Kezdőoldal

Valamennyire talán már mindenki fárad, ez érezhető egy kicsit a levegőben (többség a mobilját bújja vagy olvas, amikor épp kimaradó), de a hangulat továbbra is töretlenül jó. Megvannak a szokásos csipkelődések, ezek tartják egyben a csapatot, még a mostani némileg hűvös idő sem rontja kedvünket. (A lánycsapat a kapitánnyal – fotó: Francesca Canali/EBL)

Az U26-osok – gondolván a jövőre – mindenféle felállást kipróbáltak, de ma nem sikerült győzniük. A görögök és a svédek jóval erősebbnek bizonyultak, Olaszország ellen szoros eredmény volt, sajnos egy black out miatt 15 IMP-et szerzett az ellenfél, ami nem tett jót a végeredmények. Az izraeliek ellen pedig nem voltak oly nagy írások, de a sok kicsi többségét nem mi írtuk, hanem ők. De sebaj, lesz ez még jobb is!

A lányok reggel úgymond kötelező győzelmet arattak a németek ellen, a török csapatot viszont már nem sikerült megverni. S ha ez nem lenne elég: pontosan 15,26 VP-t szereztek ellenünk, ezzel is emlékeztetvén Mohácsra! A harmadik mérkőzés Lengyelország ellen a BBO-n volt, ami sajnos nem épp a terveknek megfelelően sikerült – ezzel a vereséggel le is csúsztunk a dobogóról. A nap utolsó meccsén megvertük a letteket, ezzel most az 5. helyen állnak a lányok, de egészen szoros a mezőny.

A „kicsik” az első meccsen győzelmet arattak a középmezőnyben álló lengyelek ellen, hogy aztán megszorongassák a dobogóra áhítozó franciákat. A 3 IMP-s vereség azt is jelentette, hogy én mint a kapitányuk, ruhástól fogok repülni a Dunába. Ugyanis a megállapodás alapján egy győzelem és egy kvázi döntetlen esetén ezt tehetik meg velem – és a galádok be is fogják tartani. Ezen a tényen az sem változtatott, hogy a következő három mérkőzésen nem sikerült túl sok VP-t szerezni. Várják a holnapot, mert papíron könnyebb mérkőzések lesznek!

Érsek Laura (U26)
– Ha jól tudom, eddig mindig a lánycsapatban játszottál, de most ugye az U26-osok között vagy. Milyen érzés?
– Úgy gondolom, hogy erősebb a mezőny és nagyobb a kihívás. Próbálok felnőni, hogy egyenrangú legyen a „partnerség”, és hogy ne legyen ebből probléma.

– Sajnálod, hogy nem a lányokkal játszol?
– Sajnálni nem sajnálom, de most, hogy nem állunk túl fényesen, a lányok meg igen, így persze jobb lenne ott játszani. Azért nem annyira rossz, mert ki akartam próbálni, hogy milyen itt játszani.

– Habár tudom, hogy próbálgatjátok cserélgetni a partnereket, de alapvetően Homonnay Bálinttal játszol. Milyen vele kártyázni?
– Mind a ketten Angliában tanulunk, ami valamennyire összeköt. Kihívás vele játszani, mert Bálint kevésbé tűri a figyelmetlenségemet és a hibáit, és szeret tökéletességre törekedni. Ha valamit meg is jegyez, akkor inkább ráhagyom, hogy inkább folytatódjon a játék: lévén békés természetű vagyok, és nehezen húzom fel magam. Persze összességében örülök, hogy vele játszhatok, mert megbízható játékos.

– Ha a lánycsapat kijut a vb-re, akkor mennyire számítasz arra, hogy velük tarthatsz Sanghajba?
– Nagyon szívesen mennék velük. Persze ebben az akadályoz, hogy nem Magyarországon élek, és így nehezebb készülni. Valamint, ugye jelenleg nem vagyok kerettag, de természetesen hajlandó lennék erre sokat készülni, akár egész évben is. Főleg, ha valakivel – különösen Brigivel – lenne egy jó partnership. Három éve Törökországban már játszottam vele a világbajnokságon, és az nagyon jó volt – habár akkor én még gyengébb voltam.

– Angliában hogyan tudsz készülni?
– Hetente egyszer eljárok egy helyi klubba, ahol van egy viszonylag állandó partnerem, egészen stabil eredményeket érünk el, habár a hely nem elég erős. Segít abban, hogy a kártya fogását ne felejtsem el. És Bálinttal tervezzük, hogy olykor elmegyünk Londonba egy versenyre, ha van. No, meg persze a BBO adta lehetőségeket próbálom kihasználni.

Burlacu Péter (U21)
– Széles Márkkal együtt debütáltatok az Európa-bajnokságon. Milyen érzés itt játszani?
– Eléggé jópofa. Amikor elkezdtem bridzselni, akkor nem gondoltam, hogy valaha eljutok ide, de örülök, hogy itt vagyok. És nagyon jó az ebéd...

– A rendszeretek eltér kissé a többi ifiétől. Mesélnél róla, hogy miért alakult ez így?
– Azért, mert Márkkal megtanultuk a Mezei–Honti-féle Deep Pinket, és amikor ők abbahagyták az ifikkel való foglalkozást, akkor megváltozott a rendszer is (akkor még a Szetei-féle standard dívott, amit később Honyi átalakított – a szerző), de mi kitartottunk a már összeszokott váltakozó szanos rendszer mellett.

– És beválik szerinted?
– Mindenképpen erős kizárás a gyenge szan, ami a rendszernek a legfőbb része, és bár az ellenfelek fel vannak készülve rá, szerintem mi gyakrabban jövünk jól ki belőle.

– Melyik a kedvenc konvenciód a rendszerből?
– A minimulti, mert egyrészt helyet ad a kapcsolt 2-eseknek, másrészt nagyon jól definiált kizárás, ami után nekünk könnyebb megtalálni a jó felvételt, mint az ellenfeleknek.

– Ha már 2 káró indulás. Melyik volt a legvadabb, amivel itt találkoztál az Eb-n?
– Már nem emlékszem, melyik nemzet játszotta ellenünk, de a licit jelentése náluk az alábbi volt: gyenge 2-es valamelyik majorban vagy 25+ egyenletes lap vagy szlemforsz káróban – ilyesmi dereng nekem.

– Saját bevallásod szerint még nem játszol jobban, mint apád. De szerinted mikor jön el majd az idő, amikor lehagyod őt tudásban?
– Ha folytatom az edzéseken való részvételt, és normálisan foglalkozok a briddzsel, akkor olyan 2-3 év múlva reálisnak tartom ezt.

Bekő Zsófia (Girls)
– Egy éve élsz Budapesten, milyen a városi élet?
– Egyelőre nagyon kevés szabadidőm volt, ezért kevesebbet tudtam bridzsezni. Pázmányon tanulok bionika szakon, és Mathias Corvinus Collegiumban voltam junior. Itt tanulok közgazdaságtant és logikát meg nyelveket. A Summer Academy Project szervezésében is részt vettem. Ezek különböznek az egyetemi tanulmányaimtól és így picit sok minden volt egyszerre.

– Más élmény itt az Eb-n játszani, mint otthon?
– Otthon alapvetően többet szoktam játszani. (Zsófi ezen az Eb-n ritkábban jut szerephez, mint a többiek – a szerző) Egy átlagos otthoni versenyen alig van pár fiatal, itt jó látni a sok ifi játékost. Már indultam pár ifjúsági versenyen a korábbi években, szóval nekem nem jelent nagy újdonságot az Eb hangulata.

– Milyen a hangulat a csapatban?
– Ingadozó, attól függően, hogy milyen eredményt érünk el. Amikor kikapunk egy meccsen, akkor mindenki elég elkent, ezen kéne még dolgozni.

– Hogyan dolgozod fel, hogy keveset játszol az Eb-n?
– Nem éreztem magam a legjobban miatta, de azóta érzéketlen lettem. Időnként nagyon haragszom, ha azt hallom a csapattársaktól, hogy elfáradtak, mert sokat játszottak.

– Jövőre hogyan fogsz készülni?
– Tubak Dani felajánlotta a segítségét, vele fogok készülni. Remélem, leülünk esténként, és zaklatni fogom, hogy csináljunk valamit, és ő kitalálja majd a tervet. Jelenleg nincsen partnerem a bajnokságba, szóval gyorsan partnert szeretnék találni.

– Melyik volt eddig a legjobb bridzsélményed?
– Amszterdamban Hannával nagyon jók voltunk, értettük egymást, és az összhang mindig megvolt. Négy éve nagy öröm volt, hogy Wroclawban kijutottunk a vb-re és utána Isztambulban is sikerült a legjobb nyolcba kerülnünk. Most megint elképzelhető, hogy varázsol a lánycsapat, és most nem csak a vb-kijutás lehetséges, hanem az érem is. 

– Mi az, amit még elmondanál?
– Alulfizetett taxisofőrnek érzem magam itt.