A magyar junior lánycsapat Bekő Mária, Bekő Zsófia, Érsek Laura, Fischer Andrea, Fischer Brigitta összeállításban indul a nyári, isztambuli világbajnokságon. A hétvégi párosverseny előtt Érsek Laurára nem lehetett licitálni, hiszen ő Ghánában él, de vele teljes a vb-csapat.
Érsek Laurával első partimat az Eb előtti utolsó bajnokság _IMP_ első leosztásában játszottam. _Na jó, a bajnokság előtt talán kétszer összeültünk ifiedzésen is._ Vele nagyon hamar megvolt az összhang. Nem is csoda, Laurát sztoikus nyugalmából semmi nem billenti ki. Az Eb-n is hideg vérrel, tempóban tolta át a tálcát, miután rekontrázott egy 4 pikket. Szerintem még sosem izzadt úgy a tenyerem, mint akkor – de meglett!
– Mit csinálsz olyankor, amikor nem bridzselsz? Mi leszel, ha nagy leszel?
– Iskolába járok, tanulok és sportolok. Mi leszek, ha nagy leszek? Még nem döntöttem el. Mérnöki és közgazdasági pályán gondolkozom.
– Mikor találkoztál először a briddzsel? A családodban van olyan, aki bridzsel? Mi volt, ami megfogott benne? És mikor/miért döntöttél úgy, hogy ezt a sportot szeretnéd űzni, ez téged érdekel?
– Először a briddzsel akkor találkoztam, amikor gimnáziumba mentem. Egy akkori osztálytársam briddzsel, és a szünetekben állandóan ezt játszották. Zavart, hogy nem tudok, hogy nem értem, mit csinálnak. Így hát el kezdtem tanulni édesapámmal együtt. Szeretem a bridzset, kellemes és logikai társasági játék, ugyanakkor lehet komolyan is játszani.
– Milyen volt életed első komoly versenye?
– Próbáltam nem utolsó lenni. És sikerült.
– Ki az, akivel nagyon szeretnél _legalább_ egyszer játszani?
– Nem mondom meg.
– Szerinted ki_k_ a jó pasi_k_ a bridzsvilágban?
– Azok, akik komolyan veszik és szeretik a játékot, akik megbízhatók, és akik hajlandóak tanítani, magyarázni és rámutatni a hibákra.
– Van kedvenc partid?
– Természetesen van, de elfelejtettem.
– 3 szan vagy 4 major?
– Szerintem a 4 major gyakran nagyobb kihívás, mint a három szan. A gém az gém, a laptól függ.
Bridzsélet Ghánában
„Ghánában mindössze egy bridzsklubról tudok, oda rendszeresen járok is. Itt általában egy- két asztal szokott összejönni, négytől kilencig terjedő létszámmal. Nem jön mindig mindenki el, a teljes létszám körülbelül tizenhat. Nők és férfiak, fehérek, feketék és más színes bőrűek, fiatalok _én_ és öreg bácsik-nénik is játszanak. Az egyik tagunktól év közben örökre elbúcsúztunk. A legtöbben külföldiek. A légkör nagyon barátságos. Fiatalnak lenni itt nem annyira jó dolog. Ötletem sincs, miről lehetne beszélni, mit lehet tőlük kérdezni a bridzsen kívül.
Helyben döntjük el, hogy ki kivel játszik. Ha heten vagyunk, két asztalon játszunk, és az asztal költözik. Mindenki játszik mindenkivel. A közös rendszer nagyjából egy kicsit egyszerűsített bridzsakadémiai rendszer, amiben transzfer van _kivéve egy embernél_, többnyire gyenge kettest játszunk _kivéve két embernél_, az erős 2 treff induláson és az ászkérdésen kívül szinte nincs is mesterséges licit. Bizonyos emberek jobban ismerik egymást, ők egy árnyalatnyit máshogy játszanak _erős kettes vagy 1 treff többértelmű_. Általában én szoktam nyerni, de vannak olyan napok, amikor akinek jobb lapja van, bemondja, és megcsinálja, nyer, tudástól függetlenül. Kérés, ha van, akkor naggyal, de nem mindenki csinálja.
Hogy ifi női vb-re megyek, azt eltitkoltuk. A klubvezető és a többi játékos elismeri a képességeimet. Vitás helyzet esetén engem is bevonnak, hogy ítélkezzek, vagy tanácsot adjak. A klubvezető néha nagyon tekintélyes akar lenni, és rosszul értelmezi a szituációt, ostobaságokat mond.”
