Kezdőoldal

A Mérnök utcai klubban 3 pikket játszottam Dél kezéből, az indulás a káró dáma volt. Ezt kihagytam, azzal a céllal, hogy előkészítsem a közlekedést az eliminációhoz. Nyugat folytatta a kárót, ütöttem a kézben az ásszal.

Most a pikk dámát hívtam, ez a legjobb, ha azt akarjuk, hogy Nyugat kihagyja az első adut, így próbálva elejét venni a treff lopásnak. Nyugat ki is hagyta az első adut, és amikor megütötte a másodikat, jó hír volt, hogy 2–2 volt az ellenfeleknél az adu elosztás.

Nyugat most a kőr ötössel folytatta, ezt megütöttem a királlyal a kézben, és elloptam az utolsó kárómat az asztalon. Ezután lehívtam a kőr ászt, és elloptam az utolsó kőrt az asztalról, előállítva ezzel a százszázalékos végjátékot:

Treff kettest a kézből, és minden kiosztásra meg kellett kapnom egy treff vagy egy plusz adu ütést: ha Nyugattól kis treff jön, én a kilencest teszem, és Kelet hiába üti ezt meg a bubival vagy a dámával, nincs jó hívása, vagy treffet kell hívnia a védett királyhoz, vagy dob-lopot, amire eldobhatom az egyik vesztő treffemet.

És most nézzük, hogyan ismételte a történelem önmagát:

Az jó kérdés, kell-e invitet adni Dél kezével. Én azért adtam, mert úgy álltunk a versenyen, hogy kellett néhány kitűnő eredmény. A partner elutasította a géminvitet, így 3 kőrt játszottam Dél kezéből.

Nyugat a káró négyessel kezdett „harmadik és ötödik” rendszer szerint. Az jó hír volt, hogy Nyugatnak páratlan számú káró volt a kezében, így ő nem tudja felüllopni az első káró lopásomat. Volt legalább két pikk, egy-két kőr kiadóm, nem volt káró kiadóm és maximum egy treff. Itt is látható, hogy ha sikerül lehívnom az összes adu, treff és káró lapot, előáll egy pikk színű végjáték, de óvatosan kellett kezelnem a lemeneteket az asztalra, hogy megadhassam a treff impasszt és ellophassak legalább egy kárót.

A káró indulást megütöttem az asztalon, és azonnal megadtam a treff impasszt, de az sajnos nem ült. Nyugat ismét kárót hívott, ezt megütöttem az asztalon, és elloptam a harmadik menet kárót a kezemben.

Most lehívtam az adu ászt, és a kőr hármassal folytattam, a kezemből a hetest téve, így vigyázva egy adu átmenetre az asztalra később.

Az adu szerencsére 2–2 volt, és Nyugat ütött a királlyal. Treffet hívott, amit megütöttem az ásszal, leloptam az utolsó treffemet, és abban bízva, hogy az utolsó káró Kelet kezében van, amit az indító kijátszás is támogatott, Nyugat már végjátékban volt.

A pikk tízest hívtam az asztalról. Nyugat üt a bubival vagy a dámával, és rossz oldalról kell pikket hívnia a király felé vagy dob-loppal jöhet, amire eldobhatom az egyik vesztő pikkemet. Ha Kelet figurát tesz a pikk tízesre, akkor is eliminált helyzet áll elő, ha pedig Nyugatnak az ásszal kell ütnie, akkor erőből ütök egy pikket.

Ez a két végjáték szinte teljesen megegyezett, de mégis volt egy jelentős különbség: utóbbinál kint volt az egyik játékosnál egy kibúvó lap. Ezt a végjátékot részleges eliminációnak hívják, és ritkább, mint a klasszikus teljes végjáték.