Kezdőoldal

Az egyik lejátszás ismertetésekor évfolyamfelelősünk belegabalyodott egy beszorításnak nevezett végállásba. Később, mikor az elérhető bridzskönyveket mind elolvastam és bennük a beszorítások kavalkádjával találkoztam, gyűjtögetni kezdtem a témához tartozó partikat. A fecnikre felskiccelt állásokat borítékokba csoportosítottam egy jövőbeni nagy rendszerezés végett. Saját elképzelésem vezérelt, a védett színek, színelemek szerint szedtem csokorba őket. Most engedve az önkényes választásnak felidézem bridzsapáink egy-egy gyönyörű partiját. A beszorítások bámulatos világából szemezgetve az egyszínű préstől jutok el a négyszínű változatig. Remélem, örömmel és büszkeséggel tölti el az olvasót, hogy a világ e kicsiny szegletében milyen maradandó művek születtek.

A XX. század derekán a bridzs teoretikusai úgy gondolták, hogy lényegében új technika már nem fedezhető fel. Egy-egy kisebb trükk még jöhet, de alapjaiban új elméletre nem lehet számítani. Ekkor jött Ottlik Géza! Budapest bridzsforgatagában cseperedett fel, a háború előtti nagy magyar eredményekről számos riportot írt. Ideálja az Európa-bajnok Cohen Rafael volt, több cikkében is meleg hangon emlékezik meg a régi bajnokról.

Ottlik korán elkezdte a partik megfigyelését és teoretikus hajlama révén mélyen elmélkedett a bennük rejlő összefüggésekről. A hatvanas években aztán robbant a bomba! Olyan abszolút új elmélettel és játéktechnikai fogásokkal lepte meg az egész világot, hogy azóta se alkotott senki ilyet. Hosszú évekig tartott, míg lassan a köztudatba is beszivárgott az átmenetváltásos beszorítás, az eszmei vagy más néven nem anyagi beszorítás és az átmenet-beszorítás. Ezek annyira érdekesek, hogy ha egy játékos ilyennel találkozik, gyorsan meg is osztja a bridzsezők táborával. Példámat mégsem innen választom, hanem Ottlik Géza egy másik kedvenc területéről: a farhullám beszorítás és a KO-beszorítás kapcsolatát veszem szemügyre. A szerző a kétféle beszorítás rokonságát ebben a partiban mutatta be:

A felvevőnek a kőr impasszal kilenc ütése van, a tizediket a rövidebb aduból való lopással szerezheti meg. Úgy tűnik azonban, hogy az adu indulás keresztbe tesz a tervnek. Elemezve a beszorítás lehetőségét megfigyelhetjük, hogy Nyugatnál van a négyes kőr, védve az asztal fenyegetését és ő tartja a négyes kárót, a kézbeli szín ellen. Három aduja is van, vagyis a hosszabb aduval ő rendelkezik.

Az adu indulást ütjük az asztalon, kőr impassz, kőr ász. A kőr megtette kötelességét, jöhet a treff. A harmadik treffet magasan lopja a kéz. Csak hat lap ment el, amikor Nyugat a sor végén, azaz farhullámosan beszorul. Ha piros színéből dob, előbb-utóbb ott nyer a felvevő. Ha pedig pikket hajít, Dél kényelmesen lophat egy kárót az asztalon. Miben szorult Nyugat? Három színben, két valóságos szín védelmében és elvehető aduiban. Pontosabban az aduk hosszában. Ha egy pikket Kelet kapna egy treffet pedig Nyugat, akkor az aduval való támadás és a következetes aduhívás buktat.

Most cseréljük fel Kelet és Nyugat lapjait úgy, hogy a hosszabb kőr a királlyal Keleten legyen. Ezáltal ő szorul a piros színek védésében és a hosszabb adujával.

A pikk gém ellen Nyugat aduval indul. A felvevő következetes, asztalon veszi a támadást, két kőrt üt az impasszal, majd amikor a harmadik treffet hívja az asztalról, kiüti Keletet. Ha a védő pikket dob, lopható egy káró. Ha Kelet valamelyik piros színéből dob, akkor Dél lop és a meggyengített színt magasítja. Természetesen a felvevő a lopásokat úgy hajtja végre, hogy maradjon átmenete.

Az előzőekhez hasonlóan, ha Kelet csak két aduval rendelkezne, akkor nem szorulna három színben, és az aduval való támadás buktatna.

Egy átlagos háromszínű beszorításban az egyik védő ABC színekben szorul, a másik nem préselődik. Ottlik Géza egyik nagy találmánya, hogy az egyik színt adura cseréli, és a lényegtelen adu eldobása is ütést ad a felvevőnek.