Egy hideg keddi napon temették, amikor a bridzsversenyen lett volna a helye. 85 évet élt, de váratlanul távozott. A rokonság abban reménykedett, hogy majd a 100. születésnapját is megünneplik, hiszen az édesanyja 101 éves korában halt meg. Hosszú versenyzői pályafutása alatt mindent elért: bajnokságok, válogatottság, világversenyeken való részvétel. Ámbár ha 20 évvel korábban születik, minden bizonnyal tagja lett volna a 30-as évek sikercsapatának. Az 50-es, 60-as években, amikor erejének teljében volt, a kommunizmus kísértetének árnyékába került a bridzs. Úri passziónak minősítették és csak nehezen sikerült ebből a kategóriából kimozdulni. Talán még ma is benne vagyunk egy kicsit. Ottó 56-ban tett egy enyhe egyéni kísérletet a kitörésre: megpróbált disszidálni, de nem jutott át a határon. Szerintem nagyon nem is akart. Hiszen a barátokat, akikkel előző este még együtt bridzsezett _közben zajlott a forradalom_, nem könnyű itt hagyni. Kapcsolatom a 60-as évek végén kezdődött vele, amikor Lévai Jánossal együtt olyan csapat tagjai lehettünk, ahol rajta kívül Kovács László, Kertes Éva és Sai-Halász András is játszott, valamennyien az akkori idők sztárjai. Sokat tanultunk Tőle és a többiektől, de nem csak bridzset, hanem viselkedést, stílust is. A lakásán tartott rendszeres edzések jó hangulatában még a veszekedések is csak látszólagosak és ugrató, de soha nem sértő jellegűek voltak. Később, a 80-as és 90-es években, rendszeresen játszottam vele egy csapatban osztrák versenyeken, legtöbbször a csodálatos Bad Kleinkirchheimben. Egy alkalommal Kertes Éva váratlanul megbetegedett és a helyszínen kellett Ottónak partnert szereznie. Az illető _aki már szintén nincs az élők sorában_ egy magyar-osztrák játékos volt, akit 56-ban nem fordítottak vissza a határról. A napi játékokat, ahogy ez lenni szokott, vacsora közbeni parti elemzések követték. A páros versenyen Ottó partnere a bukhatatlan négy kőrt teljesítette, ami igen rossz parti volt, mert a többi asztalon kontráztak az ellenfelek. - Persze - mondta a partner, akinél egyébként a szerény tudás hatalmas önbizalommal párosult-engem nem mernek kontrázni, mert Life Master vagyok. - Peches, hogy nem fordítva ültünk le,akkor én lettem volna a felvevő - mondta szokásos finom mosolyával Ottó. Az utóbbi években Ottó számára a bridzset a keddi versenynapokon kívül a péntek délutáni otthoni partik jelentették, ahol csapatának tagjai voltak a résztvevők. Ha valaki hiányzott, én, mint első számú tartalék jöttem számításba. A játék pénzbe ment, de az alap az utolsó 20 évben nem változott, nem a pénzről, hanem a hangulatról, kisebb ugratásokról szólt az esemény. Bár a többi csapattag is kiváló játékos, én a legnagyobb biztonságban akkor éreztem magam, ha Ő volt a partnerem. Pontosan, sallangmentesen és nem utolsósorban gyorsan játszott. Ha röviden akarom jellemezni a játékát, a józan ész logikáját emelném ki. Korosztálya nagy egyéniségeihez hasonlóan nem volt a konvenciók foglya, legerősebb fegyvere a "common sense" volt. Halálával egy korszak is távozott.
