A magyar–lengyel negyeddöntő végig szoros volt, fej fej mellett mentek a csapatok. Az utolsó etapra 1 pontos lengyel előnnyel fordult a párharc, és ugyanez volt az állás a legeslegutolsó parti előtt is. Hogy ott mi történt? Tudjuk, már sokszor elmesélték, de jó még egyszer meghallgatni. A lille-i olimpiai győzelmet fölelevenítő sorozatunk hatodik része következik.
Negyeddöntő: Lengyelország
Előzetesen kevesen gondolták _és mi se gondoltuk_, hogy Lengyelország legyőzése nélkül bárki olimpiai bajnok lehet. Nyilvánvaló volt, hogy a különböző kategóriákban világ- és Európa-bajnok játékosokkal felálló lengyel csapat az egyik legnagyobb esélyese az olimpiának. Nem tévesztett meg minket az, hogy a csoportmérkőzéseken nem remekeltek, és hogy a legjobb nyolc közé jutást is csak az utolsó negyedben harcolták ki az angolok ellen. Ettől még az egyik legnehezebb ellenfelet kaptuk a négy közé jutásért vívott meccsre, itt dőlt el, hogy felejthető vagy emlékezetes lesz-e a szereplésünk. Tudtuk, hogy ha nem sikerül nyernünk, akkor a csoportelsőségünket is csak egy „véletlenül kifutott” eredménynek fogja mindenki elkönyvelni. Biztos voltam benne, hogy mindkét párunknak közel a maximumot kell nyújtania ahhoz, hogy versenyben legyünk, de végül is ezért jöttünk.
Vágjunk is bele.
Nem indult jól a meccs, de már kezdtük megszokni, hogy nehezen lendülünk bele reggelenként a játékba. Ezért – bármilyen furcsán hangzik – az első két parti utáni 11 pontos hátrány a várakozásnak megfelelő volt.
A harmadik leosztásban aztán Öcsi villogott.
A géminvitje kicsit erőszakos volt, de végül is jó esélyű a parti _csak a treff lopás buktatja_. Az adu indulás után Öcsi kiszimatolta a figurák helyzetét, és teljesített. Nálunk kőr indulásra a 3 pikket is nehezen hozták össze.
A hatodik leosztásban hajszálon múlt, hogy 15 IMP lett oda és nem 11 IMP ide.
Nálunk a mentés 300-ba került, a másik asztalon viszont Misi nem avatkozott be a licitbe az ellenfél indulása után – ezzel a színnel licitálni nem az ő stílusa. Könnyű lenne utólag azt mondani, hogy most be kellett volna lépnie, de ha bukott volna az ellenfél szlemje, akkor meg ünnepelnénk, hogy milyen jól tette. A nyilvánvaló káró indulás után az a szlem esélye, hogy a treff szín ütéskiadás nélkül magasodjon. A játék így ment: káró ász, treff király, és Misi úgy tudott volna buktatni, ha most némi szenvedés után teszi a nyolcast, és a zsűrinek azt mondja később, hogy azon gondolkozott, hogy jelezze-e a lapszámát vagy sem _ez csak vicc, ez aztán egyáltalán nem a mi stílusunk_. Szóval Misi gondolkodás nélkül kicsit tett, és a felvevő inkább az Észak kezében lévő, legfeljebb harmadik treff ászra játszva ellopta, majd éppen volt annyi átmenete, hogy magasítsa a treffet és 7-et csináljon.
A következő partiban javítottunk egy 24 pontos 3 szannal _amit az ellenfeleink nem vállaltak be_, majd a lengyelek írtak fel szerencsés körülmények között egy nemes gémet _nyolc aduból a hátul lévő dubló dámát fogták meg kényszerűségből, mert rossz színben játszottak. Misiék a jó 5–4 nemesben játszva kényelmesen meg tudták adni az impasszt a mellékszínükben, és buktak_. Ezután néhány partiban semmi sem történt, majd a 14. leosztásban a lengyelek egy indokolatlanul felvett szlemet buktak, így csak 15 IMP hátránnyal zártuk az első etapot.
Az eddigi „ültetési stratégiánkat” feladtuk – korábban mindenkinek fix helye volt, Öcsi Észak, Péter Nyugat, Misi Dél, én pedig Kelet helyén ültem. Most viszont az ismerős ellenfelekkel szemben taktikáztunk, én arra törekedtem, hogy Russyannal vagy Romanskival üljek azonos oldalán az ernyőnek, és Kowalskival való találkozást kerüljem el. Az ültetés végig a mi ízlésünknek megfelelően alakult az utolsó _hatodik_ hatod kivételével, amikor Wala _a lengyelek kapitánya_ kiszimatolta a taktikánkat, és Kowalskit ültette velem azonos oldalára a falnak.
A második hatod kicsit jobban sikerült!
A 18. partiban kicsit egyenlített Fortuna, egy kimondottan jó esélyű szlemből mi kimaradtunk, a lengyelek meg elbukták _3–0 volt az adu, csak emiatt nem volt benne_, és a következő leosztás után már átvettük a vezetést. A 21. partiban viszont egy nagyon éles bell 3 szanból maradtunk ki, amiben úgy is lett volna három bukás, hogy 2–2 a hosszú színünk elosztása _persze nagyon el kell találni hozzá az indulást_, a 24. leosztásban meg egy dáma impasszos szlemet buktunk el, és máris 17 IMP lett a lengyelek előnye. A 27. partiban végre „kisiklott a Polónia express”: félreértésből töredéket játszottak szlem helyett _még a nagyszlem is benne volt_. 11 IMP-vel vezettünk ezután.
A 31. parti finoman szólva nem alakult jól:
Látható, hogy fekete indulásra benne van a kontrázott 4 pikk, pirosra kettőt bukik. A kőr tízessel indultak. A másik asztalon Misi 4 szannal nyitott _információs kontrának felel meg_, és erre a négyes színeket alulról licitálva pont a treff színt találták meg. Kőrben 11, káróban még 12 ütést is el lehet vinni _ha nincs treff indulás_. Az 5 treffben 500-at buktak, mint mi a 4 pikkben. Így is 2 IMP pluszban végeztünk ebben a 16-ban, de még mindig a lengyelek vezettek 13 IMP-vel.
A harmadik hatod végre meghozta a fordítást; máskor is a nap vége, az utolsó 16 szokott nekünk a legjobban sikerülni.
Az 1. leosztásban AKJ86532, J, KT8, Q volt Észak lapja, amit a lengyelek túl jónak találtak az első helyes 4 pikk induláshoz _majd később megálltak 3 pikkben_, mi 4 pikkel indultunk, és úgy feküdtek a lapok, hogy megéltünk benne _+6 IMP_.
Két partival később a fagyi visszanyalt.
Dél 4 káróval jelezte, hogy jó lappal kárója is van meg kőrje is. Ezek után Misi nem volt licitkényszerben, és a licit alapján könnyen lehetett volna, hogy az első négy ütést az ellenfél viszi el _káró ász, káró lopás, kőr, káró lopás_. A másik asztalon 4 kőrrel indítottuk a lapot, és a kontra után Nyugat jól döntött, hogy kiment belőle 5 treffbe, hiszen valószínűleg mi is megéltünk volna benne. Csak akkor bukhat a 4 kőr, ha a treff ásszal indul Kelet, és utána azonnal meghívja a pikket, de ezt az ellenjátékot senki nem találta meg a mezőnyben _–8 IMP_.
Apró pontokat írogatva ledolgoztuk a hátrányt, a 14. leosztás előtt már csak 1 IMP volt a hátrány, és akkor fordult a kocka, 11 IMP-t szerezve átvettük a vezetést.
A másik asztalon Péter 1 pikk indulása után óvatosan licitálva leálltunk 5 pikkben, a lengyelek gyenge 2-sel indították ugyanazt a lapot, és ennek ellenére azonnal elmentek a szlemre. Észak abban bízott, hogy az adu ász a partnerénél van, és akkor káró indulásra szinte biztos, kőr indulásra legfeljebb impasszos lesz a szlem. Ha az egy kézben lévő adu király-dáma hiányzott volna az ász helyett, akkor megélhetett volna a szlem még kőr indulásra is a jó treff impasszal és az ötödik treff felmagasításával. Misi nem szólt semmit, csak somolygott, amikor ez a parti szóba került a vacsoránál, az ő véleményét ismerjük, szerinte egyáltalán nem egyenértékű az adu ász és király.
Végül 4 pontos vezetéssel vártuk a második napot, és bíztunk abban, hogy talán most a délelőtti 16-ban jobban megy majd a szokásosnál, és ebben a hatodban nem adjuk vissza az előnyt. Nem jött be! A negyedik hatod igazi flúgos futam volt.
Az első három partit most megúsztuk –7 IMP-vel, ritkán kezdtünk ilyen jól! Lassan felébredtünk, és 16 IMP-t szereztünk apránként, miközben nem adtunk le egyet sem, összesítésben már +13 volt az eredmény. Az utolsó 6 leosztásban leadott 22 pont viszont nagyon fájt, és ezekben a partikban nem csak a balszerencse üldözött minket! Ennek a 16-nak a végén így 9 IMP hátrányba kerültünk.
Az ötödik fordulóban át kellett vennünk a vezetést, hiszen most mi határoztuk meg az ültetést, és ez elég fontos tényező volt. Szépen araszoltunk előre, egy-két egál gém mellett a részjátékok vitték a prímet, 7 IMP volt a legnagyobb írás ebben a 16-ban. Az induláskor meglévő hátrányból 8 IMP-t lefaragva, gyakorlatilag egálból _–1 IMP_ kezdődött az utolsó, mindent eldöntő 16 leosztás.
Ezen a ponton lehetőséget adunk közbeszólásra szakértő kibiceknek is, akik nagy számban követték az eseményeket a BBO-n. A sikeres londoni olimpia után mi, magyar bridzsezők újabb sikerekre vágytunk. Remek volt a kiszolgálás! Csak az eredményközlő weboldalakat kellett frissítgetni, hogy mindig képben legyünk, végigkövethettük a BBO-közvetítéseket is, így valójában előbb tudhattuk az eredményeket, mint maguk a játékosok.
A lengyelek elleni meccs utolsó fordulójára Tatabányán „került sor”. A hagyományos párosverseny első fordulójára gyülekezett a mezőny. A színhely előtti parkolóban kis csoportok vonultak okos telefonokkal, időnként egymásnak is átkiabálva: „Ezt hogy lehetett?!”
Szilágyi Lászlóhoz
csatlakoztunk: „Emlékszem, a meccs előtt az jutott eszembe, hogy ezekkel a lengyel fiúkkal legalább harminc éve rendszeresen játszunk szinte mindenütt
Európában. És úgy jutottunk el Lille-ig, hogy ők ezalatt számtalan babért gyűjtöttek be világversenyeken, míg nekünk alig jutott. Így aztán előzetesen kevesebb esélyt adtam a mieinknek. De az is felrémlett, hogy az egymás elleni meccsek mindig nagyon szorosak voltak. Nem rajtunk nyerték meg a bajnokságokat, inkább a mezőny ellen voltak jobbak.”
A lengyel kapitány, Wala sajnos Kowalskit ültette rám, a többieket nem különösebben érdekelte, hogy ülünk. Ezt akkor nem tartottam szerencsés momentumnak _ma már tudjuk, hogy happy end lett a vége_. Rögtön az elején, a 19. leosztásban elszórtam legalább 11 pontot _vagy többet, mindenesetre ennyit írtak_.
Szilágyi László:
„Feltűnt, hogy mindkét asztalon elmaradt a várt nyitó kizáró licit. Aztán eszembe jutottak a régi tiltások: külső ásszal sose, sikénnel sose…És ebből az is, hogy közel már a szeniorkor.”
A történet dióhéjban: amikor sorra kerültem Észak 1 kőr licitje után, szokásomtól eltérően tépelődni kezdtem. Az elképzelésem egy őrült gondolat volt, ilyen lapokkal mindig az egyenes 4 pikk licitet alkalmaztam, valami azt súgta, hogy ez most nem lesz jó. Kowalski határozott 3 szan licitje után már nem mertem vállalni a bellben még egy licitet, és az indító kijátszáson is sokat szenvedtem. A pikk figura indulást választottam, és az asztalt meglátva biztos voltam benne, hogy rosszul döntöttem, és 4 pikket kellett volna licitálnom, ami lehet, hogy megvan, de szinte biztosan lementik. Ezen bosszankodva érthetetlen módon nem hívtam meg a kőrt! A megérdemel jutalmam – 11 pont oda – nem is maradt el. Magamba roskadtam, és arra gondoltam, miattam mehetünk haza, pedig a lengyelek ellen eddig minden megoldásom sikeres volt. Nehezen találtam magamra, de Péter ráérezve mi játszódhat le bennem, vagy egyszerűen csak meg akart nyugtatni, átszólt: „Felejtsd el, eddig mindent jól oldottál meg, van még hátra elég parti, be fogjuk ezt hozni.” Az egész világ helyreállt!
Egál és közel egál partik után érkezett el a 27-es leosztás.
Szilágyi László:
„Bár a tatabányai rendezők türelmesek voltak, le kellett ülni a párosversenyhez. Még megvártam a licitet Gézáéknál. Úgy éreztem, elment a meccs. Sokat foglalkozom oktatással, az impassz nálam is elöl van a tananyagban.”
A licit 3 káróig teljesen azonos mederben folyt a két asztalon, de a közbeszólások szokásos erőssége miatt itt eltért. Russyan Nyugat helyén invitet adott a „jó lapjával”, amit partnere elutasított, és 3 pikk lett a vége. Nálunk a 3 pikk küzdelmi licitem után 4 káró következett, amire Péter harcosan rámondta a 4 pikket _leginkább az 5 káró kontrára fente a fogát_.
A káró király indulást megütve kis pikket hívtam. Tőlem _még az olimpián is_ szokatlan módon elég sokat gondolkodtam, számba véve az eshetőségeket és az esetleges kudarc következményeit. Tudtam _sejtettem_, hogy kulcspartit játszom. Bizony annak is kicsi volt az esélye, hogy ül az adu impassz, meg annak is, hogy esik a szingli király. Végül azt a játékot terveltem ki, hogy beütök a pikk ásszal és kihívom a treff királyt, majd kiadom Délnek az adu királyt, hátha a treff ászt gondolja ezek után a partnerénél, és nem hív bele hátulról a kőrbe. Kxx, AJ, KQJxxx, xx vagy Kx, Ax, KQJxxxx, xx – ilyesmi lapokról álmodtam nála _később kiderült, hogy mennyire melléfogtam_. Kowalski egyre idegesebb lett, de nem szólt rám, hogy mi a bánaton gondolkodva húzom az időt. Egyre inkább érlelődött bennem a gondolat, hogy nem adok adu impasszt, mert nem ül! Ütöttem az adu ásszal, majd a „rolling stones” és a megkönnyebbülés után odaszólt Péter: „Visszajöttünk a meccsbe, el ne szúrjuk!”
Még öt leosztás volt hátra, és úgy éreztem, már egál körüli lehet a meccs. A valóságban –3 IMP volt, és a következő partiban írt 2 ponttal visszaállt az utolsó 16 kezdetének –1 IMP eredménye.
Kicsit furcsán zajlott a Bányász-kupa párosversenyének első része. Rendszeresek voltak a zsűrihívások: „Hogy állunk?” „Még mindig eggyel mennek” – szólt az „ítélet”.
Három teljesen egál parti után érkeztünk el az utolsó leosztáshoz, amit már oly sokszor és sokan megénekeltek. Még ha sokaknak unalmas is már, de erről most is meg kell emlékezni. Nem ezen az egy partin nyertük meg a meccset, és nem ezen nyertük meg az olimpiát, rengeteg jó megoldása volt a csapatnak, és főleg a Dumbovich–Kovács párnak. Ez a parti csak azért különleges, mert az utolsó szalmaszál volt – egy dráma végkifejlete.
Szilágyi László:
„Stílus és habitus kérdése az egész. Ki milyen lappal indul bellben gyenge kettessel? Melyik versenyző adja a géminvitet? És ki az, aki nem ad invitet se?”
Péter 2 pikk indulása után 2 szannal érdeklődtem, a 3 káróra kopogtam, és kitettem a 4 pikket, helyesebben a kezemben tartottam, amikor Kowalski megkérdezte, mit jelentett a 3 káró.
– Jó lap.
– Mi lett volna a 3 treff?
– Jó szín.
– Szóval nincs jó színe?
– Lehet elég jó színe is, de fontosabbnak tartotta, hogy jó lapot mondjon _nem volt nehéz látnom az adu ász-királlyal, hogy milyen aduja lehet_
– Mi lett volna a 3 kőr?
– Négyes minor, de nincs annyira jó lapja, hogy a négyes magasságra menjen.
Az újabb kérdését megelőzve én kérdeztem _lengyelül és mosolyogva_: „Csak nem dubló adu dámád van?” Több kérdés nem hangzott el, és a 4 pikk licit végre az asztalra került. A többit a krónikákból mindenki ismeri. Péter úgy játszotta a partit, mint egy párosversenyen, tudatában volt annak, hogy egy szür is sorsdöntő lehet. A káró bubi indulás után tizenkettőt ütött, amivel már mindenképpen behoztuk volna az 1 pontos hátrányt, de végül a szüröknek nem lett jelentősége, mert a lengyelek kimaradtak ebből a gémből.
Tatabányán a 8. asztalról egy elképedt: „Nem vették fel!”, majd „Csere!”, és csere közben a hangos bejelentés: „A magyar csapat az olimpia elődöntőjében.”
Nagyon szoros volt a küzdelem, a csoportmeccseken néha mellénk állt a szerencse, de most nagyon meg kellett küzdenünk a győzelemért. Megnyertük a meccset, és tudnia kellett már a többieknek is, hogy nem állunk meg a végső győzelemig!
Lengyelország–Magyarország szenior olimpiai negyeddöntő 170–179
_46–31, 40–42, 18–35, 34–21, 14–22, 18–28_
A meccs után számtalan SMS-t kaptunk. Mindegyikre válaszoltam, hajnali fél 4-kor végeztem. Kettőt mind a mai napig őrzök, és közreadom név nélkül:
„Gézukám, minden hülyeséged meg van bocsájtva, de ezt többet ne csináljátok velem, mert infarktust kapok. Tessék a hátralévő meccseket már az utolsó előtti partikban megnyerni, még így se biztos, hogy elég Unicumot tároltam be a következő 4 napra. Aludjatok jól, és zsugázzatok nyugodtan, majd mi izgulunk…”
A másik:
– Fantasztikusak vagytok! Nagyon sokan szorítunk nektek!
– Köszönöm, és nem akarunk csalódást okozni!
– Nem tudtok olyat csinálni, amivel csalódást okoznátok! Már így is a pajzson a helyetek!
Óriási volt az örömünk, és úgy gondolom, valamennyien felszabadultak élveztük a borjú-vesét _a báránysült helyett – minimális difi a kiejtésben_.
Az elődöntő előtt pár szó még a negyeddöntőkről. Svédország és Olaszország biztos továbbjutása mellett végül az amerikaiak győztek a dánok ellen – itt is az utolsó leosztás döntött. Az amcsik tizenkettőt ütöttek a pikk töredékben _230_, a dánok se mondtak gémet, hagyták az ellenfelet 4 kőrt játszani kontrával _100_. Ha nem tömnek ebbe bele egy ütést, akkor a 300 is bőven elég lett volna a továbbjutáshoz, mivel a vége 235–233 volt az Egyesült Államok javára! Érdekesség még, hogy Butler-összevetésben 17 ponttal kikaptunk volna a lengyelektől! Mindkét párunk negatív Butlert teljesített – sebaj, ezzel így kiegyeznénk a továbbiakban is!
_folytatása következik_
Előzetes a VII. részből:
„...Öcsi kifejtette nekem, hogy nem szeretne ez ellen a svéd pár ellen játszani. Péterrel megbeszéltünk pár dolgot, pl.: light közbeszólást az 1 káró indulásuk után, főleg ha treffünk van _keresgessék csak a nemes színüket_, és taktikus védekező emeléseket az 1 káró közbeszólásuk után. Bárány Gyurinak meg nagyon oda kell figyelnie a line-upok kitöltésére, ha mi ültetünk, és ki kell szimatolnia a svédek szándékát, ha ők vannak soron....”
