Az idei MP bajnokság I/B. osztályában Kisgyörgy Lajossal csak az utolsó előtti fordulóban sikerült végre feljutó helyre kerülnünk. Mivel még ekkor is csak a hatodik helyen álltunk, bőven volt feladatunk az utolsó játéknapon.
Bár végül sikerrel jártunk, hiszen 56,6 százalékot csináltunk, s ezzel feljöttünk az ötödik helyre, nem mindig nézett ki ilyen szépen a dolog. Az első nyolc-tíz parti után nem éreztük igazán jól magunkat. Ebben jelentős szerepet játszott a 31-32. leosztás. Be kell vallanom, mindkét partiban én voltam a főszereplő, az én játékom eredményezte azt, hogy az adott asztalnál a megszerezhető 60 pontból csak 8-at sikerült begyűjtenünk.
Az első játszma volt a „megrázóbb”, erre csak 2 pontot kaptunk. Nem is csoda…
Észak helyén ültem, s két passzt követően 1 pikket licitáltam. Kontra, passz, 1 szan, s máris újra én jöttem. Mint látható, kőrben és pikkben is kilenc ütésünk van _kivételt jelent, ha pikk játékban megtalálja az ellenfél a kőr lopást_, de ehhez vagy passzolnia kellett volna Keletnek _pikk játék_, vagy pedig nekem most kőrt kellett volna licitálnom _kőr játék_. Én azonban úgy véltem, a mögöttem várható négyes kőr szín ellen fölösleges lenne kőrt játszani, ha pedig pikket kell, majd mondja a partnerem – a felvevőjáték során még jól is jöhet, ha nem tudnak a jó ötös színemről. Ennek megfelelően passzoltam, s mivel mindenki más is így tett, 1 szan lett a felvétel. Már csak indulnom kellett.
Most jött a dolog érdekesebbik része. Mivel tudom, hogy a fiatalok kicsit más szellemben kontráznak, mint mi, Zombori Péterhez fordultam, akitől megtudtam, hogy az ő felfogása a kontráról hasonló az enyémhez: csak akkor nincs benne négyes kőr, ha: 1. nagyon erős, 2. középerős egyenletes, amolyan 14-15 pont, de hármas kőr az utóbbi esetben is van benne.
Ha elindultam volna a természetes_nek látszó_ magas kőrrel, vagy leütjük az első ötöt, vagy ha elblokkoljuk a színt, pikkre váltunk, s a felvevő mindenképpen csak a hét fejütését tudja hazavinni _a hosszú kőrömet látva nyilván nem ad káró impasszt_. Már a -90 sem lett volna az igazi… Én viszont a fenti információk birtokában elindultam kis kőrrel… Persze, pont most volt hármas kőrje és 14 pontos egyenletes lapja az asztalnak. A kis kőr indulás sokszor jó, de most a legkevésbé sem volt az. A szemfüles felvevő rátette a bubit, kicsit csodálkozott, de értelemszerűen „még annyira sem” adott káró impasszt, mint az előbbi esetben tette volna. Nyolc ütés, -120.
Talán az lehet a tanulság, hogy nem kell a licitet túlfilozofálni, be kell mondani a másik ötös major színünket is – főleg, ha ilyen szép. Ha viszont az adott licit után beültetnének a partiba, újra csak kis kőrrel támadnék…
A másik partiban kicsit zavarosabb volt a helyzet.
Nyugat passzolt, s jött az első probléma. Mivel induljak Precíziós treffben? Vannak, akik szívesen indulnak ponterő alatti lapokkal 1 treffel, mondván, megvan hozzá a laperő. Én ezt eleve nem nagyon szeretem, mert sokszor tapasztaltam, milyen rosszul mutat, amikor két ponterő alatti, de amúgy csinos lapból valami nagyon csúnya összkép áll elő. Egyébként pedig érzésem szerint ritkán maradok le bármiről is egy szokványos indulással. Speciel ez esetben azt hiszem, még a megrögzött „felhúzomistákat” is megfontolásra késztetné a szingli dáma _Szerintem ez a legrosszabb szingli, mármint adott összpontszám esetén_.
Szóval, én 1 káróval indultam, amire Kelet kontrázott. Partnerem a rekontrát választotta, amire Nyugat 1 kőrt mondott. Én azt gondoltam, partneremnek lesznek major fogásai, valamije valószínűleg káróból is, mi más lehetne ebből, mint 3 szan… Akkor pedig jobb ezt azonnal bemondani.
Így is tettem, s máris jött a kőr király indulás. Leterült az asztal, amely számomra igen szomorú látványt nyújtott.
Meg kell mondjam, sosem értettem, miért fordítják meg viszonylag sokan azt a logikát, hogy „a rekontra jó lapot jelent”, valahogy így: „ha jó lapom van, rekontrázok”. Szerintem ilyen jó támogatással _minimum négyes kárót ígértem_ semmiképp sem jó a rekontra. Én amúgy is annak vagyok a híve, hogy ha van kínálkozó licitünk, ne zavartassuk magunkat a kontrától. Ilyen lett volna most az 1 pikk, amire a káró összeemelése után _előbb-utóbb_ 6 káró jöhetett volna, 920-ért és 26 pontért _ketten kaptak rá 27 pontot_. Nem mondom, a szkórhelyzet valóban büntetésre inspirál, ezért könnyen lehet, hogy pl. ABTx, ABTx, x, ABTx-vel vagy más efféle lappal én is eltekintenék a major szín licitjétől – az ellenfél szinte bizonyosan gém fölé bukik már az egyes magasságon is, s nekünk viszonylag ritkán lesz szlemünk a 11-15 figurapontos partnerrel, akinek ráadásul kárója van. Ez oké, de színtalálkozással már más a helyzet.
Na mindegy, ezt kellett játszanom, s kapásból volt tizenegy fejütésem. Ha egyszerűen visszahívom a kőrt, ez máris tizenkettő. Akik így tettek, 17 pontot írtak, tehát 16 pontot, azaz egy jólfésült átlagot én is simán szerezhettem volna.
Meg kell mondjam azonban, eszembe sem jutott az a verzió, hogy a pikk király az ász mögött, azaz Nyugatnál legyen. Márpedig ha visszahívom a kőrt, tutira elmennek a dámával, ám ha megadom a pikk impasszt _ami biztosan ül!_, még bármi lehet.
Igaz, lehet az egyes magasságú információs kontrában szélsőséges esetben, tehát sikénnel, 5-4-4-es elosztással 8 pont _bár a modernek nem szeretik a siként a kontrában_, de hogy ez a 8 pont egy dáma-bubi és egy király-dáma legyen, az számomra teljesen abszurd.
És hát miért ne dobhatna a kárókra rosszul Nyugat, pl. a tényleges leosztásban látható harmadik treff tízeséből?!? Nem jó játék, főleg, ha jól kommunikálnak az ellenjátékosok, de azért távolról sem lehetetlen. S ha így tesz, Kelet a kárók lehívására szépen beszorul kőrben és treffben.
Egy szó mint száz: ismét megettem Kelet kontráját. Megadtam a pikk impasszt, kiütött a király, kis kőr a dámához, tizenegy ütés. A 460 csak 6 pontot ért.
Ezek után ennél az asztalnál inkább már nem is játszottunk több partit…
