A BBO-n haladó szinten szerepel, pedig évtizedek óta sorra nyeri a bajnokságokat, kupákat, versenyeket. Nyugdíjba ment már, de amikor egy hétköznap a Taurus-Elastron-T Kft.-ben fölkerestük, csak ő volt bent. Munkahelyéhez és konzervatív bridzselveihez is következetesen hűséges, mégis a modern korban, szenior korúként ért fel a csúcsra azzal, hogy a nyáron a magyar válogatottal olimpiai bajnok lett. Beszélgetés Kovács Misivel.
– Mi az az öregítés?
– Mire gondolsz pontosan?
– A folyosón két ajtóval odébb olvastam: „Öregítő helyiség”.
– Öregítés: rontás, elhasználás. A gumit öregítjük.
– Mi értelme van egy gumigyárban gumit használhatatlanná tenni?
– Olyan megfigyelésekkel, eredményekkel szolgál, amiket fel lehet használni ahhoz, hogy még jobb gumit lehessen gyártani. Biztos láttál már mondjuk olyan befőttes gumit, amit ha széthúzol, töredezett lesz, és könnyen elszakad. Az a jó gumi, amelyik lassabban lesz ilyen. _A gép pihen..._
– Tehát tulajdonképpen kutatási célból gyorsan elvégzitek azt, amit a nap, a felsózott utak, a víz hónapok, évek alatt tesz mondjuk egy cipőtalppal.
– Nagyjából erről van szó, ez az egyik tevékenységünk a sok közül. A jó gumi előállítása a cél. Igaz, az sem jó, ha túl jó az a gumi, mert akkor az emberek nem vesznek újat…
– Hát igen, a fogyasztói társadalom… Nem áll szándékomban egyikőtöket sem öregíteni, többekkel beszélve mégis általánosnak mondható vélemény volt, hogy azért is most sikerült felérnetek a csúcsra, és nem korábban, mert nyugdíjba mentetek, kevesebb a stressz, több energiátok marad a bridzsre. Erre idejövök hétköznap kora délután, az egész épület üres, egyedül téged talállak itt.
– Pedig mint ügyvezető már tényleg nyugdíjba mentem. 2005. december 3-án. De ettől még nem lógatom otthon a lábamat, nem örülne a feleségem sem neki. Szállításügyi projektmenedzser vagyok.
– Ezt fel kell írnom, nincs az az isten, hogy megjegyezzem, hogy is volt?
– Szállításügyi projektmenedzser.
– Azaz?
– Azaz én viszem az asszonyt mindenhova, ő most az ügyvezető. Jobb így. Ő Vácon és környékén nőtt föl, nem tudta kiismerni Budapestet. Csak hogy értsd. A múltkor például a Karinthy Frigyes útról kellett hazamennie. Ha már rajta van a pesti rakparton, onnan már nincs gondja, könnyen hazatalál Gödre, szóval el kellett vezetnem addig. Én mentem elöl, átmentünk a Petőfi-hídon, jobbra vissza a híd alatt, onnan már egyenesben volt – a Közgáz körüli metróépítkezést már megszokta –, én meg visszakanyarodtam a hídra, mentem a Böszörményire bridzsezni. De a fiatalabbik lányomat is viszem sokszor.
– Hány lányod van?
– Kettő.
– Unokák?
– Négy.
– 2–2 az állás?
– Dehogy, 4–0! Az ifjabbik még gimnazista.
– Bridzseznek?
– A fiatalabb. A múltkor a társaival játszottak is a csapatbajnokságban. De nem iskolásnak való az, hétköznap háromnegyed 11-kor végez, és még haza kell mennie.
– A gimnáziumban tanult meg játszani?
– Tanult ott is, az Apáczaiba jár, korábban volt ott bridzsoktatás, de tavaly valamiért elmaradt.
– Szabolcsi János és Kovács András szokta volt csinálni.
– Igen, talán lesz az idén is, nem tudom. De én is tanítottam otthon.
– Olimpiai bajnok lesz belőle?
– Belőle könnyebben. Jobbak az adottságai.
– Te sem ajándékba kaptad a címet.
– Nem is úgy értem. Engem édesanyám tanított bridzs alapjaira, a lányom, ha komolyan gondolja a játékot, magasabb szinten is tud kitől tanulni a közelében.
– És, komolyan gondolja?
– Úgy tűnik, érdekli, és van hozzá érzéke. Még nagyon az elején járt, amikor föladtam neki azt a rejtvényt, hogy minimum hány figurapont kell a nagyszlemhez adujátékban. Nem sok idő telt bele, már jött is a megoldással.
– Te hogy kezdted?
– 14-15 éves lehettem, amikor pár sportoló barátomnak, a BEAC tájfutóinak kibiceltem. Az egyikük Argay Gyula faterja volt. Aztán ahogy lenni szokott, egyszer nem voltak, csak hárman, így beültem. Gimnáziumba a legjobb helyre jártam, a Rákócziba, az egyetemen a vegyészek között bridzsezett többek között Holyinka Péter, ő is benne volt abban a Fizikusok nevű csapatban, amellyel elindultunk a csapatbajnokságban, ez különben Vinkler Laci csapata volt. Nem tudom, hogy végeztünk. Bridzseztünk az Eötvös Klubban is, reggel kilenckor kezdődött a játék, és az ulti meg a póker mellett volt bridzs is. Ott voltunk a Főiskolás Bajnokságon is, emlékszem, azokban az években például Jordán Tamás is játszott. _Óh, azok a 60-as évek! Felül: Lévai János, Puza László, Szász Domokos, Rónaky József, Poroszlai Csaba, Kovács Mihály . Alul: Gerő István, Csepeli Miklós, Póka Péter, Kovács Zoltán_
– Azóta is játszik, szinte mindent, mondjuk versenybridzset pont nem.
– Nem is versenyzett sokat. Aztán a Bencsik csapatban folytattam, Keil Béni volt már ekkor a párom, majd jött a Bolgár csapat, amelyben az öreg Widder Lala is benne volt.
– Már nem lehet messze a FÉSZEK és a Taurus, hogy alakult meg?
– Sokan fiatalok együtt jó csapatokat akartunk alakítani. Egy este összejöttünk, és sok vitával meg valamennyi veszekedéssel megbeszéltük, hogy ki játsszon az akkor már működő FÉSZEK-ben, ki pedig az új OGV-ben, vagyis az Országos Gumiipari Vállalat csapatában, mert így hívták akkor még a Taurust.
– Kik voltak ott?
– A legidősebbek Gabos és Csepeli voltak, aztán Szász Doma, Kőszegi Ferenc, Kovács Zoli, Lévai Jancsi, Dumbovich, Nikolits, Osskó, Puza és mi Bénivel, de biztos kihagytam valakit.
– Te a FÉSZEK-be kerültél, ekkor még nem a Taurusban, vagyis az OGV-ben dolgoztál?
– De, mégis így történt. Ott kezdtem el dolgozni 1969-ben, és maradtam 1990-ig. Akkor alapította a Taurus az Elastront, nem vállalta el senki a vezetését, én igen, ebből lett aztán a Taurus-Elastron, később a Taurus-Elastron-T Kft., 1991. április 1-jén lettem ügyvezető igazgató. _Nem szégyen tanulni a nagyoktól: Kisgyörgy Lajos, Szász Doma, Kovács Misi és Gerő Pista_
– Mennyivel volt sikeresebb az OGV/Taurus, mint a FÉSZEK?
– Sokkal, nagyjából négy az egy arányban nyerte a bajnokságokat és a kupákat a két csapat. Más meg nem nagyon rúgott labdába.
– Negyven éve, az 1972-es Ifi Eb-n már a mostani partneroddal, Dumbovich Miklóssal játszottál, ötödikek lettetek, az volt a magyar bridzs első nemzetközi eredménye a háború után. Mi lett Bénivel? Hogy megy egy ilyen szakítással? „Sok vitával meg valamennyi veszekedéssel?”
– Nagyon kevésen múlt a dobogó.... Az még csak alkalmi páros volt Dumbovichcsal, akkor én még Béni párja voltam, de utána nem sokkal tényleg összeültem Miklóssal, és átmentem a Taurusba. Az akkori időben szokatlanul hosszú időnek számított az, amennyit együtt játszottunk Bénivel, megbeszéltük a dolgot, természetes váltás volt. Aztán Béni évekig játszott még, de ritkábban, végül abbahagyta. _Az a bizonyos ificsapat és segítői 1972-ben egy nyugat-berlini fogadáson: Keil, Kertes Ottó – takarva – , Kőszegi, Kovács Zoli, Szász Doma, Holyinka, Dumbovich, Koltai, Kovács András, Kerényi Zoli, Kovács Misi, Nikolits_
– Ti viszont Miklóssal pontosan negyven év múltán történelmet írtatok. Miért kellett ennyit várnia ennek a sokra hívatott és sikeres, de a világversenyeken mindig átütő eredmény nélkül záró generációnak erre a győzelemre?
– Mert sosem volt két jó párunk.
– Kettő, nem három!?
– Igen, én így látom. Most nem a rövidebb versenyekről beszélek, hanem a hosszú világversenyekről: nem volt két olyan pár a csapatban, amelyik tényleg jól játszott volna végig. Hányszor, de hányszor éltük meg azt, hogy úgy éreztük, hogy nagyon jó szkórt hozunk, erre a félidőben épp hogy csak vezettünk vagy döntetlenre álltunk. Elkerülhető marhaságokon adtunk le egy csomót, és nem is volt szerencsénk.
– Évtizedeken keresztül, van olyan?
– A győzelemhez kell némi szerencse is. Sokáig reménykedik az ember, hogy „na majd talán most!”, aztán egy idő után beletörődik, hogy nem lesz ebből énekes halott sem. Az 1995-ös portugáliai Eb-re válogatót írtak ki, ahhoz nekem egyáltalán nem volt kedvem, de végül rábeszéltek. Megnyertük a válogatót, de az Eb után elhatároztam, hogy elég, vége. Voltak olyan válogatók világversenyek előtt, hogy párokat versenyeztettek, a legjobbak forgásban játszottak csapatversenyt. Miklós mondta előre, hogy ez nonszensz, mi úgy fogunk játszani, hogy a taurusos párok nyerjenek. Így is történt. Amikor egymás ellen játszottunk, és érezhetően jól álltunk, akkor egy-két partin leadtunk, hogy a másik taurusos pár is elöl legyen. Ennek a kárvallottjai sokáig nagyon haragudtak ránk, pedig ezt nem közben találtuk ki, előre megmondtuk. Rossz volt az a rendszer. Jó ideje már csapatok válogatóznak, és ez rendben is van. _Igazi olaszos külső. Keil Béni és Nikolits Tamás között – bridzsolimpia, 1976, Monte-Carlo_
– Pekingben újra ott voltál, immár a szeniorok között.
– Ötvösi Ervin Ausztráliában élő magyar szponzorálta a csapatot az olimpián, mindent kifizetett, a baj az volt, hogy az ausztrálok duruzsoltak a fülébe, hogy ha nem játszik eleget, nem adnak neki érmet, pedig hát láthattátok, hogy Lille-ben is mindenki kapott, Bea is, Gyuri is. Beült az amerikaiak ellen a negyeddöntőben, kikaptunk.
– 2010, ostendi Eb.
– Miután Miklós a nyílt versenyt befejezte, beült hozzánk. Közel voltunk ahhoz még így is, hogy kijussunk a Bermuda-kupára, végül lemaradtunk róla, ugye, még ott sem járt magyar csapat. Biztos vagyok benne, hogy ha az elejétől velünk van, sikerült volna. Rengeteget számít a jelenléte, meg persze a tudása, a rutinja, akárhogy is, ő a legjobb közöttünk, ő is játszott a legtöbbet, nyugalmat ad, ha ott van. Mondtam is, hogy erre az olimpiára csak akkor hívjatok, ha a Dumbovichcsal játszhatok!
– Miben változott a játékod az elmúlt évtizedekben?
– Nyugodtabb lett.
– Nyugodtabb? Bárkivel beszéltem rólad, mindenki kiemelte, hogy a nyugodtságod miatt mindig is ideális partner voltál!
– Mégis nyugodtabban játszom. Most már nincs olyan, hogy valamin fölöslegesen hülyére gondolkozom magam. Nem viszem be magam az erdőbe.
– Melyik a legemlékezetesebb partid az olimpiáról?
– Egy olyan, amit elrontottam. Pedig jó úton indultam el… Az amerikaiak ellen történt a döntőben. Ez volt a lapom:
Miklós bellben mans ellen 1 kőrrel indult első helyen, erre tőlem jobbra pikk-káró kétszínű licit jött. 3 treffet mondtam, hogy Miklós tudja, kinél az erő, majd a 3 kőrjére 5 kőrt, innen bumm-bumm 7 pikk kontráig ment a licit.
Magyarország–Egyesült Államok szenior olimpiai döntő, 4. forduló, 22. leosztás
– Mi volt a hiba?
– Hiba volt nem 4 kőrt mondani a 3 kőrre. Úgyis lementik, nyilván az 5-öt is, de ki tudja, utána mi történik, akkor már nehezebben ment az ellenfél kisszlemet, pláne nagyot, ha azt látja, hogy eredetileg csak 4-et akartunk játszani. Tudtam, hogy mindent le fognak menteni, ha elindulok szlem felé. 300-at írtunk, ahogy a másik teremben is, meg szinte mindenhol a versenyen, rossz volt az 5 kőr, mert 300-nál a 710 is jobb lett volna.
– Ha hiba is volt, csak ti lettetek az aranyérmesek! Hogy tetszettek a hazai reakciók?
– Nagyon! Sokan gratuláltak, jólesett a drukkolás, a fogadtatás, és amit írtak rólunk. _Két pár jó!_
– A párotok kapott egy amerikai meghívást, mikor mentek?
– Nem tudom pontosan, azt sem, hogy milyen verseny lesz, valamikor november végén indulunk, mindent Miklós intéz.
– Nem is hoz lázba? „A magyar mesterek megmutatják tudásukat Amerikában...”
– Biztos jó lesz, de nem foglalkozom vele. Miklós szólt az olimpia előtt is, hogy ennyi és ennyi lesz a szállás, jó? Mondtam neki, hogy megbeszéltük, hogy intéztek mindent, mit kezdjek azzal, hogy 43 euró a szállás és nem 44 vagy 42, csináljátok, úgy lesz jó, ahogy ti jónak látjátok. Volt szó róla, hogy repülővel megyünk Lille-be, de én mondtam, „Ti mehettek, amivel akartok, én kocsival megyek.” Jobb úgy, kényelmesebben lehet mozogni kint, engem nem zavar a hosszú vezetés. Végül mindenki autóval jött. _A szokásos partnerrel, Dumbovich Miklóssal Szappanos Géza és Áder János köztársasági elnök ellen_
– Egységes volt tehát a csapat, de úgy hallom, bridzs ügyben sem volt egy hangos szó sem.
– Szinte nem is beszéltünk bridzsről. Hogy a másik asztalon mi történt, fogalmam sincs, sosem volt kérdés, páron belül sem beszéltünk partikról.
– És ha kérdéses helyzet bukkant föl?
– Akkor sem, de nem is volt ilyen. Mi nagyon régóta ugyanazt a természetes rendszert játsszuk, ráadásul az én kérésemre az utóbbi időben tovább egyszerűsítettük. Nem szeretem a sok konvenciót. Egyrészt sok energiát igényel a begyakorlása és a fejben tartása, ha meg licittévesztés lesz belőle, abból általában legalább 10 IMP-s mínusz jön, másrészt tegyük föl, mindkét fél pontosan tudja, hogy működik, de sokszor nem tisztázzák, mi van, ha közbeszól az ellenfél. Vagy tökéletesnek tűnik az egész konstrukció, minden részlet ki is derül, csak éppen ott vagyunk 5-ös magasságon, és olyan alapvető dolgokat nem tudunk, mint hogy mondjuk hány ász van a vonalon. Szóval szerintem igen körültekintően érdemes konvenciót választani. _Egyeztet a válogatott a lille-i olimpián_
– „Hány ászos ászkérdést játsszunk, Misi? A lónak hány lába van?”
– Valahogy így. Két alapelvem van: 1. ha elindultunk, mi vagyunk a támadóvonal, nincs kizárás, 2. ha közbeszólunk, mi vagyunk a támadóvonal, nincs kizárás.
– Szóval nálad például a Bergen-konvenció nem játszik.
– Az alapelvemből következik, hogy nem. De egyébként sem látom sok értelmét. Hány licitünk is van a partner major indulására valódi fittel? 2 major, 3 major, 4 major, 1 szanon keresztül 3 major és 4 major, Splinterek, Jacoby 2 szan: tényleg kell ide még a 3 treff, illetve a 3 káró? A másik a közbeszólás ereje. Én ha közbeszólok, azt indulóerővel teszem.
– Talán nem véletlen, hogy Csepeli Miklóssal rólad beszélgetve is egyből előkerült ez a téma. Miklós azt mondta, hogy mereven ragaszkodsz az elveidhez a közbeszólások terén is. Ő úgy látja, hogy ha a világon sok kiváló játékos jóval gyöngébb kézzel is közbeavatkozik, akkor az nem lehet akkora hülyeség.
– Kérdem én: ha nincs indulóerőd, miért nem ugorva licitálsz?
– Mi a véleményed a fiatalok játékáról?
– Változnak a trendek, divatok jönnek, mennek. Ami fura nekem, hogy mi régen ott ültünk az asztal sarkánál, figyeltük a nagyok játékát, ilyet ma a fiataloktól alig látsz.
– Régebben jóval kevesebb szórakozási lehetőség volt, az élet tempója is lassabb volt, több idő jutott kibicelésre, bridzsre.
– Rengeteget lehet tanulni abból, ha a megfelelő játékosoknak kibicelsz.
– Az interneten azért sokszor látni a magyar fiatalokat a nagyok asztalánál. Te játszol a neten?
– Igen, elég gyakran, sokszor ismeretlen partnerokkal, de csak páran ismerik a nevemet. _Magyarország olimpiai bajnok! Magyar Péter, Nagy Beatrix, Dumbovich Miklós, Szappanos Géza, Bárány György, Kovács Mihály_
– Milyen szintet állítottál be játéktudásnak?
– Haladó.
– Végül is, olyan, hogy olimpiai bajnok, nincs a BBO-n...
– Voltam korábban mester is, de sokszor lehordtak parti után, hogy „Milyen mester? Vegyél inkább pár bridzsórát!” Amióta lefokoztam magam haladóvá, sokkal több dicséretet kapok a partnereimtől.
