Kezdőoldal

Hiába az internet, jobb felírni, ha valami fontosra bukkantál, mert nem biztos, hogy később visszatalálsz a forráshoz. Valamikor azt olvastam, hogy Capablanca, a nagy kubai sakkmester mondása volt: „Ha látsz egy jó lépést, húzd meg! Aljechin, a még nagyobb orosz viszont azt mondta: „Találd meg a legjobbat!”

Kerestem hát, és találtam is egy csomó Aljechin-idézetet – például ezt: „Az állítás, hogy a játékosnak nagyon kevés ideje volt, nekem nem tűnik jobb védekezésnek, mint amikor a bűnöző arra hivatkozik, hogy részeg volt az elkövetéskor” –, de a fentebbieknek nyomára sem leltem.

Ettől még tetszik nekem, és talán illik a következő esethez is.

Az nem volt meglepetés, hogy az idén Philadelphiában rendezett tavaszi amerikai bajnokság legfontosabb eseményén, a Vanderbilt Kupán a védő Nickell és a tavalyi Bermuda Kupán (világbajnokságon) győztes Fleisher csapat jutott be.

Még ha Talyigás Péter Lavazza–Fleisher döntőt várt is. A bridgewinners.com honlapon vagy ötszázan próbálták eltalálni az eredményeket, és ha jól számoltam, Péter a tippjeivel a 16–18. helyen végzett. Gratulálok neki, annál is inkább, mert legutóbb nem említettem meg kedvenc bridzsszerzőim között, és jól rákoppintott a körmömre azzal, hogy Eine kleine nachtmusik címmel közre adta Dumbovich Miklós zseniálisan játszott partiját a kupáról. Aki még nem olvasta, máris kattintson át, kihagyhatatlan! (Harold Stirling Vanderbilt, amerikai milliomos, a korabeli világ leggazdagabb embere, 1925-ben ő fundálta ki a lényegében ma is használatos írást, és ezzel megteremtette a modern bridzset)

Tudni kell, hogy ez a verseny erősebb, mint a világbajnokság. Mindenki ott van, aki számít, és a különböző nemzetiségű játékosokból összeálló csapatok ugyanúgy erősebbek a nemzeti együtteseknél, ahogy a Barcelona is erősebb, mint a spanyol válogatott. (Mondjuk, éppen Nickell és Fleisher alkotja a két amerikai válogatottat…)

Én különben a Nickellt tartottam esélyesnek, mert Nickell–Katz, Levin–Weistein mellett itt játszik Meckstroth–Rodwell. Ezt a párt pedig legföljebb Belladonna–Garozzóval érdemes összevetni. Ha csak lehet, leülök, hogy csodálhassam őket.

A négy 15 leosztásos részből álló meccs azonban rosszul indult nekik, az elsőben Fleischer 56–0-s előnyre tett szert, és bár ez lement 30 alá egyszer, sosem volt veszélyben a győzelem, a vége 133–95 lett.

A győztesek: Martin Fleisher, Chip Martel, Eric Greco, Geoff Hampson, Joe Grue, Brad Moss (Greco és Hampson a vébén játszó Jacek Pszczola és Michael Rosenberg helyére került a csapatba). (Moss, Grue, Greco, Jay Whipple, az amerikai bridzsszövetség elnöke, Fleisher, Martel, Hampson)

Hajnali háromkor ért véget a döntő, de megérte fennmaradni, mert a második félidő 27. (azaz a meccs 56.) partijában osztották ezeket a lapokat:

Meckstroth precíziós 1 treffel (legalább 16 pont, bármilyen elosztás) kezdte a licitet. Kelet 1 káró közbeszólása természetes volt (de tudjuk, hogy erős treff ellen gyenge lappal licitálni, erőssel meg passzolni jó). Rodwell felüllicittel gémforszot adott (legalább 8 pontot ígért), és tagadta az ötöst színt. Nyugat 2 kőrt mondott, a sor végén Dél bemutatta négyes pikkjét. Észak két színt is felüllicitálhatott, ilyenkor a mesterek általában azt mondják, amelyiket fogják (de ha csak egyet lehet felüllicitálni, akkor abban keresik a fogást!). A kőr AB-val a kezében Rodwell 3 szant licitált.

Mielőtt az olvasó elkezdené nyomogatni a Next gombot, ami megmutatja neki, hogyan játszott a világ egyik legjobb játékosa, érdemes végiggondolnia az esélyeket, miután Nyugat a kőr dámával kezdett (Rusinow: a királyt ígéri).

Rodwell kihagyta az első ütést, mert így az ellenjátékos nem folytathatja a színt, ha nem akart hátulról villába hívni.

Nyugat treffre váltott, a felvevő pedig megállapította, hogy nyilván nincs nála káró (a közbeszólásból is kiszámolhatta, de végül is Kelet négyes színnel is bepróbálkozhatott volna).

Most jó még egyszer áttekinteni a játékot.

A másik asztalon hajszálra ugyanez volt a licit és az indító kijátszás, de a második ütésben Nyugat pikkre váltott, és mint látni fogjuk, ez megkönnyítette a felvevő életét.

A fő problémája az ugyanis, hogyan oldja meg a pikk színt. Rodwell úgy számolt, hogy nem teljesíthet, ha a treff elosztása nem 3–3. Vagyis Nyugat lapjának leginkább 4–6–0–3-nak kell lennie, és ha Keletnél van a pikk bubi, tud szerezni négy treff, egy kőr, két pikk ütést, a végállásban meg ráveszi a hosszú káróst, hogy hátulról hívjon bele a nagyvillába, ami a nyolcadik és kilencedik ütést adja majd. (A másik asztalon Hampson pontosan így teljesített a pikkre fordulás után. De neki nem volt gondja a pikkre azután, hogy a villájába hívtak.)

Rodwell lehúzta hát a treffeket – jó látni, hogy valóban egyenletesen van elosztva –, majd pikket hívott a királyhoz, amit Kelet ütött az ásszal. A kőr kijátszásra a felvevő bement az ásszal, káró ásszal asztalra sietett, és megadta a pikk impasszt a tízessel. A bubi Nyugat kezében volt: két bukás.

Itt van a teljes kiosztás, tessék kicsit gondolkodni rajta, teljesíthetett-e egyáltalán a világbajnok.

Nem könnyű rájönni, de azért nem ördöngösség. Azon viszont nagyon is érdekes eltűnődni, vajon az asztal mellett is kitalálhatja-e a játékos. (Most tekintsünk el attól, hogy ezen a héten naponta 45 leosztást játszott a világ legjobbjai ellen, és már aznap is 41-et.)

Szóval a fő esély, hogy be lehet keríteni a pikk bubit. De ha nem, akkor is van egy lehetőség. Legyen Kelet három pikkje az ász, a kilences és a nyolcas! Akkor a hetes ott Dél kezében aranyat ér (most ha magasodott volna is, csak ezüstöt).

Aki nyomogatja a Nextet, láthatja, hogy kissé fordítani kell a sorrenden.

Amikor a felvevő ütött a treff ásszal az asztalon, félreteheti a színt későbbre. Előbb adja meg a pikk impasszt, ha ül, az ugyanolyan jó most is. De ha nem, marad idő a hetesre!

Nyugat üt a bubival, újabb treffjét viszi a király, és a pikk király következik. Ha Kelet üti az ászával, hogy kőrt hívjon, a felvevő bemegy az ásszal, lehúzza a treffjeit, a pikk dámába esik, ami megmaradt a 98-ból, a hetes lejátszható, majd kis káró mindkét kézből: Kelet üt, és a király-bubiból kell hívnia az ász-dáma felé. (Ha Kelet nem ütné meg a pikk királyt, a felvevő treffel – vagy akár kőrrel – kézbe jön, és kis pikket hív… Arra vigyázni kell, hogy a pikk heteshez maradjon hídja!)

Úgy látszik, a kisebb lapok speciális elhelyezkedésének feltérképezésére a legnagyobbaknak sincs mindig türelmük. Rodwell követte Capablanca tanácsát: keresett egy jó lépéssorozatot. De Aljechinnél nem ment volna át a vizsgán: nem találta meg a legjobb megoldást.