre egy kurta részletet.

Főszerkesztői vallomásként el kell mondanom, hogy a szerzőtől hosszabb részletet vártam a jeles alkalomra, erre az alábbi szösszenet érkezett tőle. Tökéletes! Az a kalandos út, amit a válaszban bejár, az egész annyira csepelis, hogy ehhez csak annyit lehet hozzátenni: Isten éltessen sokáig, Miklós!

– Mit jelent neked a kártyázás?
– Hát figyelj ide. Volt egy Zoli nevű barátom, elmondok egy történetet vele kapcsolatban 56-ból. Egyébként, csak hogy értsd, fantasztikus idők voltak. Például a sportpisztolyomat eldugtuk. Felvittem a padlásra, ahol állt a homok, és bedugtam a homok alá. A többiek disszidáltak, én meg ott maradtam a pisztollyal… Egyik nap megláttam egy belügyi egyenruhát felhúzva a lámpavasra. Én meg a Dózsában vívtam… Képzelheted, ment a mezem is a pisztoly mellé a homokba… Na, ezzel a Zoli gyerekkel még sokkal ezelőtt voltam egy zsúrban, a szomszédban. Hat-hét éves lehettem akkor, és hát csodálkozva láttam, hogy a zsúrban a kiskanálon az anyukám monogramja van. Nemesi család, egyéni címer, hogy került az oda? Mondjuk a háborúban szétlőtték a házunkat, mert a sarkon állt, ott volt a front, a kádunk gépfegyverállványként is üzemelt, nem volt nagyon mit csodálkozni… Nem szóltam egy szót sem, de megjegyeztem magamnak. Szóval ez a Zoli gyerek, akivel a zsúrban is voltam, szintén disszidált. Egyébként óriási tehetség volt, hatalmas karriert futhatott volna be, de sajnos szembejött a kábítószer, és tizenöt év után hazamenekült. Ekkor volt, hogy egyszer csak becsöngetett, lerakott elém egy kiskanalat. Nézegettem, tudtam, hogy honnan van. „Láttam, hogy a tiétek, hát visszaloptam neked” – mondta. Na de, még 56-ban járunk, és ez az élelmes Zoli észrevette, hogy egy trafiknak kilőtték az ablakát. Hogy, hogy nem, hazajött vele egy zsák telefontantusz. Egy egész zsáknyi. Annak, aki nem tudja, hogy ez mekkora érték volt, nehéz ezt elmagyarázni, de az a lényeg, hogy leültünk huszonegyezni. Pénzben. Nekem is volt egy tantuszom az elején. Aztán a végén neki nem volt egy sem. De nem is bánta nagyon, mert disszidált, mint mondtam, én meg vittem fel ezt is a padlásra, rettegtem, hogy rájönnek, honnan van. Azért ha nagyon megszorultam, csak fölmentem és kaparásztam egy kicsit a homokban, összeszedtem négy-öt tantuszt. Fizetni lehetett vele szinte bárhol, talán csak a kocsmában nem, inni meg nem ittam, komoly emberek voltunk, sosem ittunk, csak a FÉSZEK-ben szoktattak rá.