Kezdőoldal

Egy korábbi cikkben már értekeztem a KOLIBRI-projekt tavaszi online oktatásának szakmai tapasztalatairól, most megteszem ugyanezt a nyári időszakkal kapcsolatban. Ekkor ugyanis a Palatinus Klubban elkezdhettünk a diákokkal élőben is foglalkozni. Arra is figyelmet fordítottunk, hogy azon diákjaink is le legyenek kötve, akik földrajzi okokból nem tehetik meg, hogy sokszor velünk legyenek (Kolozsváron, illetve Németországban élnek). A tapasztalatokat az első alkalomtól (június 26.), a tatabányai versenyig (augusztus 16.) összegzem.

A körülmények megteremtése
Kezdem az online kapcsolattartással. Létrehoztunk egy Discord-csatornát, mely lehetőséget kínált arra (először a projekt eddigi ideje alatt), hogy az összes csoport egy közösségi térben létezhessen. Ettől kezdve, minden héten legalább egy online csapatjáték alkalmat, később a Palatinus online versenyeire szerveztünk párokat. Ezek többségét elemzéssel zártuk. Hasonlóan hetente egy-három feladatból álló feladatsort osztottunk meg, amelyek eleinte absztrakt logikai, majd egyre inkább bridzsközeli példákat tartalmaztak. Ezeken a diákok nyereményként csokoládét szerezhettek. Biztosítottunk számukra egy olyan szöveges csatornát, ahova nekünk mentoroknak nem volt bejárásunk, továbbá egy olyat, ami az oktatáshoz nem kapcsoló bájcsevejnek lett kialakítva.

A péntek-szombati klubnapok egyrészt szakmai, másrészt vendéglátói felkészülést igényeltek. Szakmailag minden alkalommal készültünk két különböző témával, amit tananyagnak szántunk adott hétre. Ezeket általában két mentor adta elő, és a bridzs különböző területeiről szóltak, hogy könnyebben feldolgozhatók legyenek egymás mellett. Amikor a téma kívánta, licit vagy lejátszás tanpartikat osztottunk be előre. Minden óra anyaga megjelent online is.
Beosztottunk az esti kisversenyre eleinte 12, majd fokozatosan növelve végül 20 partit. Közben mindig maradtak mentorok, akik azért járkáltak körbe-körbe, hogy bármikor bárki segítségre szorulna, tudjunk segíteni. A leosztásokat, amikor még maradt a társaságban energia az este végére, át is futottuk. Persze ezeket azon a szinten, ami még érdekes lehet a fiatalok számára. (Magyar Ádám főtitkár saját kezűleg vágja a pizzát a KOLIBRI-knek)

Eleinte a versenyeken engedtük a nyomtatott licitrendszer használatát, mert sokkal fontosabbnak éreztük, hogy ne rögződjenek hibák, minthogy tökéletes versenyhelyzetet szimuláljunk. Idővel mindenki magától tette el ezeket.

A kényelmi körülményeket minél több módszerrel próbáltuk megteremteni. Minden héten pizzát rendeltünk. A vidékieknek az utazási díját és a szállását biztosítottuk.

Alapvetően a lényeg az volt a körülmények megteremtésénél, hogy amíg megszeretik a bridzset és megismerik egymást, ne kelljen más problémákkal törődniük. Ez fontos volt egy olyan közösség formálásához, ami a végcélunk volt.

Oktatási filozófia
Itt újfent szükséges a kettéválasztás. Egyrészt fontos a szakmai programról is beszélni, másrészt a közösségépítésről is. Mindkettő rendkívül fontos volt, sőt részemről a második nagyobb hangsúlyt is kapott.

A klubnapok szakmai programját a fenti kétórás struktúrára alakítottuk ki. Alapvetően mindig egy fontosabb és nehezebb témát, illetve egy kisebb kiegészítő témát párosítottunk egybe. Mindenkit engedtünk a saját tempójában tanulni, csak annyit, amennyit be tudott fogadni. Sokfélék, más személyiségűek a tanulók, változik, hogy mennyi energiát tesznek bele a bridzsbe, és ezt igyekeztük teljesen tiszteletben tartani.

A közösség építése volt az én szememben a legfontosabb cél. Legyen szó a mentor-mentorált vagy a mentorált-mentorált kapcsolatról. A cél a nyárra az volt, hogy olyan dinamikus közösséget hozzunk létre, amelyben az életkor, bridzstudás vagy akár bármi egyébtől függetlenül is jól érezheti magát bárki, ha belép az ajtón. (KOLIBRI-k, miközben megzavarják természetes élőhelyükeön a bridzsasztal mellett)

Mi, mentorok igazából nem is beszéltünk erről konkrétan, de szerencsére mindannyian a kezdetektől ugyanúgy álltunk hozzá a diákokhoz. Teljes nyíltság volt a részünkről mindennel kapcsolatban, cserébe tőlük is ezt vártuk el. Bármiről kérdeztek minket, nem titkoltunk előttük semmit és mindig egyenlő felekként bántunk velük a vitában. Cserébe sokszor kértük az őszinte véleményüket rólunk és a programról. Akármennyire is egyoldalú a tanítás folyamata, mi próbáltuk ennek a lehető leginformálisabb kereteket szabni, hogy ne egy második iskolába kelljen belépniük. Első óra előtt megkértünk minden mentort, hogy készüljön fel valami kínos bridzsbakival karrierjéből. Azt reméltük, hogy ez minket is kicsit sebezhetőbbnek, emberibbnek mutat, ami egyszerre segít a velünk való személyes kapcsolatteremtésben és teszi a hibázást akár publikum előtt is sokkal természetesebbé. Utóbbi mentalitást mi mentorok szintén a – már előző cikkben is említett – Pósa-táborok alatt tanultuk el; szabad hibázni, és ez nem megvetendő dolog.

Áttérek most a közösség építésére. Ennyi különböző helyről, korosztályból érkező gyerek és fiatal felnőtt közösséggé éréséhez nagyon fontos megteremteni a megfelelő alaphangot. Egy jó társaság fontos mozgatórugója a további bridzskarrierüknek. Motiválják egymást, barátokat szereznek, biztonságban érzik magukat, és ezek azok, amik ott tartják őket a bridzsasztalnál. Ha valami mással próbáltuk volna ott tartani őket, az hosszútávon valószínűleg motivációvesztésre, lemorzsolódásra adott volna okot. Mellékhatásként egyébként később azt figyeltem meg magamon is, hogy egy ilyen támogató környezetben sokkal egyszerűbb és jobb élmény volt tanítani. Augusztus elején az egyik általam tartott óra témájaként arról beszélgettünk, hogy hogyan viselkedünk a partnerünkkel az asztalnál, az ellenféllel. Amikről itt beszéltünk velük, azokat kivétel nélkül mindig betartották egymással és másokkal szemben is, ami reméljük végig kíséri őket bridzskarrierjük során. (A KOLIBRI-k hallgatják figyelemmel a legnagyobb leégéseink történeteit, példaként az 5 treffről az 1–1-es színtalálkozásban)

Kezdeti tapasztalatok
Bejöttek a számításaink a közösséggel kapcsolatban, ez maradt a mozgatórugója, szíve az egésznek. Pár óra után már ők maguk győzködték le a társaikat a klubba, szerepköröket vállaltak magukra (pl.: pizzafelelős), és már mindenki kötetlenül beszélgetett egymással, akármennyire nem ismerték egymást eredetileg.

Szakmailag is alapvetően minden sínen futott, talán két kisebb (ön)kritikával élnék. Egyrészt a licitrendszert egy kissé gyorsan építettük, ami egy kicsit kevesebb teret adott azoknak, akik nem voltak néhány alkalommal. Ugyan ezek a megbeszéltek mindig felkerültek az online felületre, azért onnan tanulni nem olyan hatékony, mintha élőben hallgatná valaki végig. Ezeket utólag pótoltuk. Ezt megelőzve, a bővítést lelassítottuk, illetve online ismétlő órákat tartottunk, hogy a lemaradó tanulók is szintre hozhassák magukat.

Másrészt a tanulók különbözősége miatt nehéz volt úgy tanítani, hogy az anyag mindenki tudásszintjének megfeleljen. Ez a probléma már online is felmerült, és megoldásként a csoportbontás kínálkozik az egyetlen lehetséges megoldásnak, amelynek az előkészületei már meg is történtek.

Az idő múlásával a diákok kíváncsisága és elkötelezettsége (mind a bridzs, mind a közösség iránt) is fokozatosan nőtt. Nem egyszer láttam, ahogy a házi verseny közben, amikor tudtak, odaültek egymáshoz kibicelni, alkalmanként segítettek egymásnak. Ha valaki láthatóan félénkebb, bizonytalanabb volt, akár életkora, akár tudásszintje miatt, arra a többiek türelemmel és biztatással válaszoltak. Saját bridzs alapú mémeket gyártottak, ezzel megalapítva a saját szubkultúrájukat. A felsoroltak remek visszajelzésként szolgáltak, hogy tervünk sikerült. Innentől a legnehezebb akadály, hogy legyen motivációjuk maradni, már feltehetően el is hárult. (Két mém a sok közül, melyeket a KOLIBRI-k gyártottak)

Mi is nagyon figyeltünk arra, hogy folyamatosan pozitívan és építőnek tartsuk meg a légkört, akinek éppen egy kis bátorításra, egy pacsira volt szüksége, mindig igyekeztünk ezeket kiosztani. Azzal, hogy ennyi bizalmat és energiát fektettek a bridzsbe és a velünk való kapcsolatépítésbe május eleje óta, meg is érdemelték. Visszanézve ez segített abban is, hogy egymás legyőzése helyett a saját fejlődésük legyen fókuszban.

A fejlődés
Onnantól kezdve, hogy az első pozitív élményeik megvoltak, már sínen volt a fejlődésük. Több mutató is jól érzékelteti, hogy a nyár alatt sokkal magabiztosabbak lettek. Az esti háziversenyek 12 leosztásból fokozatosan 20-ig kúsztak fel (ugyanannyi játékidő alatt). Az első játékokon alig győzte két mentor állni a kérdések armadáját, mostanában pedig alig kapunk kérdéseket, ami persze nem azt jelenti, hogy mindent jól tudnak, de azt igen, hogy a kezdeti bizonytalanság kezd elmúlni. Sokkal több lett a parti utáni elemző kérdésből. Maguktól kezdtek el elemezni partikat mentori felügyelet nélkül, de sosem féltek minket hívni a kérdéseikkel. Az egész este sokkal dinamikusabban működött, mint az elején.

Bridzséhségük is rendkívül megnőtt. Többen könyveket kezdtek el olvasni, végigjátszották a Bridgemastert, maguktól kezdtek önállóan szervezés nélkül online versenyekre járni. Néha már olyan félelmeink voltak, hogy kiégnek ilyen sok bridzstől. Egy picit vissza is kellett fogni őket, amikor egymásnak kezdték el mutogatni a kedvenc világklasszis partijukat, nehogy átessen a lelkesedés a ló túloldalára azzal, hogy egymás elé túl magas elvárásokat támasztanak.

A projektnek az egyik megkoronázása volt, hogy a legaktívabb tanulók mentorokkal párosával eljöhettek a tatabányai versenyre. Végül az elsőre tervezett 3-4-ből 6-ig kellett növelnünk a párok számát, mert olyan sok aktív tanulónk volt. Ez a szám 8 is lehetett volna, de sajnos ők nem tudták vállalni a szereplést. A verseny eredményeiről már több ízben lehetett olvasni, összefoglalva: volt egy dobogós páros, és egyébként a többi is meglepően jól szerepelt. Ezt lehet vakszerencsének hívni, azzal letudni, hogy ez bárkivel megtörténhetett volna (bár szerintem 52 leosztás után ez már kevésbé helytálló), de akár így, akár úgy, vannak elvitathatatlan érdemeik. Négy hónapnyi tanulás után egy rangos versenyen, úgy, hogy még egyszerre nem játszottak 26 partit, zokszó nélkül, mosolyogva, nyűgösség nélkül, hibáikból felemelt fejjel felállva, végigjátszották a versenyt. (Egyik diákunk maga által kreált feladványa. A felvétel 7 pikk, indulás Nyugatról a treff király. A licit során Nyugat 3 treffel kizárt. A megoldást a juniorbridzsKUKACgmailPONTcom-ra várjuk, helyes megfejtők között csokit sorsolunk ki!)

Mielőtt összegeznék, egyrészt szeretném még egyszer megköszönni a mentoroknak a rengeteg munkát, amit a projektbe fektettek. Másrészt most már egy kicsit pontosabban le tudom írni, miért is jár a legnagyobb tiszteletem a tanulók felé. Az a szorgalom és a felénk, illetve az egymás felé tanúsított tisztelet, ami miatt egy ilyen jó közösség kialakult, nagy részben az ő érdemük. Olyan erősen tették le egy (reméljük még sokáig) épülő társaság alapköveit a figyelmességükkel és megértésükkel, hogy innen már kvázi lehetetlen elrontani. Köszi, srácok!

Végkövetkeztetések, tervek
A cikkből az álláspontom világosan látszik. Egy olyan rendszer építése kezdődött el, ami remek lehetőséget kínál újabb és újabb generációk kinevelésére. A szakmai hibáinkból tanultunk, de ezen kívül ezt a mentalitást a lehető legjobban szeretnénk megtartani. Most ugyan hatalmas változások következnek mindenkinek az életében, de már elkezdődött az előkészítése a közösség teljesen online-ra való áttelepítése. Különböző csapatépítő játékok, rendszeres csapaversenyek visszatérnek az internetre, hogy minden diákunk tudjon sokat a játékkal foglalkozni tartózkodási helyétől függetlenül. Ettől függetlenül a péntek-szombati klub napok megmaradnak, és továbbra is igyekszünk megteremteni mindenkinek a lehetőséget az eljövetelre, amíg az általános járványügyi helyzet ezt lehetővé teszi.

Remélem, a két cikknek sikerült bekukkantást adnia a program hátterébe és működésébe. Célunk az volt, hogy megosszuk tapasztalatainkat az utóbbi pár hónapról, illetve megmutassuk elveinket, sikereinket, hibáinkat, hátha ezzel is segíthetjük a bridzs utánpótlásának oktatását. Mi teljes mértékben hiszünk abban, amit most elkezdtünk! Lapról lapra okosabban.