Sehogy sem találtam jobb szót a szolgáltatás díjmentes igénybevételére. A ma használt: akciós, ajándék, adományozott, szponzorált, nem fejezik ki a váratlant, amikor a kedvezményezett éppen jó helyen volt, jó időben. Oktatási szolgáltatások esetében különösen ritka az ingyenesség és azonnal felmerül a kapott ismeret valódi értéke. Erre lehet garancia az átadó személye. Sportágunkban, dr. Winkler Gábornál nehéz eredményesebb versenyzőt találni, így díjmentes tanácsainak bizony komoly értékük van. Két különböző esetre is emlékszem, melyek talán másokat is elgondolkoztatnak.
Több évvel ezelőtt közösen tárgyaltunk egy esetet az óvási bizottságban. Röviden: a pár egyik tagja ász-kérdést alkalmazott, majd bemondta _később teljesítette_ a szlemmet két, tudottan kiálló ász ellenére. Az ellenfél kifogásolta, hogy az ász-választ igen jelentős tempókésés előzte meg. Ezt a tényt valamennyi részvevő elismerte. Sok éves tapasztalatom alapján azonnal felismertem a válasz lassúságában a sikén jelzését és jogosulatlan információ miatt az eredmény módosítása mellett foglaltam állást. Gábor, a zsűri érvelését meghallgatva, elővette a szkrín-használat miatt éppen módosított szabálykönyvet és felolvasta, hogy az 20 másodpercet ismer el a tálca áttolására. Majd megkérdezte a részvevőket, de 19 másodpercnél egyik se emlékezett hosszabb időtartamra. Megnyugtatásom érdekében még a szabály eredeti, angol nyelvű szövegét is előásta. A fordítást harmadik társunk, Udvari Szabolcs megfellebezhetetlenül igazolta. Végül, sorozatos ellenvetéseimre közölte: Mi itt nem alkotmányozó nemzetgyűlést tartunk, csupán ellenőrizzük a zsűri-döntés helyességét. Ellenszavazatom semmit sem számított. Teljesen le voltam sújtva. Még a kárvallott is engem vigasztalt: „Talán nem kellett volna olyan gyorsan tologatnunk a megelőző liciteknél a tálcát”- mondta. Nekem még hónapokig tartott míg megértettem mi a különbség igazság és szabályalkalmazás között.
_Ezzel helyére került egy korábbi esemény is. Kedves, joviális tanárom, hosszú pályafutása alatt állítólag egyedüliként, tökéletesnek hitt feleletem után, megbuktatott az egyetemen alkotmányjogból. „Fiatalember! Maga nem jogász alkat.”- szólt az ítélet._
Gyakrabban hoz össze a sors Gáborral a kártyaasztalnál. Legutóbb az IMP-bajnokságon, éppen azon a héten, amikor csapatával Bonnban végigverte az európai élmezőnyt. Ezután büszke voltam a 17. oktávban ránk mért kisarányú vereség miatt. A 9. partival kezdtünk, melyben 1szan-2treff-2kőr-2szan-3szan pároslicit után treffel indultam. Partnerem tízesét Homonnay Géza, talán meggondolatlanul, az ásszal ütötte. A kihívott káró figurát ütni hagytam, majd második káró hívását követően pikkre fordultam. A végül megszerzett 9 ütés nem volt szokatlan az első osztályú mezőnyben.
Az ezt követő partik unalmasan teltek. Gábor többször nyilatkozott elkeseredetten a lapjárásról. Végül egy közbeszólását követően felvevő lett. Azonnal elnézést kért: „Csak 8 pontom volt, de higgyétek el ez volt eddig a maximum.” Talán az érdektelennek tűnő partik vagy partnereink hosszadalmas gondolkodása miatt, az oktáv vége felé Gábor visszatért az első partihoz: „Mond Gyuri, benne volt az a 3 szan?” „Biztosan! Nem tudta felmagasítani a kárót, jól fordultam pikkre, elvettük a szűrt.” – mondtam a kész elemzést.
„A káró kihagyása nem tűnik okos dolognak, ha az a felvevő kilencedik ütése.” – kezdte.
„Ha megütöd, nyugodtan fordulhatsz pikkre, hiszen ehhez már minden információ a rendelkezésedre áll. Persze partnerednek a dámával kell bemennie, mert ugye olyan színt nem lehet elblokkolni, melyben a vonalon van az ász.” – fejezte be a lejátszás egyetlen passzív részvevője.
A kedves olvasó most bizonyára irigykedik a szerencsém miatt. Pedig csak jókor voltam, jó helyen. Ha más is szeretne jutányosan tudáshoz jutni, kövesse tanácsom: igyekezz a jobbakkal egy oldalra kerülni! Egy szkrín-oldalra.
