Fogyunk, pedig eszünk ágában sincs diétázni. Nincs edzői, oktatói képzés, minősítés és akkreditált tanmenetünk, segédanyagaink sem, átfogó koncepcióról nem is beszélve. Aki „kívülről” odatéved a bridzs.hu-ra, hogy megnézze mi ez a játék, kik és hol játsszák, nehezen akad hasznos információra. A Magyar Bridzsszövetség szimpóziumra várta az érdekelteket, hogy megbeszéljék, merre induljunk, hogy orvosoljuk a hiányosságainkat, mik legyenek az oktatás terén az első lépések.
A Feneketlen tó melletti Park Teniszklubba meghirdetett találkozóra Vági Györggyel és fiával, a 16 éves Mátéval tettem meg az utolsó száz métereket, és őszintén szólva nem tettem volna sok pénzt arra, hogy ők lesznek a fesztiválon aznap délután kezdődő nagypáros győztesei, pedig így történt...
De hagyjuk is a fesztivált, egyrészt mert arról már adott beszámolót a Bridzsélet itt, másrészt meg megvan nekünk a magunk baja, egyszerre nem kell másik, fókuszáljunk egyelőre az oktatásra, még ha annak problémái össze is függnek a versenyrendezéssel.
Úgy harmincan jöttünk össze a legkülönfélébb korosztályból, volt ott évtizedek óta oktató és olyan érdeklődő is, akit az aggódás, a kíváncsiság vitt le, sosem oktatott.
Nádasi Tibor elnök és Honti László, a MBSZ Oktatási Bizottságának tagja vázolták föl, hogy mi az összejövetel célja, mit tekint az szövetség elsődleges feladatnak. A legfontosabb, hogy elkészüljön és mindenki számára elérhető formában felkerüljön a szövetség honlapjára a magyar bridzs „nemzeti alaptanterve”, egy olyan részletes anyag, amely segítség, támpont az oktatóknak, és a kezdőktől egészen a válogatott szintig lefekteti, hogy mikor mit hogyan tanítsanak. A hatalmas és hiánypótló munka elkészítésére a Csepeli Miklós, Honti László, Linczmayer Lajos, Scharnitzky Péter négyest kérte fel a szövetség, azzal a megjegyzéssel, hogy bárki csatlakozhat, küldhet ötleteket, óravázlatokat, segédanyagokat, sőt, erre kifejezetten kérik is az oktatókat.
A segítségnyújtás kölcsönös: Mezei Katalin főtitkár felajánlotta az oktatóknak, hogy ha hiányt szenvednek valamilyen tárgyi dologban, írják meg _fotitkar.mezei@gmail.com_, a szövetség lehetőségeihez mérten segít.
Az említett „nemzeti alaptanterv” nyilván hasznos anyag lesz, de önmagában nem oldja meg a bridzs problémáit. Központi téma volt a szimpóziumon, hogy miként lehetne szélesíteni a sportág bázisát. Nádasi Tibor elmondta, hogy a lengyelek rendszeresen összehívják az iskolásokat tanító bridzsoktatóikat, „csak az a baj – idézte őket –, hogy nyolcszázan is eljönnek, nehéz megfelelő helyet találni a találkozóra...”. „Nálunk összesen nincs annyi igazolt versenyző, amennyi utánpótlásedzőjük nekik van – tette hozzá az elnök –, ehhez képest az eredményesség terén annyival nem is vagyunk elmaradva, amivel nem azt akarom mondani, hogy minden úgy jó, ahogy van.”
Akkor hogy legyen? A szövetség részéről egyelőre még csak a szándék fogalmazódott meg a széleskörű, szisztematikus utánpótlásképzés beindítására, a rendszer kidolgozásra vár, a pénzügyi fedezetről sincs semmi konkrétum. A gyűlés nyilván nem ezeknek az alapoknak a lefektetésére volt hívatott, ötletet, tanulságos tapasztalatot viszont hallhattunk. Egybehangzó vélemény volt, hogy átlagban a kezdő tanfolyamokat elvégzők húsz százaléka folytatja a bridzsezést, Vikor Dániel szerint például ha a felnőttek 30-35 százalékát megtartjuk, az már csúcs. Régi dilemma, hogy legyen-e ingyenes egy – elsősorban diákoknak szóló – tanfolyam, mondván ha van is támogató, ami ingyen van, annak nincs respektje. Eredeti és népszerű volt Kovács András ötlete: úgy legyen ingyenes, hogy a diákok az elején befizetik a tandíjat, és minden órán, amin megjelennek, visszakapják a megfelelő arányú összeget, sőt Csapi odáig menne, hogy az ifiknek összességében még többet adna vissza, mint a kurzus ára, szóval pénzkereseti lehetőség lenne a számukra a bridzstanulás, ehhez viszont már támogató kell.
Általános tapasztalat volt az is, hogy a középiskolásoknak a különféle különóráikkal, edzéseikkel együtt is több idejük van bridzsezésre, mint a főiskolásoknak, egyetemistáknak, a bentlakásos középiskolások meg egyenesen unatkoznak, hatékony lehet a megszólításuk. Azért nem könnyű, a Kibic által meghirdetett ingyenes tanításra mindössze féltucatnyi iskola indult rá az országból, ott is esetenként keservesen ment a kommunikáció, inkább a plusz gondot, mint a lehetőséget látják benne. Többen is hangsúlyozták, hogy fontos, hogy legyen „tégla” a megcélzott intézményekben, és rengeteget számít, hogy a közösségek hangadóit, vezéregyéniségeit nyerjük meg a bridzsnek, mert ők odavonzzák és húzzák magukkal a többieket. Az etikusság határait feszegeti _sőt!_ az a módszer, amelyikben a bridzset oktató tanár a sztenderd tantárgyi óráján dolgozatírásnál segít a bridzses diákjának, de persze közvetlenül a bridzs szempontjából lehet, hogy eredményes.
A felsőoktatásban tanulók megszólítása kredites bridzsképzés keretében lehet a legsikeresebb, erre már van is példa Miskolcon és a Kodolányi főiskolán. Gondot jelenthet ugyanakkor, hogy bizonyos iskolákban akkreditált bridzsoktatókhoz ragaszkodnak, márpedig ilyen képzés nincs. A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar _TF_ Továbbképző Intézete a 2004–2005-ös tanévben
indított egy két féléves sportoktatói kurzust bridzsben. Ez a korábbi háromszintű edzőképzés szerinti alapfokú edzői képesítésnek felel meg. Ilyen papír nélkül iskolában bridzset oktatni hivatalosan nem lehet.
Ha az a cél, hogy országos lefedettségű legyen az utánpótlásképző program, akkor ezt a területet is rendbe kell tenni. Egyébként abban, hogy milyen bázisai legyenek az utánpótlásképző rendszernek, egyetértés volt: az egyetemi városok, annál kisebb helyeken nemigen reális.
Bánki Zoltán 18 éve lelke a győri bridzséletnek, munkájának meg is van az eredménye: a heti egy klubjátékon nagyjából hatvanan szoktak ott lenni. Az ő téglájuk a legfölső szinten van beépülve az iskolába, hiszen az igazgató az, a kezdő tanfolyamaik tíz alkalmasak, cirka háromórásak és 14 ezer forintba kerülnek. Meglepőnek tűnhet, hogy Zoli állítása szerint egyből a kezdőkurzus után beilleszkednek a játékosok a klubversenyekbe, legföljebb eleinte kissé lassan játszanak.
Bakó Dániel szerint az anyag, amit a négyfős csapat elkészíteni szándékozik, már létezik angolul vagy mondjuk lengyelül, egyszerűbb lenne azokból összeállítani és lefordítani a mi „nemzeti alaptantervünket”. Elhangzott, hogy a szövetség utánajár, hogy a különféle idegen nyelvű oktatóprogramok lefordításához és használatához milyen feltétellel járulnak hozzá a jogtulajdonosok.
A beszélgetés olykor elkanyarodott abba az irányba, hogy miként lehetne növelni a bridzs népszerűségét, hogyan lehetne erősebb médiajelenléthez jutni. Ez természetes, hiszen a bridzset oktatók sokszor ütköznek olyan falakba, amelyeket úgy lehetne áttörni, ha erősebb lenne a sportág jelenléte, presztízse, célirányosabb a marketingje, szóval a téma erősen kötődik az oktatáshoz, utánpótlásképzéshez, mégis más terület, ezért az erre vonatkozó részt itt taglaljuk. Az oktatás és utánpótlás terén amúgy is van elég kitalálni, kidolgozni és megszervezni való. Szóval lássunk hozzá!
