Kezdőoldal

Jelenleg a világon egyedül Magyarországon folyik az elektronikus bridzs komoly tesztje – és az újfajta játékhoz a szabályait is meg kellett alkotnunk. Azelőtt minden könnyen ment: a WBF szabályalkotó bizottsága minden 7-tel végződő évben átírta a szabályokat (néha kevésbé, néha jobban), mi pedig lefordítottuk és alkalmaztuk. E-bridzsre viszont nem létezik szabályozás, nem volt mit lefordítani, így kénytelenek voltunk írni magunknak valamit. Azt, hogy ez tökéletes és végleges lett, nem állítom, a cél azonban az volt, hogy egy tesztfázisban lévő rendszerhez használható és tesztelhető szabályrendszert alkossunk. Ebben a cikkben bemutatom, hogy milyen szabályokat és miért hoztunk, és milyen tapasztalatokat szereztünk az első teszten, az OIMP döntőjén.

Az új versenyszabályzat december 1-től hatályos, ennek lett része 46-os pontként az e-bridzs szabályozása.

A gondolkodást az örömteli dolgokkal kezdtük: el lehet felejteni több paragrafust is a szabálykönyvből. Nincs többé színvétés, elégtelen és soron kívüli licit, rossz helyről indulás és a többi technikai szabálytalanság. Ha ilyesmi történt, az eddig mindig problémát okozott: a szabályok bonyolultak, a szankciók általában automatikusak, esetleg szigorúak, esetleg enyhék, de elég véletlenszerűek – és így néha igazságtalanok. Ez alatt azt értem, hogy néha megússza a vétkes azzal, hogy visszaállítjuk a parti eredményét, mintha nem történt volna meg a szabálytalanság, néha „csak” tippelni kényszerül, néha pedig súlyos büntetést kap, és nehezen kerülheti el a nullszkórt. Ez azonban nem a szabálytalanság súlyától függ (mintha egyébként az objektíven mérhető lenne, pedig dehogy), hanem egyéb körülményektől. Ha egy színvétés például okoz kárt, azt valahogyan mindenképpen jóvátesszük, de ha nem, akkor nem is biztos, hogy jár érte ütésbüntetés. Ha jár is, lehet, hogy ez éppen csak visszaállítja a játszma normális eredményét (és ekkor szokták azt mondani, hogy nem is büntettük meg a színvétést), de az is lehet, hogy olyan ütéssel jutalmazza a vétlen felet, amit sehogyan sem tudott volna megszerezni (akár kinn lévő adu ásszal is lehet nagyszlemet teljesíteni).

Vagy nézzünk például egy soron kívüli 1 pikk indulást! Ha az (1 pikk után) soron következő játékos ezt elfogadja, zsűriszempontból az a legegyszerűbb: minden mehet tovább. A versenynek azonban ez a legrosszabb: ekkor a két asztalon (ha ez például csapatversenyen történik) két különböző partit játszottak, mert az egyiken (mondjuk) Dél volt az induló, a másikon meg Nyugat. Az ilyet a szabálykönyv – más esetben – összezavart leosztásnak minősítené, és +3/+3-mat ítélne mindkét csapatnak, itt meg hagyja lejátszani… Nem sokkal jobb a helyzet, ha az 1 pikket nem fogadják el: ekkor, attól függően, hogy ki volt épp soron, változatos módokon szórakoztathatjuk az asztalt, melynek vége lehet az, hogy meg kell ismételni az 1 pikket, vagy bármit lehet licitálni helyette, de ha az nem hasonló értelmű, akkor a partnernek végig passzolnia kell, és még hívási korlátozások is lehetnek.

No, egyszóval nem jó ez senkinek. Bár voltak olyan vélemények, hogy a technikai hibákat meg kell tartani (hiszen ha megszüntetjük ezeket, előnybe kerülnek azok, akiknek eddig nagyon oda kellett figyelniük arra, hogy színre színt tegyenek azokkal szemben, akiknek ez készségszinten ment). Ez azonban nem jó érv: a bridzsnek nem része a színvétés és társai, meg is tiltja ezeket a szabálykönyv, csak azért kell szabályoznunk őket, mert ennek ellenére előfordulnak. Ha megszüntetjük őket, azzal egyrészt érvényt szerzünk a szabálykönyvnek, másrészt megelőzhetünk egy csomó problémát és problémás esetet. Miért ne tennénk tehát? Úgyhogy a szabályozásunk megengedi, hogy minden technikai hibát, amit csak tudunk, megelőzzünk. Az OIMP-n egyvalaki próbált csak meg színt véteni, de három zsűri segítségével sem sikerült neki. A negyedik észre is vette, miért nem sikerült a pikk hívásba a treff nyolcast tennie: volt még pikkje is.

Természetesen minden új technikai segédeszközzel új technikai hibák születnek: a licitdobozból lehet rossz kártyát kivenni, a tálcát lehet csak félig áttolni, a tableten pedig lehet mellényomni. Éreztem, hogy ez lesz a legnagyobb probléma, így ezt a témát kell a legalaposabban szabályozni. Ez be is bizonyosodott, az OIMP-döntőn licit- és lapvisszavételének kérése volt a hívások leggyakoribb oka. A LoveBridge rendszere ezért, még mielőtt bárki látná a licitet, felajánlja a visszavételt. A kijátszásoknál ugyanez nagyon lelassítaná a játékot (hívásonként csak 3 másodperc az partinként két és fél perc plusz lenne), így erről a lehetőségről ott le kellett mondanunk. Mivel ezek mechanikus hibák, és a mechanikus hibákat a szabálykönyv – bizonyos feltételekkel ugyan, de – eddig is engedte kijavítani, így ez volt az alapelvünk, amikor a kérdést szabályozni kezdtük. A cél ugyanis kártyával és tableten is az, hogy lehetőleg normális partikban normális eredmény szülessen (a szabályozók ezért azt hiszem, amit tudtak, megtettek, a többi már rajtatok múlik).

A licitben egyszerű dolgunk volt: 25A pont alapján a nem szándékos liciteket eddig is büntetés nélkül vissza lehetett venni, ha a partner még nem licitált rá. Ezt a szabályozást megtartottuk tablettel is. Ha mellényomsz, akkor tehát az a dolgod, hogy rögtön hívj zsűrit!

A lejátszásban nehezebb dolgunk volt, mert más szabályok vonatkoznak egy kiejtett, és egy szándékosan, de tévedésből kijátszott lapra, ráadásul a szabály akkor is különbözik, ha egy ellenjátékos, az asztal vagy a felvevő lapjáról van szó. Az első kérdés tehát, hogy melyiknek tekintünk egy lapot, amire valaki véletlenül rákattintott, és ezzel kijátszotta. Röviden (ezért néhány speciális esetet most elegánsan elfelejtve): kiejtett lapo(ka)t a felvevő büntetés nélkül visszavehet, ellenjátékosé pedig – méretétől és darabszámától függően – kis vagy nagy büntetőlap lesz. Szándékosan kijátszott lapot azonban senki sem vehet vissza – kivéve az asztalt, egy speciális esetben. Ha ugyanis a felvevő nem szándékosan nevezte meg az asztal lapját (azaz nyelvbotlás volt, amit kimondott), és ezt helyesbíti, ameddig nem játszott ki következő lapot, akkor cserélhet. Azt gondoltam, hogy a felvevő számára ez a legjobb analógia a lejátszás közbeni mellényomásra, így ennek alapján alkottam erre szabályt. Ellenjátékos tehát kijátszott lapját nem veheti vissza, még akkor sem, ha tényleg mellényomott: sajnos túl sok információt kaphat a partner akár már egyetlen lap meglátásából is. Ezt az eddigi szabály is így látta: ellenjátékos kiejtett lapjából is (kicsi vagy nagy) büntetőlapot csinált. A felvevő viszont, ha bármelyik kezéből mellékattint, és nem játszott még ki következő lapot sehonnan, visszaveheti a lapját. Természetesen itt is feltétel, hogy a zsűri úgy lássa, hogy az adott lap kijátszása semmiképpen sem állhatott a felvevő szándékában. A kicserélt lap után kijátszott esetleges ellenvonali lap visszavehető, és meglátása a felvevő számára jogosulatlan információ. Az tehát több ok miatt sem működik, hogy a felvevő impasszt ad az AQ-ból, majd amikor kiüt a király, ki akarja cserélni a lapját az ászra, hátha szingli az a király.

A következő kérdés, hogy hogyan döntjük el, hogy egy licit vagy kijátszás szándékos volt vagy nem? Ez a zsűrikre van bízva, de azt kéri tőlük a szabály, hogy legyenek nagyon gyanakvóak, sőt, rosszhiszeműek. Ha egyáltalán elképzelhető, hogy a játékos a visszavonni kívánt akciót végre akarta hajtani, akkor nem szabad megengedniük a visszavételt. Ha például valaki 1 kőrrel indult, majd szól, hogy vissza akarja venni, és mégis inkább 1 pikkel szeretne, meg kell nézni a lapját. Ha ez a lapja: KQ7432, A, AQ42, 52, akkor megengedjük, hiszen nyilván mellékattintott, de ha meg ez:  AJ653, KJ953, A, Q3, akkor nem, mert előfordulhat, hogy hatos kőrt vagy négyes pikket látott, de akár az is, hogy később jött rá, hogy a standardban ez 1 pikk indulás. Összefoglalva: ha a hibát biztosan a kéz követte el, ki lehet javítani, de ha elképzelhető, hogy az agy, akkor nem.

A legfontosabb azonban, hogy amint mellényomtok, hívjatok zsűrit! A visszavételre ugyanis határidő van, és ha ezt elmulasztjátok, onnantól már semmilyen lehetőség nincsen a módosításra! Az OIMP-döntőn volt, aki a körpassz után hozta a tabletet, hogy ő első helyen 20 ponttal véletlenül passzolt csak. Ezt elhittük neki, de a parti eredménye maradt a körpassz, semmit nem tehettünk, amikor már mind a négy játékos látta a lapokat (de már akkor is késő lett volna, amikor a partnere licitált).
Az e-bridzs még egy nagy előnye, hogy az összes akcióról másodpercre pontosan látható, hogy mikor történt, és mennyi időt vett igénybe. Ez három esetben rendkívül hasznos: lassú játék esetén, jogosulatlan információ gyanújánál és akkor, ha egy alertet nem vagy csak későn vettek észre.

Eddig sokszor volt vita abból, ha el kellett venni egy-egy partit lassú játék miatt, általában mindkét pár úgy érezte, hogy a másik volt lassú. Ezt a LoveBridge megmondja, felesleges ezentúl egymással és a zsűrivel ezen vitatkozni: látszik mindkét pár felhasznált összideje, az, ha bármelyikük késett, vagy ha az asztaluk nem volt szabad a forduló elején. Ráadásul a LoveBridge mindig észreveszi, ha nem kezdik el időben az utolsó partit, és nem is hagyja elkezdeni. Ezeket az eseteket a zsűri mindig egyedileg kell eldöntse, a szabály csak iránymutatásokat tartalmaz: elsősorban a késő párt, majd a játékidő legalább 60 százalékát felhasználó párt tekinti a késés okának – de ha az asztal nem volt időben szabad, részben vagy egészben mentesülhetnek a felelősség alól.

Jogosulatlan információ felhasználásának gyanúja esetén is sokat segít a LoveBridge. Eddig, ha egy pár például amiatt hívott zsűrit, mert az egyik ellenfél kiment partnere lassúnak vélt büntető kontrájából, először is meg kellett állapítani, tényleg lassú volt-e az a kontra. Ilyen esetben a kontra leadója – önmaga  szerint – szinte  mindig tempóban licitált („Öt másodperc se volt, én mindig nagyon gyors vagyok!”), a partnere soha nem tapasztalt semmi különlegeset („Olyan volt mint a többi, én nem tudom, a szkórlapomat néztem, Béla különben is mindig lassú.”), az ellenfél szerint meg „Béla legalább másfél percet gondolkodott a kontra előtt, még rá is néztem az órámra!”. Ezek a tipikus válaszok, a zsűri meg döntse el, melyik az igaz. A LoveBridge Béla és az ellenfél helyett is másodpercre megmondja, mennyi idő alatt jött az a kontra, ráadásul az egész licit tempóját lehet látni, így az is látható, hogy a többi licithez képest mennyire jött lassan az a kontra. Ezzel az eszközzel a technikai kérdésekről a vita teljesen feleslegessé válik, és ennél többet zsűri nem kívánhat. Az OIMP-döntőn két ilyen esetben is segített a rendszer, mindkétszer jól látszott, hogy a kérdéses licit az addigi tempónál lényegesen lassabban érkezett – hogy aztán az egyik esetben azt ítéljük, hogy hordozott, a másikban pedig azt, hogy nem hordozott jogosulatlan információt.

A rendszer az alertek idejét is feljegyzi. Így ha valaki azt mondja, nem látta az ellenfél figyelmezetését, meg tudjuk nézni, hogy mikor történt pontosan az alert, és mikor licitált ez a játékos. (Egyébként a rendszer sokat segít: annak érdekében, hogy Észak, illetve Dél azonnal megkapja az alerteket is, Kelet és Nyugat 3 másodperccel előbb látja meg a tálcán átjövő liciteket, mint Észak és Dél, így van ennyi plusz idejük arra, hogy alertáljanak.) Egy kis gyakorlás ebben a témában, megtörtént OIMP-eseteken: Dél azzal hív, hogy szeretné megváltoztatni a kontráját, mert Nyugat nem időben alertált Kelet precíziós 1 treffjére. Megengednétek, ha az alert 8 másodperccel érkezett az 1 treff licit után, Dél pedig 5 másodperccel azután licitált? És akkor, ha az alert 1 másodperc múlva érkezett, a kontra meg 13 múlva? Ugye, hogy hasznos dolog ez?

A fent leírt szabályrendszer természetesen nem végleges. Az MP-bajnokság rengeteg tapasztalattal fog szolgálni azzal kapcsolatban, hogy mit és hogyan lesz érdemes megváltoztatni, és rávilágíthat olyan pontokra, problémákra, melyekre eddig nem gondoltunk. Ha tehát bármi hibát, szabályozandó kérdést találtok, szóljatok – az e-bridzs szabályait ugyanis most csak mi tudjuk gyakorlatban kipróbálni, mindenki más a világon csak elméletben gondolkodik róla.